Amerika semmit sem ad ingyen. Mindennek megkéri az árát. Minimum elvárja a csatlósaitól, hogy zokszó nélkül átvegyék az „értékeit”. Nyilván nem véletlen, hogy a talán legrászorultabb ázsiai vazallusa, Tajvan a földrészen elsőként törvényesítette a homoházasságot. A globális társadalommérnökség legnagyobb megrökönyödésére azonban a hollywoodi agymosás ez esetben nem bizonyult kellően hatékonynak, a szigetország csökönyös és sajnálatosan maradi lakói ugyanis népszavazáson nemet mondtak erre a progresszív nyugati vívmányra, akárcsak egyébként az iskolai buzipropagandára.
Döntésüknek – a parlamentáris demokráciák gyakorlatához híven – nincs törvényes érvénye, vagyis az általuk megválasztott és adóikból eltartott „népképviselők” nagy ívben tesznek rá, arra viszont mindenképpen jó volt, hogy a nagyvilág tudomására hozza: a tajvaniak még távolról sem olyan elfajzottak, mint a nyugati fehérek. Mellesleg pedig kibuktatták a perverz jogok mellett kampányoló kormányzó Demokratikus Progresszív Párt (nomen est omen) éléről Tajvan elnökét, aki történetesen egy egyedülálló, gyermektelen és a pletykák szerint leszbikus, 62 éves nő, tehát minden adottsága megvan hozzá, hogy a haladás és a demokrácia – mondhatni – természetes szószólója legyen. A Peking-barát legfőbb ellenzéki erő, a Kuomintang magától értetődően ellenezte az azonos neműek közötti házasság törvényesítését, és politikai tőkét tudott kovácsolni a népszavazás eredményéből.
Miért magától értetődően, és miért érdekes mindez számunkra? Nos hát, amikor a magyar kormány megszüntette az egyik-másik hazai egyetemen folytatott genderoktatást, egyes kormánypárti széplelkek azzal érveltek az intézkedés ellen, hogy még Kínában is léteznek gender szakok az egyetemeken. Valóban ez a helyzet, de amint arról az egyik kínai ismerősöm volt szíves tájékoztatni, náluk a nyugati országoktól eltérően távolról sem követendő társadalmi normaként és szociokulturális etalonként tanítják a genderismereteket, hanem éppenséggel a dekadens Nyugat tudományos mélyrepülésének egyik különösképpen visszatetsző mementójaként.
Nem véletlen tehát, hogy a Kuomintang is igyekszik meggátolni az olyasféle beteges nyugati hóbortok tajvani térnyerését, mint az egyneműek házassága, a homokosok általi örökbefogadás vagy a genderelmélet, noha ez utóbbit Tajvanon is oktatják, és – az amerikai orientációnak köszönhetően – nyilván nem az anyaországban, a szárazföldi Kínában érvényesülő megfontolásokból. Egyébként a globalizációnak köszönhetően immár ez utóbbit is elérte az egyik nyugati eredetű civilizációs ártalom: a férfiak elnőiesedése. Ellentétben azonban a nyugati kormányokkal, amelyek a különböző szexuális és etnikai kisebbségi lobbik nyomásának engedve, minden eszközzel elősegítik a folyamatot, a kínai vezetés növekvő aggodalommal szemléli azt. Nem csoda, hogy gombamód szaporodnak a férfias erényeket oktató tanintézetek országszerte.
Az egyiket közülük helyszíni tudósításban mutatja be a globális rendszergazdák hivatalos orgánumának számító The New York Times, a nyugati progresszív fülek számára kétségtelenül sokkolóan hangzó címmel, miszerint: Kínában az egyik iskola arra oktatja a fiúkat, hogy „igazi férfiak” legyenek. (In China, a School Trains Boys to Be ’Real Men’, nytimes.com, 2018. november 23.)
A cikkben fokozatosan feltárul az efféle kommunista „hímtenyészetek” mibenléte. Maga a „széles vállú” igazgató nem is rejti véka alá, hogy milyen „sajátságos fajtájú férfira” gondol. Még kimondani is szörnyű: olyanra, „aki sportol”, olyanra, „aki legyőzi a kihívásokat”, vagyis az „anyámasszony katonája” szöges ellentétére, mert mint mondja, ilyet „sohasem fognak nevelni”. Az Igazi fiúk klubja, ahogyan az intézményt provokatíve nevezik, alternatívát kíván nyújtani 7–12 éves fiúk számára „egy olyan társadalomban, ahol az androgin popbálványok, a túlzóan védelmező anyák és a többnyire nőnemű tanítók elnőiesedett bőgőmasinává változtatnák őket”.
Mondani sem kell, hogy az iskolában gátlástalan nacionalista propaganda folyik, a tanulóknak ugyanis fogadalmat kell tenniük, hogy keményen fognak tanulni „Kína felemelkedéséért”, miközben rettenetes hímsoviniszta jelszavak szajkózására kényszerítik őket, mint például: „Igazi férfi vagyok! A család és a társadalmi felelősség fő támasza a jövőben! A kínai nép gerince!”
Ez a szégyentelenül szexista indoktrináció valójában az igazgató retrográd világszemléletét tükrözi, aki képes azt állítani, hogy az „igazi férfiak” gálánsak, hősiesek, lovagiasak. Úgy véli, hogy ezt sohasem kérheti egy lánytól, mert „ez a jellemvonás egyedül a fiúké”. Ezen túlmenően szerinte a fiúknak olyan jellemvonásokkal kell rendelkezniük, mint a bátorság, az illemtudás, a helyes és helytelen megkülönböztetésének képessége, valamint a becsület és a szégyen megértése.
Ennél is megdöbbentőbb állításra vetemedett azonban az egyik kínai egyetem szexológiaprofesszora azzal, hogy kijelentette, „kiradírozni annak a férfinak a nemi jellegzetességeit, aki nem fél a haláltól és a megpróbáltatástól, egyenértékű egy ország öngyilkosságával”, majd a félreértések elkerülése végett még azt is hozzátette, hogy „a fiúkat fiúknak, a lányokat pedig lányoknak kell felnevelni, nem pedig fordítva”.
Ennyi tudománytalan badarság hallatán és ilyen fokú obskurantizmust tapasztalva a felvilágosult nyugati emberben joggal merülhet fel a kérdés, hogy a kínai civilizáció egyáltalán hogyan volt képes fennmaradni bagatell ötezer év óta a modern nyugati tudomány korszakalkotó felfedezései nélkül, amely akárcsak korábban az emberi rasszokról, mostanra már az emberi nemekről is minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy pusztán társadalmi konstrukciók, nem pedig biológiai tények, vagyis a férfiak nők, a nők pedig férfiak, továbbá ahogy tetszik.
Öröm az ürömben a cikk summázata, miszerint „más férfiaknak kételyeik vannak a hímorientált iskolák hatékonyságával kapcsolatban”. Így annak a 23 éves marketingesnek is, aki szereti magát sminkelni, és akinek gyermekkorában hiába égette el az anyja a játékbabáit, később mégis homokos lett belőle. A modern nyugati tudomány tehát mégis csalhatatlan.
Gazdag István – Demokrata
