A rezsim intenzív pszichológiai hadviselést folytat az őshonosok ellen, nehogy olyan következtetéseket vonjanak le, amelyek megkérdőjeleznék a tömeges bevándorlást és a többrasszú társadalmat. A média jelenleg azt harsogja, hogy a faji zavargások mögött csak egy „törpe kisebbség” áll, amelynek a létszámát a rezsim most hétezer főre becsüli.
Laurent Obertone szakíró nem hivatalos rendőrségi források alapján 90 ezer és 400 ezer közé teszi a résztvevők számát, vagyis legalább 250 ezer afroarab alkotta a lázadók derékhadát.
A kormány gyorsan felismerte a történtek valós nagyságrendjét, és 45 ezer rendfenntartót vetett be a megfékezésükre. Ugyanerre 2005-ben elég volt 11 ezer fő is. Öt nap alatt 700 rendőr sérült meg, és az erő elhasználódásának mértéke alapján elképzelhetővé válik az, amit egy heteken át tartó faji zavargás eredményezne. Ezzel a fix rendőri erővel szemben a megszállóknak ötször nagyobb létszámú lázadóállományuk volt. Ami a „megtorlást” illeti: 1243 személyt állítottak bíróság elé, és közülük 380-at bebörtönöztek. Az állam tehát a lázadók alig 0,2 százalékát tette hűvösre, vagyis a büntetlenség aránya 99,8 százalék.
Az igazi üzenet, amelyet a megszállók ebből levonnak, az az, hogy a fosztogatás és gyújtogatás befejezésének kivárásán kívül az állam nem sokat tehet, ha 25 hadosztálynyi felkelővel találja magát szembe. Szervezettségük és fegyverzetük miatt a francia biztonsági erők elvileg szétzúzhatnák őket, de erre semmi esély a pszichológiai, ideológiai és politikai bénultság nyilvánvaló okai miatt. Másrészt évente 300 ezer „újfrancia” születik, és Macron évente 400 ezret importál belőlük. Franciaország tehát minden évben 700 ezer ellenséges elemmel színesedik. Ez 10 év alatt 7 millió fő (700 hadosztály).
Franciaországot már meghódították, és a valóság elfogadásának átmeneti szakaszában van. Az alkudozás fázisában. Az inváziónak ez a szintje garantálja az állam szétesését a következő évtizedre. A rezsimnek választania kell, hogy mit akar megvédeni és mit enged át az afroarab hódítóknak, ami azt jelenti, hogy visszavonul a kormányzati központokba és azokra a területekre, ahol a népesség uralkodó rétegei élnek. Ami a maradékot illeti, ott a büntetlenség gyakorlatilag szabad kezet ad a hódítóknak.
Az őslakosok most ugyanazt élték át, amit a gall-rómaiak a nagy germán inváziók idején. Egy ideig két rend létezett: a régi és az új, egymással szemben álló szakaszokkal. A területi törés felgyorsult, és az állam, amely tehetetlen volt a hódítókkal szemben, csak egy élősködő bürokrácia lett, amely fegyverszüneteket kötött.
Gérald Darmanin belügyminiszter elszólása a szenátus előtt a lázadók korosztályáról sokatmondó: „Az átlagéletkoruk 17 év, tehát Chirac elnök alatt születtek… ami azt jelenti, hogy ma szemrehányást tenni… és elképzelni, hogy egy migrációs kérdésben azonnal törvénykezzenek, már későnek tűnik nekem.” Igen, késő, az invázió már megtörtént. A hódítókat nem sikerült megállítani, és az emberi jogok ideológiájától megbénított állam nem tehet semmit. Egyszerűen meg kell szerveznie az új demográfiai paradigmát, megteremtve az utcai valósággal párhuzamos média- és intézményi valóságot. A gall-római politikusok nyugtathatják magukat, és szónokolhatnak a „választásokról” – a megmásíthatatlan valósággal állnak szemben. Tovább zsonglőrködnek egy letűnt korszak demokratikus jelszavaival, amelyek már nem jelentenek semmit a győzelmük által felbátorított megszállók fanatikus dühével szemben.
Egy marxista portál közzétette a száguldozó arab sofőrt likvidáló rendőr személyazonosságát, ami több százezer afroarab lázadó és 99,8 százalékos büntetlenség mellett a halálos ítéletet jelenti a rendőr és családja számára. Ezek az idióta zsaruk az elmúlt 30 évet azzal töltötték, hogy a globalisták kedvéért kegyetlenül elnyomták a nacionalizmust, módszeres buzgalommal zaklatva és üldözve a hazafias szervezeteket. Most már minden francia városban ellenállás nélkül szerveződik az anarchista-antifasiszta csürhe, amely szabadon segítheti a dzsihadista lázadást.
A rendőrség még nem fog leszállni a földre, mert az egész vezetése korrupt, a globalisták és a szabadkőműves-páholyok által szorosan ellenőrizve. Az országban működő mintegy 37 ezer újságíró, akik gyakorlatilag mindannyian baloldaliak vagy szélsőbaloldaliak, nyíltan és teljes mértékben támogatják a faji felkelést. A cél: megbénítani a rendőrséget és segíteni a szervezett baloldalt abban, hogy az afroarabok segítségével uralja az utcákat. Manuel Bompard, a Mélenchon-féle neokommunista pártszövetség képviselője: „Amennyire csak lehet, lefegyverzett rendőrség kell.” (BFMTV, 2023. 07. 06.) Addig is a „francia kormány Izraeltől kér tanácsot a lázadások kezelésére, a düh elnyomására”. (humanité.fr, 2023. 07. 04.) Sapienti sat.
De beszéljenek inkább a politikusnők, a tőlük megszokott bölcsességgel (ld. Arisztophanész: A nőuralom). Daniéle Obono, Gabonból származó képviselő: „Nem fogjátok megakadályozni a lázadást. Ellenkezőleg: éppen most törvényesítettétek.” (Twitter, 2023. 07. 06.) A közszolgálati tévében arra a kérdésre, hogy „ha hatalomra kerülnek, mit fognak tenni ezek ellen a francia állampolgárok ellen”, Marine Le Pen velős válasza így hangzott: „Semmit!” (télématin, 2023. 07. 06.) Pontosan ez várható a nemzeti radikalizmus parlamenti képviseletétől. (Mi lenne, ha nem lennének ennyire radikálisak a nemzetmentésben?)
Szerencsére válsághelyzetekben mindig számíthatunk a keresztény-konzervatív tábor üdvöskéire, elég csak Merkel és Von der Leyen legendás problémamegoldó képességére utalni a németországi „szír”, illetve az ukrajnai orosz invázió esetében. Francia eszmetársuk, Nadine Morano, aki Sarkozy elnöksége alatt kormányzati posztokon jeleskedett, zseniális ötlettel rukkolt elő. Szerinte „segíteni kell Afrika fejlődését, az afrikai kontinens villamosítása ugyanis mindent meg fog változtatni”. (Twitter, 2023. 07. 10.) A kommunizmus egyenlő szovjethatalom plusz villamosítás mintájára miután bekötik hozzájuk az áramot, az afrikai négerek egy csapásra megszűnnek fejletlennek lenni, amint azt az árammal rendelkező díszpéldányaik folyamatosan demonstrálják is Európában.
Nadine a jelek szerint nemigen megy ki az utcára, de még tévét sem néz. A viccet félretéve: inkább a francia határokat kellett volna anno „villamosítani”, ami olcsóbb és hatékonyabb is lett volna a franciák jóléte és biztonsága szempontjából, mint Afrika villamosítása. Ez a villamos azonban már elment, és legfeljebb csak a vágy villamosaként fog fennmaradni a jövő francia nemzedékeinek emlékezetében.
Gazdag István – Demokrata
