Az alábbi – többnyire hivatalos nyugati vagy muszlim forrásokból, illetve a fősodratú médiából származó – információk alapján némi fogalmat alkothatunk magunknak arról, hogy társadalmi és kulturális téren valójában mivel is kell szembesülnie Európának a harmadik világbeli-muszlim invázió nyomán. Gazdag István írásának harmadik része.
Az Egyesült Királyságban Alexis Jay professzor vizsgálati jelentése „ipari szintű” szexuális visszaélésre derített fényt amelynek során „pakisztáni örökségű férfiak WC-papírként kezelték a fehér lányokat”, szexrabszolgaságra idomítva (ez az ún. grooming), prostitúcióra kényszerítve, adásvétel tárgyává degradálva áldozataikat. „Egész családokat fenyegettek meg, arra kényszerítve a lányokat, hogy végignézzék, amint más gyerekeket megerőszakolnak”. Szociális munkásokat, akik több ízben is jelezték a gyermekszexsérelem súlyosságát, a város munkáspárti vezetése nyomásgyakorlással rábírt, hogy a „közösségi kohézió” érdekében ne beszéljenek az elkövetők etnikumáról. „Tehetetlen fehér munkásosztálybeli lányok kerültek egyrészt a romlott nőgyűlölet förtelmes, importált kultúrája, másrészt az őket értéktelen lotyóknak tekintő rendőrség soviniszta kultúrája közé.
A sokszínűség és a politikai korrektség tiszteletére kiképzett rendőrtisztek képtelenek voltak felismerni azt, ami valójában fehér rabszolgaság volt a küszöbükön. Túlságosan is kínos elismerni, hogy ez alkalommal nem fehérek követtek el rasszista gyűlöletbűnt. Hogy elkerüljék a multikulturális hajó himbálózását, a cápák elé vetettek 1400 gyereket.” (Rotherham: In the face of such evil, who is the racist now?, telegraph.co.uk, 2014. augusztus 27.) Rotherham munkáspárti képviselője, Sarah Champion szerint „nemzeti csapás”, hogy a gyermekek elleni szexuális támadásokat elkövető (elsöprő többségükben muszlim) bűnbandáknak akár egymillió (!) áldozatuk is lehetett az Egyesült Királyságban. (Child sex abuse gangs could have assaulted ONE MILLION youngsters in the UK, mirror.co.uk, 2015. február 5.)
A Le Figaro napilapban ismertetett vizsgálat szerint az utóbbi öt évben 18 százalékkal nőtt a francia hatóságoknál feljelentett nemi erőszakok száma, és több mint 20 százalékkal a fiatalkorúak körében. Ez 33 nemi erőszakot jelent naponta, vagyis 40 percenként egyet, ugyanakkor az esetek alig 10 százaléka jut el a vádemelésig, vagyis Franciaországban minden 4. percben elkövetnek egy nemi erőszakot! Pierre Cassen, a Riposte laique társadalmi szervezet alapítója szerint egyértelmű összefüggés áll fenn az erőszakos szexuális bűncselekmények számának növekedése és a (muzulmán) bevándorlás növekedése között. (Viols en hausse, comme l’immigration, bvoltaire.fr, 2015. augusztus 12.)
Ebben a fölöttébb kényes témában utoljára Patrice Heurre pszichiáter tette közzé kutatási eredményeit egy 2001. novemberi párizsi tudományos konferencián. Eszerint az erőszakos közösüléseket elkövető „fiatalok csaknem mindnyájan szerény külvárosi családokból származnak. (…) Ami a családok etnikai hovatartozását illeti, 52 százalékuk észak-afrikai arab (magreb) országokból, 20 százalékuk Fekete-Afrikából jött… A magreb országokból származó családok esetében a vizsgálatban érintett alanyok több mint 75 százaléka Franciaországban született, és a szüleik, ahogyan ők maguk is, muszlimok.”
Az olasz belügyminisztérium 2009-es – tehát még a mostani nagy migránsinvázió előtti állapotot tükröző – felmérése szerint az ország felnőtt korú férfilakosságának 94 százalékát alkotó őshonos férfiak követik el a nemi erőszakok 60 százalékát, míg a maradék 40 százalék a felnőtt férfilakosság 6 százalékát alkotó bevándorlók (főleg marokkói, egyiptomi, szomáliai, eritreai, albániai stb. mohamedánok és romániai cigányok) rovására írható, akik tehát tízszer gyakrabban követnek el nemi erőszakot, mint az őshonosok. (Gli xenofili non sanno contare, identitá.com, 2012. december 20.)
Német rendőrségi jelentések szerint a berlini fal 1990-es leomlása óta legalább 7500 német vált „külföldiek” (főleg harmadik világbeli bevándorlók) áldozatává. A mintegy 7500 gyilkosság mellett 1990 óta hárommillió erőszakos bűncselekményt követtek el az őshonosok ellen bevándorlók, akik tehát hetente hét németet megöltek, háromezret pedig megsebesítettek és/vagy megkárosítottak. A külföldi bűnözők a „turisták” (szervezett bűnözés), az illegálisan vagy legálisan letelepedett bevándorlók (2007-ben kétmillió, illetve 6,75 millió fő) és a honosítottak (3,7 millió) csoportjából kerülnek ki. Ez utóbbiakat a bűnügyi statisztikák természetesen „német bűnelkövetőként” tartják nyilván.
2007-ben Németország 81,7 milliós népességéből majdnem 12,5 millió fő (az összlakosság több mint 15 százaléka) volt idegen származású. (Ausländergewalt – 7500 Tote, youtube.com, 2011. december 4.) Egy bizalmas rendőrségi jelentés szerint a jelentős iparváros, Duisburg egyes részei no-go zónákká válnak a közel-keleti és balkáni bevándorlók által elkövetett erőszakos bűncselekmények nyomán, olyannyira, hogy a rendőrség „nem fogja tudni garantálni hosszú távon a közrend fenntartását”. Félmilliós lakosságából mintegy 60 ezer törökkel Duisburg az egyik leginkább „eliszlámosodott” város Németországban, ahová az utóbbi években ráadásul több ezer romániai és bulgáriai cigány érkezett, fortyogó etnikai-vallási katlant teremtve.
Jellemző módon a különböző bevándorló bűnbandák összecsapásainak végső kárvallottjai többnyire a szétválasztásukra érkező rendőrök, akikre nézeteltéréseiket félretéve, gyakran együttes erővel támadnak a bandák. (Duisburg: NRW-Polizei warnt vor rechtsfreien Räumen, spiegel.de, 2015. július 25.) Az észak-rajna-vesztfáliai rendőrség főnöke szerint Köln, Dortmund, Duisburg és Essen városában a különböző libanoni, török, romániai és bulgáriai klánok az utcák fölötti uralomért harcolva „a saját törvényeiket alkalmazzák, és itt a rendőrségnek nincs több mondanivalója”. (Banden kontrollieren ganze Straßenzüge: NRW-Polizei entgleiten Problemviertel, focus.de, 2015. július 25.) Néhány éve már Berhard Witthaut, a német rendőri szakszervezet „főmuftija” is felfedte, hogy a bevándorlók aggasztó mértékben erőszakolnak ki no-go zónákat a német városokban: „Tudjuk, hogy léteznek ezek a területek. Sőt ami még rosszabb: ezeken a területeken a bűncselekmények nem eredményeznek vádemelést. Ezek a területek magukra vannak hagyva. Csak a legrosszabb esetekben tudunk meg a rendőrségen valamit ezekről. Az államhatalom egyáltalán nincs képben.” (In Problemvierteln fürchtet sich sogar die Polizei, derwesten.de, 2011. augusztus 1.)
Folytatjuk…
Gazdag István – www.demokrata.hu
