Arra még nem volt példa a történelemben, hogy egy népet a saját vezetői akartak volna kiirtani vagy „lecserélni”. Európában most éppen ez történik. Gazdag István publicista írásának második része.
Most már csak az a kérdés, hogy vajon az általa javasolt „szakszolgáltatás” léte és igénybevétele szinkronban van-e az Evangélium szellemiségével? – tettük föl a kérdést az előző rész végén.
A Koránéval, úgy tűnik, igen. Legalábbis az alapján, amit az „igaz” hitűek művelnek a karmaik közé került és általuk szabad prédának tekintett „nőstényekkel” Európában és másutt. Nem is beszélve az Iszlám Állam (IÁ) elméleti és gyakorlati iránymutatásáról. Az IÁ al-Furqan nevű médiarészlege például 2014. szeptember 21-én közzétett egy 42 perces hangüzenetet „A te Urad mindig éber” (Korán 89:14) címmel Abu Muhammad al-Adnani szóvivő tolmácsolásában, aki a nyugati kafiroknak címzett válogatott fenyegetések között kijelenti: „El fogjuk özönleni Rómátokat, összetörjük a kereszteteket és rabszolgává tesszük az asszonyaitokat Allah segítségével. Ez az ő ígérete, és nem fogja megszegni, amíg meg nem valósul. És ha mi nem hajtjuk végre, akkor a fiaink vagy az unokáink fogják, és el fogják adni a fiaitokat és az unokáitokat rabszolgának.”
Addig is, amíg Allah – de még inkább az európai „ötödik hadoszlopa” – segítségével be nem váltja az előbbi fenyegetését, az IÁ a jelenlegi felségterületén gyakorolja a foglyul ejtett jazidi és keleti keresztény kis- és nagylányok kodifikált, vallási érvekkel alátámasztott és adminisztratív módon szervezett tömeges megerőszakolását, sőt „kifejlesztette a szexuális rabszolgaság részletes bürokráciáját, a közjegyzői adásvételi szerződéseket is beleértve. A gyakorlat toborzási módszerré vált, hogy vonzza a férfiakat a nagyon konzervatív muzulmán társadalmakból, amelyekben a szex tabu, az együtt járás pedig tilos”, írja a The New York Times, amely több mint ötezer elrabolt jazidi nőről tud. „Az IÁ vezetői a Korán interpretálására helyezik a hangsúlyt, hogy ne csak igazolják az erőszakot, de minden egyes szexuális bűncselekményt spirituálisan jótékonnyá, sőt erényessé emeljenek és magasztaljanak”, folytatja a napilap, amely több olyan áldozatot is megszólaltat, akiknek sikerült megszökniük, köztük egy 12 éves jazidi kislányt, akit az IÁ egyik dzsihadistája megerőszakolt: „Azt mondta nekem, hogy az iszlám megengedi egy hitetlen megerőszakolását. Azt mondta, hogy engem megerőszakolva közelebb kerül Istenhez.” (ISIS Enshrines a Theology of Rape, nytimes.com, 2015. augusztus 14.)
Buálem Szanszál algériai regényíró szerint „lassanként a muzulmán világ újjáalakul és megtalálja eredeti ambícióit és uralkodó akaratát. A Nyugattal való határt kezdik eltörölni, hiszen most a politikai iszlám tereket nyit magának Londonban, Párizsban és Brüsszelben. Úgy vélhetjük, hogy harminc év múlva az iszlamizmus fogja kormányozni a muzulmán világ egészét, amelyet egyesíteni fog. Hatvan év múlva el fog indulni a nyugati civilizáció meghódítására”. (Boualem Sansal: „Un Scénario syrien est possible en Algérie”, lefigaro.fr, 2016. február 23.) Ugyancsak ő a 2084 – La fin du monde (A világ vége) című disztópiájában egy olyan világot vizionál, amelyet a radikális iszlám ural. Michel Houellebecq, a kortárs francia regényirodalom nemzetközileg legolvasottabb reprezentánsa – akinek Behódolás című legújabb regénye ugyanezt a témát (konkrétan egy „mérsékelt” muszlim párt franciaországi hatalomra kerülésének következményeit) boncolgatja – elismerően szólt algériai írókollégája művéről, amely a Francia Akadémia regénynagydíját is elnyerte: „A 2084 sokkal »rosszabb«, mint a Behódolás, egy igazi vallásos totalitarizmust ír le. Buálem Szanszál a szélsőségesek győzelmét látja. Talán igaza van, az ő jövőlátomása nagyon valószínű.”
Az európaiak iszlámmal szembeni lehetséges behódolásának egyik előjele a konvertiták növekvő száma. Akárcsak a Balkánon az oszmán uralom alatt, az iszlám hitre való áttérés a Stockholm-szindróma, vagyis az önvédelemre való törekvés megnyilvánulása. A konvertita behódol új urainak, és neofita buzgalmában fanatikusabbnak mutatkozik náluk. Az Iszlám Állam európai dzsihadistáinak mintegy ötöde őshonos, jellemző módon a régi keresztény kultúrájú középosztályból származik. Nihilista ámokfutásuk során a skizofrénia és a mazochizmus ugyanazon tüneteit mutatják, mint a 60-as, 70-es évek trockistái és sztálinistái, akik nagyrészt szintén „kispolgári csökevények” voltak. Ami a nőket illeti, ők többnyire abban a reményben veszik fel Mohamed vallását a külvárosokban, hogy így majd megmenekülnek az állandó zaklatástól, amely Mohamed harmadik világból importált hívei részéről éri őket.
Az európaiak eszmei-lelki szempontból sincsenek kellőképpen felvértezve az iszlámmal szembeni ellenállásra. A „másság” és „idegenség” feltétlen szeretetét prédikáló xenofília ideológiája kormányozza ezt az öngyilkos magatartást, amely valójában a keresztény karitász szekularizált, „humanista” formája. Rossz lelkiismeret, bűnbánat, öngyűlölet (etnomazochizmus) társul ideológiai szofizmusokhoz, amelyeknek az orwelli újbeszélben sulykolt vezérmotívumai: nyitottság, sokszínűség, különbözőség, együttélés és hasonlók. Noha a köznép nem hisz bennük, az uralkodó ideológia nehéztüzérsége lekaszál minden tamáskodót, annál is inkább, mert a szólás szabadságát egyre inkább korlátozzák a bevándorlás és az iszlám témájában is. A vélemény kifejezése kockázatossá válik, tehát inkább hallgatunk, mert a bátorság már nem egy széles körben osztott erény. A muzulmán és más kisebbségek mindenütt előjogokat és mentességeket kapnak, mindenhol megfélemlítenek és fenyegetnek, az őshonosok pedig egyre hátrálnak és velük együtt a jogállam is.
„Igen, zsidó-keresztény civilizációnk kimerült, meghalt. Kétezer éves létezés után a nihilizmusban és a rombolásban, a halálösztönben és az öngyűlöletben tetszeleg, már nem teremt semmit, és csak neheztelésből és keserűségből él. Az iszlám azt juttatja kifejezésre, amit Nietzsche »nagy egészségnek« hív: fiatal katonái vannak, akik készek meghalni érte. Melyik nyugati hajlandó meghalni a civilizációnk értékeiért: a szupermarketért és az online vásárlásért, a triviális fogyasztásért és az egotista nárcisszizmusért, a hedonizmusért és a felnőtt-rollerért?” – fogalmaz kegyetlen őszinteséggel Michel Onfray, napjaink egyik legbefolyásosabb francia értelmiségije. (Onfray: „Houellebecq ha ragione. Siamo sottomessi all’Islam, corriere.it, 2016. február 3.) Úgy tűnik, hogy az európaiaknak fel kell készülniük a legrosszabbra.
(Gazdag István – www.demokrata.hu)
