A Davosi Világgazdasági Fórum a demokratikus kinyilatkoztatások tárháza, ahol az idén is megjelent a nyugati globalista-demokratikus rendszer elitje, hogy ez alkalommal a III. világháborúról és annak céljairól agitáljon. A dobogó legfelső fokán fehér nők állnak, kezdve Sanna Marin finn miniszterelnökkel, aki ünnepélyesen deklarálta, hogy az ukrajnai háborút „15 évig vagy szükség szerint még tovább” kell folytatni.
Ez a fajta „örökös háború” retorika korábban Samu bácsi csillapíthatatlan háborús lázát tükrözte, most pedig a finn hárpiáét. Az erős és független nők eme mintapéldánya implicite azt sugallja, hogy a várható 15 éves háborút szokás szerint a fehér férfiak fogják megvívni a frontokon, míg a hozzá hasonló emancipált nők a hátországban folytatják a fehér patriarchátustól végre teljesen mentesített multikulturális társadalom építését, ami gyakorlatilag olyan társadalmat jelent, amelyet a globalisták irányítanak.
Nem biztos, hogy ez jó buli az ukrán férfiak számára, de végül is, ha 15 éven keresztül évente százezrével akarnak meghalni azért, hogy a feminista nőké legyen az utolsó szó, az ő dolguk. Sanna Marin mindenesetre kész arra, hogy 15 éven keresztül évente 200 ezer ukrán és orosz férfit áldozzon fel, hogy megakadályozza a moszkvai macsóság győzelmét. Ez járulékos veszteségként bagatell 3 millió – zömmel fiatal – fehér férfit jelent. (Ez tényleg csekélység ahhoz képest, hogy Liz Truss bukott brit miniszterelnök – aki alig 44 napig regnált, mielőtt mindenki számára nyilvánvalóvá vált volna totális inkompetenciája, és páros lábbal rúgták ki a posztjáról – egy atomháborúra is késznek mutatkozott Ukrajnáért.)
Itt most emlékeztetnék arra az egyik gyakran hangoztatott bombasztikus feminista érvre, miszerint „ha nőket juttatnánk hatalomra, a háborúknak vége lenne”. Mint a mellékelt ábrák is mutatják.
A maga részéről Ursula von der Leyen, egy másik erős és független fehér nő a „mérgező férfiasság” mintapéldányának számító Vlagyimir Putyint akarja bíróság elé hurcolni egy Nürnberg 2 eljárás keretében „háborús bűnök” és az emberi jogok egyetemes erkölcsének megsértése, vagyis merőben absztrakt fogalmak miatt, amilyeneket a magafajták előszeretettel használnak, amikor tekintélyt akarnak gründolni maguknak. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy ha Putyin Hitler reinkarnációja is, a kettő mégsem ugyanaz. „Nem lehet összehasonlítani őket, mert a soá egyedülálló a maga borzalmaiban”, hangsúlyozza Ursula, kizárva a második világháborús német bűnök és a mostani háború orosz bűnei közötti bármiféle párhuzamot, de szerinte „ez nem von le semmit az oroszok kegyetlen bűneinek súlyosságából és a bűnösök megbüntetésének szükségességéből”.
A demokratikus jogrendre isteni jogú globalista monopólium van, és németként Ursula jól tudja, hogy azt 1945 óta kik birtokolják. Erre emlékezteti személyesen és jelképesen is Bernard-Henri Lévy, a hírhedt párizsi bulvárfilozófus és notórius háborús uszító annak apropóján, hogy a német kormány vonakodik páncélosokat szállítani Ukrajnának: „A német gyávaság a Leopardok kapcsán elfogadhatatlan. A felszabadulás után perek lesznek háborús bűnök miatt, de a gyávaságért és a tétlenségért is.” (Twitter, 2023. 01. 21.). Lévy nyilván már látja is lelki szemei előtt Putyint, az „új Hitlert” és a gyárilag örökösen náci német vezetőket együtt ülni a vádlottak padján. Pikáns látvány lenne, az biztos, és a történelem furcsa fintora.
Más kérdés, hogy jogelméletileg az egyetemes „igazságnak” csak egyetlen formája van: a győzelem, vagyis a legerősebb törvénye. Ha ez a koncepció bármilyen valóságon alapulna, akkor a nyugati demokráciák, amelyek azt állítják magukról, hogy az egyetemes jót testesítik meg, minden háborút megnyernének, amit elkezdenek. E tekintetben azonban a demokratikus eszkatológia már többször is csalódást okozott, legutóbb például Afganisztánban, jókorát. Valójában a demokrácia nem politikai rendszer, hanem egy vallási misztika. Önmagában egy pszichológiai hadművelet, és a terrornak való alávetettségen alapul, hogy demokratikus terrorral rákényszerítse a tömegekre biblikus gyökerű vallási megkülönböztetését a tiszta és a tisztátalan, Ábel és Káin között, az előbbi a demokratikus „jót”, az utóbbi a minden más „rosszat” jelképezve.
Azzal, hogy a nyugati kozmopolita demokráciák jogot formálnak arra, hogy megítéljék ellenségeik cselekedeteit, azt akarják színlelni, hogy nem az anyagi uralom iránti csillapíthatatlan éhségük ösztökéli őket, hanem tiszta idealizmusból, az emberiség javáért cselekszenek, amelynek meghatározása a demokráciák urainak diszkrecionális előjoga. Ebből az elvből következik, hogy mindazok, akik a nyugati demokráciák ellen fordulnak, az egyetemes „igazságot” és „jót” támadják, és így kizárólag rossz szándékból cselekedhetnek, ezért a demokráciák istenadta joguknak tekintik, hogy erőszakkal eltiporják az istenteleneket.
Nota bene a demokrácia cégére alatt Clinton, Bush és Obama 20 év alatt kilenc országot támadott meg, legalább tízmillió civil halálát okozva. A demokráciák azonban, mint tudjuk, „nemes célok” érdekében öldökölnek, és aki önvédelemből ellenáll nekik, az ab ovo „gonosztevő”, tehát megérdemli a halált, ha pedig ne adj’ isten mégis túléli, akkor a demokratikus nemzetközi bíróságok előtt kell felelnie „gonoszságáért”.
Propagandisztikus és fegyveres agresszióikkal a demokráciák igyekeznek minél több embert meggyőzni imperialista és terrorista logikájuk legitimitásáról. Úgy tűnhet, hogy mindez szükségtelenül bonyolulttá teszi a nyers erő alkalmazását, de absztrakt és normatív jellege miatt politikailag hasznos módszer arra, hogy határokon átívelő legitimitást teremtsen és így az egyének fejében igazolja a gonosz elleni végtelen háborút. A demokratikus ideológia alapján nem államok közötti konfliktusról, hanem egyetemes vallásháborúról van szó, amelynek valódi terepe tehát az egyének agya.
Így jutunk vissza Davosba, a globalista demokrácia Vatikánjába, ahol a mostani zsinaton Jens Stoltenberg NATO-guru további eszkalációt jelentett be Oroszországgal szemben, mert szerinte „a holnapi béke eléréséhez Ukrajnának ma több fegyverre van szüksége. […] Folytatni fogjuk támogatásunkat, amíg csak kell – Ukrajna és a mi javunkra” (Twitter, 2023. 01. 18.). Mellesleg pedig a szolgáltatásaik iránti igény ilyenkor szokásos robbanásszerű megnövekedése miatt Davost az idén is ellepték a prostituáltak (dailymail.co.uk, 2023. 01. 17.). Mármint a szexiparosok, nem csak a politikusok, bár e két kategória között – tisztelet a kivételnek – nemigen van különbség.
Gazdag István – Demokrata
