2020. május 25-én nemcsak a tisztességtelenségben megkopaszodott néger karrierbűnöző és amatőr pornószínész, az időközben egyetemes antirasszista ikonná avatott George Floyd lehelte ki ártalmas lelkét heveny kábítószer-túladagolás következtében egy rasszista fehér rendőr térde alatt az amerikai Minneapolisban, hanem egy másik rasszista incidens is majdnem négeréletet követelt New Yorkban.
Egy negyvenes fehér nő a kutyáját sétáltatta a Central Parkban, amikor egy ötvenes fekete férfi felszólította, hogy tegye fel kedvencére a pórázt, majd mobiltelefonjával elkezdte filmezni. A nő ezt fenyegetésnek vélte, és kihívta a rendőrséget. Mire a zsaruk a helyszínre értek, már mindketten felszívódtak, tehát intézkedésre nem került sor.
A videó viszont igazi szenzációvá vált, és rövid időn belül 40 milliós nézőtáborra tett szert. Jelentőségére való tekintettel valósággal berobbant a fősodrú kamumédiába, foglakozott vele a The New York Timestól az USA Todayig minden valamirevaló zuglap. Mert az mégis csak tűrhetetlen, hogy egy „karen” (állítólag kivételezett státusú, általában középkorú fehér nők gúnyneve), aki veszélyben érzi magát a Central Parkban, rendőrt merészel hívni egy feketére. Hiszen rég elmúlt már az a korszak, amikor az ott élethivatás-szerűen gengszterkedő norvég cserediákok rosszvoltából Bejrút–Bagdad–Bengázi lett az amerikai metropolisz leghírhedtebb közparkjából, amely egyébként Charles Bronson Bosszúvágy-sorozatában is szerephez jut nosztalgikus helyszínként, mint ahol amerikai filmben utoljára lehetett fehér ember által lepuffantott néger bűnözőt látni.
Manapság viszont hovatovább felségsértésnek és istenkáromlásnak számít rendőrt hívni egy feketére Amerikában. Miután az afrobolsevik rendszer példát statuált rajta, ezt már nyilván Kutyás Karen is megtanulta. Előbb csak a Fakebook-csürhe lincselte meg virtuálisan életveszélyes fenyegetésekkel, és kényszerítette nyilvános meakulpázásra, majd közvetlen joghátrányok is érték: állásából kirúgták, a Central Parkból kitiltották, és bíróságilag antirasszista átnevelő kúrára kötelezték. Mindezt azért, mert fölöttébb rasszista módon képes volt azt feltételezni, hogy egy fekete férfi fenyegetést jelenthet számára New Yorkban, ahol a rasszista statisztikák szerint 2019-ben a gyilkosságok 93, a nemi erőszakok 86, a fegyveres támadások 85, a lövöldözések 96 és a rablások 92 százalékát történetesen feketék vagy a bűnügyi statisztikákban „latinóvá” sminkelt dominikai és Puerto Ricó-i feketék követték el. (Bloomberg Is Correct about Crime in New York City, nationalreview.com, 2020. február 11.)
Szerencsére ezzel a rossz karennel szemben áll a jó karenek szívmelengető példamutatása, akik az ösztöneikre fittyet hányva, erényfitogtató módon (vö. virtue signalling) életüket kockáztatják, amikor néger férfiakkal kerülnek közvetlen kontaktusba. Például az a 64 éves, értelmi fogyatékos, fehér nő, aki szóba állt egy 38 éves néger férfival Harlemben, és a térfigyelő kamerák felvétele szerint Hollywood aktuális férfiideálja agyba-főbe verte és megerőszakolta a nyílt utcán, életveszélyes állapotba juttatva. A tettes visszaeső bűnöző volt, három hónappal korábban éppen szexuális támadásért tartóztatták le, de egy fekete bírónő óvadék nélkül szabadlábra helyezte. Két héttel később rátámadt egy nőre és a gyerekére a metróban, ekkor 16 bűncselekménnyel vádolták meg, de egy újabb bírónő óvadék nélkül ismét szabadon engedte, elvégre adni kell neki még egy esélyt.
Egy önmagát építőmunkásnak álcázó fekete férfi Queens olasz negyedében kopogtatott be egy fehér nő ajtaján azzal az ürüggyel, hogy a tetőt jött kijavítani. Az elegáns Howard Beachet korábban rasszistának bélyegezte a rendszermédia, mert a lakók eléggé el nem ítélhető módon fokozott éberséget tanúsítottak a környékükön grasszáló négerek láttán. Ennek ellenére ez a karen sem hívta ki a rendőrséget fekete látogatójára, aki így rátámadhatott, és a fiával együtt gúzsba köthette. Háza kifosztása után a 33 éves néger ultimátumot adott neki: vagy lefekszik saját fiával a szeme láttára, vagy kielégíti az ő szexuális igényeit, vagy mindkettejüknek vége. Karen a középső opciót választotta. A tettes feltételesen volt szabadlábon 12 éves börtönbüntetéséből, amelyet sorozatos betörésekért kapott, és noha már kétszer is letartóztatták a próbaidő megsértéséért, a rendszer mégsem küldte vissza oda, ahova való: a négeregyetemre (ahogyan rasszista fehérek nevezik a sittet).
Ha már egyetemnél tartunk, egy 18 éves, baloldali egyetemista lány is derekasan kivette részét a „fehér kiváltság” és „rendszerszintű rasszizmus” elleni harcból, amikor nem hívott rendőrt, pedig ártatlan külsejű, kapucnis dzsekis fekete tinédzserek szegődtek nyomába hordában a New York-i Morningside parkban. Mint utóbb kiderült, speciel nem a kritikai fajelmélet interszekcionális problematikáját akarták vele megvitatni. Sokkal prózaibb szándék vezérelte őket. Pusztán a mobiltelefonjára pályáztak. Ki hitte volna? Miután azonban szelíd rábeszéléssel nem tudták megszerezni vágyuk titokzatos tárgyát, egy, a lány számára fatálisnak bizonyuló késszúrással zárták le vagyonvitájukat.
Egy jó karennek vajszívűnek kell lennie négerajnározásban. Egészen az önfeláldozásig. Mint az a 63 éves arkansasi mintapéldányuk, aki bizonyára örömmel áldozta fel az életét, pénzét és egyes vagyontárgyait az antirasszizmus oltárán, összebarátkozva az anyját és unokabátyját meggyilkoló négerrel, idő előtt kihozva őt a börtönből, kosztot és kvártélyt adva neki a saját házában, hogy aztán kedvence által meglopva, megkéselve és agyonverve végezze. Legszomorúbb az egészben, hogy a zsaruk nem értékelték kellőképpen karenünk altruizmusát, üldözőbe vették a fekete férfit, aki menekülés közben vízbe fulladt. Az eset pontosan két hónappal George Floyd halála előtt történt, és kész csoda, hogy nem lett belőle világraszóló patália. Mindenesetre ismerjük meg a triplagyilkos néger nevét, mert Amerika mentális állapotának rohamos hanyatlását látva egyáltalán nem kizárt, hogy rövidesen Travis Lewis is bekerül az afrobolsevik rezsim mártírjainak szentelt Pantheonba egy rasszista tó áldozataként. Mindebből az a tanulság, hogy Weimerikában nyilvánvalóan csak az lehet jó karen, akit meggyilkoltak, megerőszakoltak vagy kiraboltak az új rendszergazdák.
Gazdag István – Demokrata
