Régen egyes európaiak úgy vélték, hogy keletről jön a fény: a megvilágosodás, a tudás, a bölcsesség. (Én a magam részéről sokáig inkább az aurora borealisra esküdtem, ezzel is csak zsigeri maradiságomat bizonyítva, amelytől – mint már többször említettem – a Préjugix nevű francia előítélet-mentesítő gyógyszer segítségével igyekszem megszabadulni.)
Manapság viszont tagadhatatlanul Britannia számít a haladás világítótornyának, legalábbis ami a szexuális nyitottságot, befogadókészséget és innovációt illeti. Ezt bizonyítja az alábbi megható történet is, amely annyira tipikusan „british”, hogy másutt voltaképpen meg sem történhetett volna.
Immár új történelmi, sőt talán világrekorddal büszkélkedhet Britannia a globo-homo hitvallás terjesztése és gyakorlatba való átültetése terén egy 36 éves hivatásos pederaszta aktivistának köszönhetően, aki éveken át zavartalanul űzött homokulturális missziója során legalább kétszáz (!) heteroszexuális fiút avatott be az anális gyönyörök alvilágába. Külön korai örömforrás (vö. ejaculatio praecox) lehet a multikulti szerelmesei számára, hogy egy indonéz szexkulturális színesítőről van szó, aki ráadásul buzgó templomlátogató katolikusként személyes példájával tanúsítja az anyaszentegyház berkeibe is belopakodó progresszív homoerotikus légkört. Szomorú viszont, hogy Reynhard Sinagának, aki különböző brit egyetemek örökös diákjaként terjesztette a homohitvallást, a pogány kori őskeresztény hitvallók mártíriumát kell elszenvednie még a világ legmelegebb országának számító Britanniában is, ahol pedig a törvényhozók csaknem egytizede szintén az azonos neműek közötti szexnek hódol. Miután ugyanis a jelek szerint még most sem kellőképpen nyitott helyi bulvársajtó kikiáltotta őt „a brit történelem legtermékenyebb nemi erőszakolójának”, őfelsége inkvizíciós vésztörvényszéke életfogytiglani gályarabsággal sújtotta, halmazati büntetésül pedig a bíró „veszélyes, nagyon zavart és perverz egyénnek” bélyegezte, aki szerinte „mély bánatot és maradandó pszichológiai kárt” okozott áldozatainak.
Haladó szelleműként el sem tudom képzelni, hogy ezt a melegekkel szemben súlyosan előítéletes, bigott és gyűlölködő véleményt mégis mire alapozta. Hiszen manchesteri lakásában, amelyet „a heteroszexuális fiúk szentélyének” tartott, Sinaga lényegében a tudtukon kívül térítette ez utóbbiakat homoszex hitre, a közösülés előtt ugyanis a gina (GHB) nevű, teljes emlékezetkiesést okozó droggal öntudatlan állapotba juttatta őket. Mivel a fiúk, akiket belvárosi klubok környékén szedett fel a hajnali órákban, csak utólag, esetleg évekkel később, a rendőrségi eljárás során értesültek beavatásukról, logikus módon lelki trauma sem érhette őket az aktus folyamán és folytán. Már csak azért sem, mert önként és dalolva mentek fel alkalmi ismerősük, egy vadidegen kéglijére, aki csak egy kis baráti csevejre és meghitt iszogatásra invitálta őket, és akire legtöbben utólag is „irgalmas szamaritánusként” emlékeztek, meglepődve tapasztalva, hogy a maradi jogrendszer szemében áldozatnak minősülnek. Sokan közülük egyébként még most sem tudják, hogy akkor és ott történt velük valami „szokatlan” – már ha a férfiak közötti anális aktust Britanniában egyáltalán szokatlannak lehet nevezni. Eddig ugyanis csak száz-egynéhányukat sikerült azonosítani a 250 DVD és 300 ezer fénykép segítségével, amely beavatási szertartásaikat az utókor számára megörökítette.
Látható tehát, hogy Sinaga nem jelentett semmiféle valós veszélyt a társadalomra nézve. Éppen ellenkezőleg: áldozatos hittérítésével lényegében a haladást, a kulturális párbeszédet, a rasszok intim összeolvadását, az elavult heteroszexuális erkölcs leépítését és végeredményben az elnyomó fehér patriarchátus felszámolását szolgálta, még ha ezt némileg heterodox módon tette is. Arról nem is beszélve, hogy manapság az LMBT-pedofilizmus (benne a homoszexuális hitfelekezettel) ugyanolyan hitvallásnak számít, mint a többi, vagyis ugyanolyan tiszteletet érdemel. És hogy ez esetben a hittérítés nem volt önkéntes alapú? Mintha mindig az lett volna. Elvégre a nemes cél, vagyis a sötétben tévelygők hit általi megvilágosítása és lelki üdvösségük megmentése érdekében egykor az egyház is alkalmazta a tüzes vízzel való elkábítás, a megtévesztés és az erőszak eszközét.
Mivel nem panaszkodott rá soha senki, így Sinaga nyilvánvalóan jogsérelmet sem okozott senkinek. Egyetlen alkalmat kivéve, amely sajnos fatálisnak bizonyult számára. Az egyik heteropogány ugyanis felébredt a beavatási rituálé alatt, és nem volt hajlandó befogadni a profán spermakenetet. Sinaga pechére egy tizenéves, tagbaszakadt rögbijátékosról volt szó, aki nyilvánvaló rasszista-homofób indítékból annyira túlreagálta a dolgot, hogy szodomita szamaritánusunk nyolc napon túl gyógyuló sérüléssel kórházi ápolásra szorult, elindítva a meghurcolását és elítélését eredményező lavinát, amely egyébként a tudományos haladásra is súlyos csapást mért. Sinaga ugyanis Szexualitás és mindennapi transznacionalizmus: dél-ázsiai meleg és biszexuális férfiak Manchesterben címmel éppen a doktori disszertációját írta a világhírű Leedsi Egyetemen. Márpedig a heteroszexuális fiúkon végzett terepgyakorlatának hirtelen megszakítása és a tudományellenes brit igazságszolgáltatás érzéketlen fellépése következtében valószínűleg már soha nem fog elkészülni ez a forradalmi pályamű, amely pedig mérföldkövet jelenthetett volna a társadalomtudományok terén, kardinális ismeretekkel gazdagítva a nemzetközi análfanatikus szakmai és műkedvelő közeget.
Mindenesetre leszögezhető, hogy Reynhard Sinaga britanniai munkássága jelentőségét tekintve csak az őshonos brit Sir Jimmy Savile-éhoz mérhető, aki a BBC legendás lemezlovasaként, Thatcher miniszterelnök, Károly herceg és Basil Hume katolikus püspök kebelbarátjaként öt évtizeden át csaknem ötszáz kisfiút és kislányt, férfit és nőt világosított fel akaratuk ellenére szexuálisan a 8–47 éves korosztályból, és akit filantróp (pedo- és homofil) ténykedésének elismeréseként Erzsébet királynő lovaggá, II. János Pál pedig pápai lovaggá ütött. Sinaga bizonyára ugyanilyen sokra vihette volna, ha a kegyetlen sors nem lép közbe drasztikusan egy homofób tinédzser balhorga és jobbegyenese képében.
Gazdag István – Demokrata
