Donald Trump győzelme valósággal sokkolta az amerikai feminista nőket, akik most a választási eredmény legfőbb veszteseinek érzik magukat, és a frusztrációjuk egyszerre két tömegmozgalmat is életre hívott. A TikTokon és a Twitteren csalódott nők ezrei posztoltak arról, hogy részt vesznek a 4Nem tiltakozó mozgalomban, amely Dél-Koreából indult 2019-ben eredetileg 4D néven, és a betűszó koreai nyelven arra utal, hogy követői elutasítják a férfiakkal való romantikus kapcsolatot és annak (esetleges) következményét, vagyis a randevút, a szexet, a házasságot és a gyerekszülést, és ezzel gyakorlatilag bojkottálják azt a rendszert, amely szerintük állandósítja a nemek közötti egyenlőtlenséget.
Amerikában a mozgalom egyre nagyobb teret nyer a Trumpra szavazó férfitöbbség döntésére reagálva, és erős társadalompolitikai kihatásai lehetnek. Annál is inkább, mert a tagjai egzisztenciális fenyegetésnek tekintik a házasságot a nőkre nézve, arra buzdítva egymást, hogy nyerjék vissza a testük feletti autonómiát és utasítsák el a házasság és a gyermekvállalás hagyományos nemi normáit. (Egyébként a szexsztrájk széles körű és régi tiltakozási forma, amelynek első irodalmi emléke Arisztophanész Lüszisztraté című komédiája.) Dél-Koreában a világon a legalacsonyabb a születési ráta és továbbra is csökken, és ezt sokan a mozgalomnak tulajdonítják. Valójában az amerikai nők az abortuszhoz való joguk várható további korlátozása miatt aggódnak, amely már elkezdődött a Legfelsőbb Bíróság korábban Trump által kinevezett konzervatív bíróinak döntése alapján, eddig 17 amerikai tagállamban eredményezve az abortusz lehetőségének jelentős szűkítését. Trump győzelme után a nők most országos abortusztilalomtól tartanak.
Ezzel kapcsolatos félelmüket csak tovább szította Nick Fuentes politikai kommentátor egyik csúfondáros megjegyzése, miszerint „én (mint férfi) döntök a testetekről, örökre” (Your body, my choice. Forever.). Az amerikai szélsőjobboldal 26 éves fenegyerekének Twitter-posztját eddig (a cikk decemberi születéséig) 35 ezren osztották meg, 55 ezren lájkolták és 92 millióan (!) látták, nyomában pedig 4600 százalékkal megnőtt az „én döntök a testedről” és a „vissza a konyhába” kifejezések használata. Mindez példátlan felzúdulást váltott ki feminista körökben, ahol napokig arról folyt a vita, hogy bosszúból használt tamponokat vagy műpéniszeket küldjenek-e neki, de végül inkább nyilvánosságra hozták (doxolták) a lakcímét. Ennek nyomán egy Marla Rose nevű zsidó feminista aktivista be is csengetett hozzá, de Fuentes paprikaspray-vel fogadta, sőt átmenetileg még a nő mobiltelefonját is elkobozta. Az incidensről készült felvétel kellemes perceket szerzett Fuentes szexista alfahímekből és nőgyűlölő incelekből álló táborának.
Ilyen előzmények után jelent meg a közösségi médiaplatformokon egy új trend, az ún. MATGA-mozgalom. A „Make Aqua Tofana Great Again” Donald Trump népszerű „Make America Great Again” (MAGA) szlogenjének a parafrázisa, és bizonyos politikai kérdések miatti frusztráció szatirikus kifejezéseként bontakozik ki, elsősorban Trumpot és a nőket érintő konzervatív politikát támogató férfiakat célozva meg. A mozgalom egyre nagyobb teret nyert a közösségi médiában, ahol a nők az Aqua Tofana utalást egyfajta csatakiáltásként használják és gyilkos fantáziájú videókat forgatnak, amelyekben azt mímelik, hogy halálos méreggel locsolják meg a férfiak italát.
A mozgalom egy Giulia Tofana nevű XVII. századi olasz méregkeverőnőre utal, aki mérget árult olyan nőknek, akik meg akartak szabadulni a férjüktől. Az ő találmánya volt a híres Aqua Tofana (Tofana főzet), egy valószínűleg arzénalapú, észrevétlen méreg, amelyet egész Itáliában használtak. Az ehhez a trendhez kapcsolódó videókon fiatal nők mosolyogva mutatják a közösségi médiában, amint ismeretlen anyagokat adagolnak italokhoz. Giulia Tofana állítólag nők százainak adta el a mérgét, és neki köszönhetően több mint 600 nőnek sikerült megmenekülnie a házasságból. Így a XVI. és XVII. századi Itáliában és egész Európában kialakult a mérgezett víz kereskedelme, amely újraélesztette a mérgezéssel kapcsolatos ősrégi félelmeket.
Az Aqua Tofana eredetéről több változat is létezik. A legenda Teofania di Adamóval kezdődik, akit 1633-ban Palermóban mérgezésért kivégeztek. Ezt követően 1659-ben Rómában egy csoport nőt akasztottak fel, akik Aqua Tofanával kereskedtek. Noha nehéz pontosan tudni, hogy hány férfi halt meg az Aqua Tofana fogyasztása után, létezése kétségtelenül mély nyomot hagyott a korszakon. VII. Sándor pápáról írt életrajzában Pietro Sforza Pallavicino bíboros „a férjek csendes mészárlásáról” tesz említést, és a méreggel kapcsolatos paranoia bizonyítékaként Wolfgang Amadeus Mozart a halálos ágyán bevallotta, hogy attól félt, őt is ezzel mérgezték meg.
A Google keresőjében az összetevőit tudakoló keresés (Aqua tofana ingredients) 160 százalékkal nőtt meg az USA-ban. A férfiak abortusztilalomra utaló fenyegetésére ezek a nők a méreggel való fenyegetéssel válaszolnak. Érdekes, hogy a „mérgező” fogalma, amely eredetileg rendkívül negatív volt, immár pozitívvá vált. A mérgezőket olyan nőknek láttatni, akik emancipálják magukat a férfiaktól és a patriarchátustól, egy me too utáni, új keletű jelenség. Olyan korszakba lépünk, amelyben a mérgezőből új boszorkány válhat. A boszorkány mint évszázadok óta gyűlölt női alak most a feminizmus szimbóluma lett. Margaux Buyck, a mérgek történetére szakosodott belga történésznő szerint azok a nők, akik vállalják az Aqua Tofana legendáját, „a szimbolikus fenyegetések birodalmában mozognak, és nem valószínű, hogy valóban a tettek mezejére fognak lépni”. Addig is a republikánusok szerint az FBI-nak nyomoznia kellene az ügyben. (Republicans demand FBI investigates satirical „poison your husband” trend, thetimes.com, 2024.11.11.)
Magától adódik a párhuzam. Ha a férfiak „szimbolikus” mozgalmat indítanának a szörnyűséges feleségek megmérgezését propagálva, vajon jogosultak lennének-e pozitív médiavisszhangra? Költői a kérdés. Ehhez előbb emancipálniuk kellene magukat a Nyugaton jelenleg intézményesített feminizmustól. Talán majd Trump segítségével sikerül nekik, de erre azért nem vennék mérget.
Gazdag István – Demokrata
