Hihetetlen, de igaz! A nyugati, főleg angolszász országokban pusztító és egyre tragikomikusabb vadhajtásokat eredményező rasszizmusellenes ámokfutás legutóbb egy újabb áldozatot követelt, miután erénycsősz csekisták kipécézték maguknak – a tejet. Nem nehéz kitalálni: pusztán a színe miatt. A fehér gyermekek többségének kedvenc itala azt követően került a rasszizmus sanda gyanújába, hogy fehér fajvédők nem átallották azzal heccelni a politikailag korrekt publikumot és az eretneküldözésekre mindig kapható fősodratú médiát, hogy nyílt színen fogyasztották − provokatív céllal.
Immár közhelynek számít, hogy Nyugaton a faji kérdés ugyanazt jelenti a mai baloldaliaknak, mint elődeiknek az osztályharc 150 éven át. Egyetlen másik eszme sem lelkesíti és egyesíti őket annyira, mint a rasszizmus elleni küzdelem. Munkásosztály? Elfelejtve. Bérharc? Elfelejtve. Mindaz, amivel apáik törődtek? Elfelejtve. Ami reggelente kiugrasztja őket az ágyból, az a fehér civilizáció elleni terrorháborújuk gondolata.
Ironikus persze, mert a Nyugat valójában a fehérekkel szemben rasszista. Gyakorlatilag mindenhol hivatalos kormánypolitika, hogy a faji sokszínűség (diverzitás) diktátumának nevében az állások betöltését is igyekeznek minél inkább diverzifikálni. Ez azt jelenti, hogy ha ugyanarra az állásra fehérek és színes bőrűek is jelentkeznek, szisztematikusan ez utóbbiakat részesítik előnyben, tekintet nélkül a köztük levő képzettségi és alkalmassági különbségekre. Pusztán a rasszizmus gyanújától való félelem miatt. Mintha mindenki az elszabadult Djangóról fantáziálna. És a düh évről évre nő. Egyre több dologra sütik rá a rasszista stigmát. Kételkedni az ember okozta globális felmelegedésben: rasszizmus. Kritizálni a harmadik hullámú feminizmust: rasszizmus. A matematika: rasszista. Az IQ-tesztek: rasszisták. Most már a tej is rasszista.
Újabban a jobb sorsra érdemes amerikai állatvédő szervezet, a Peta is a tejivás beszüntetéséért agitál, egyebek mellett azzal a mérsékelten tudományos indokkal, miszerint a tej a fehér felsőbbrendűség jelképe. (Why Cow’s Milk Is the Perfect Drink for Supremacists, peta.org, 2017. március 7.) A szervezet referenciaként az egyik nívós bulvárlap (vigyázat: oximoron!) cikkét idézi, amelyben a brit Metro újság Indiából szalajtott üdvöskéje azon füstölög, hogy Richard Spencer, az amerikai Alt-Right vezéralakja és a „fehér felsőbbrendűség” más szószólói egy pohár tejet ábrázoló emojival (mosolygó sárga korong) teszik büszkén közhírré a közösségi médiában, hogy ők bizony „tolerálják a laktózt”, ellentétben a feketékkel, akiknek a többsége laktózérzékeny.
Következésképpen a tej nem más, mint egy „rejtegetett titkos náci kód” (sic!). A náci fehér tejivók összeesküvésének leleplezésében (akárcsak a külsejében) láthatólag Miss Marple babérjaira törő frusztrált fruska végezetül azt tanácsolja olvasóinak, hogy azzal, aki elkezd tej-emojit posztolni és a laktóztűrésével dicsekedni, ideje megszakítani a barátságot. (Secret Nazi code kept hidden by „milk” and „vegan agenda”, metro.co.uk, 2017. február 21.)
Elméletét alátámasztandó a Peta csatasorba állítja magát a The New York Times-ot is, amely a Metro színvonalát überelve igyekszik választ találni arra a kardinális kérdésre, hogy „miért vedelnek a fehér felsőbbrendűség hívei tejet, és miért aggasztja ez a genetikusokat”. A politikai korrektség iránti görcsös megfelelési kényszer és a tudományos mezbe öltöztetett sarlatánkodás elrettentő iskolapéldáját nyújtó cikkben, amelyet a lap kétszeres Pulitzer-díjas tudományos tudósítója (szintén egy nő) izzadt ki magából, efféle megállapítások szerepelnek sorozatban:
„Nincs bizonyíték arra, hangsúlyozzák tudósok, hogy a környezeti és kulturális különbségekről ki fog derülni, hogy nem ezek (számítanak) a népességcsoportok közötti viselkedési különbségek elsődleges meghajtójának.” Az iromány summázata is ugyanennyire tudományos igényű. Az amerikai humángenetikai társaság elnökét (a neve nem fontos) idézve így hangzik: „Nincs genetikai bizonyíték bármilyen rasszista ideológia támogatására.” (Why White Supremacists Are Chugging Milk and Why Geneticists Are Alarmed, nytimes.com, 2018. október 17.)
A derék csinovnyik ezzel aztán jól letromfolta a rasszistákat. Merészelt volna mást mondani. Lefogadhatjuk, hogy már nem lenne a posztján. Egy magamfajta megrögzött szkeptikus hajlamos inkább James Watsonnak hinni. Emlékezetes, hogy a DNS-struktúra felfedezéséért Nobel-díjjal kitüntetett amerikai genetikus-legenda 2007-ben kifejezésre juttatta borúlátását az afrikaiak fejlődési kilátásait illetően, mert mint fogalmazott, „minden szociális politikánk azon a tényen alapul, hogy az intelligenciájuk ugyanolyan, mint a miénk − holott minden teszt azt mondja, hogy nem igazán”. (The elementary DNA of Dr Watson, thetimes.co,uk, 2007. október 14.)
A baloldaliak kényszerképzetében a tej tehát azért vált a „fehér fajtisztaság”, a fehér büszkeség szimbólumává, mert szerintük a fehér felsőbbrendűség hívei azt hiszik, hogy összefüggés van saját faji identitásuk és az emberi szervezet tejérzékenysége között azon az alapon, hogy a tejtermékek megemésztésére képes felnőttek aránya jóval nagyobb az európai népességekben, mint a más rasszbeliek többségében.
Valójában egészen másról van szó. Közönséges beugratásról, amely végül várakozáson felül sikerült. Mivel a fehér nacionalisták már számtalanszor tapasztalták, hogy a hisztérikus antirasszisták gondolkodás nélkül, helyből elítélnek és elutasítanak mindent, amit ők támogatnak, a klasszikus kondicionálás (pavlovi reflex) módszerét alkalmazva, a fehér felsőbbrendűség jelképeként kezdték reklámozni a tejet. A balosok pedig szépen lépre is mentek, ahogy kell, és ezáltal egyrészt ismételten tanújelét adták szektás korlátoltságuknak, másrészt totál nevetségessé tették magukat az átlagemberek szemében a tej elleni acsarkodásukkal.
Gazdag István – Demokrata
