A bevándorlás problémája mellett megfeledkeztünk a világot egyre súlyosabban érintő faji feszültségekről. Most utazzunk egy kicsit el az „ígéret földjére”. Az USA-ban a feketék követik el a bűncselekmények kétharmadát. A feszültséget a liberális politikusok persze tovább szítják. Lássuk mi is áll a problémák hátterében.
A napokban sok szó esett a baltimore-i zavargásokról, amelyek azt követően robbantak ki, hogy egy fekete suhanc belehalt a letartóztatása során szerzett sérüléseibe. Az eset nyomán ellepték a médiát a szokásos klisék az egyesült államokbeli faji feszültségekről, az amerikai rendőrség színes bőrű kisebbségek elleni kilengéseiről, a nagyvárosi néger gettók létezéséről. Egyes tényeket azonban szokás szerint figyelmen kívül hagynak, amelyek pedig helytálló magyarázatként szolgálhatnának a történtekre.
Igen, léteznek faji feszültségek az USA-ban, de ezek többnyire nem a fehér rasszisták, sokkal inkább a bűnözés, az utcai bűnbandák, a drogkereskedelem, az erőszak, az egyszülős családok alkotta ellenkultúrába zárkózó feketék rovására írhatók. A fehérek – ahogyan egyébként a középosztálybeli feketék is – persze elkerülik a néger negyedeket, amelyekben a családok nagy többségét csak egyetlen szülő alkotja, és amelyekben bűnbandák uralkodnak: egész egyszerűen azért kerülik el ezeket a negyedeket, mert veszélyesek, mert a lakóik napi szinten és rutinszerűen öldösik egymást, és mert ezekben az embert könnyen eltalálhatja egy eltévedt golyó.
Igen, az amerikai rendőrök is követnek el baklövéseket, akárcsak kollégáik a világon mindenhol. Egy amerikai rendőr, ha igazoltat valakit, ezt többnyire abban a meggyőződésben teszi, hogy az illető szabálysértést vagy bűncselekményt követett el. Ha az igazoltatott személy azt csinálja, amit a rendőr mond neki, akkor minimális az esélye, hogy rendőri erőszak áldozatává válik. Ha viszont ellenállást vagy erőszakot tanúsít a rendőri intézkedés során, értelemszerűen annál inkább kiteszi magát egy esetleges túlzó reagálásnak a rendőr részéről. Nem, nem növekedett a feketék ellen elkövetett rendőri baklövések száma. Viszont a fenti okok miatt a rendőrség egyre több feketét ellenőriz, akik közül egyre többen tanúsítanak ellenállást vagy erőszakot az igazoltatásuk vagy letartóztatásuk során.
Igen, léteznek nagyvárosi néger gettók, de ezekben nem kényszerből, hanem teljesen önkéntesen tömörülnek azok, akik a fenti ellenkultúrából, vagyis bűnözésből, kábítószer-kereskedelemből és erőszakból élnek. Ez a helyzet az ottani baloldal által ötven év óta folytatott politika rothadt gyümölcse. A szövetségi kormányzat Lyndon B. Johnson elnöksége alatt háborút hirdetett a szegénység ellen (mert Amerikának tudvalévőleg létszükséglete a permanens háborúskodás nemcsak a külső, hanem a belső fronton is, elég csak az alkohol-, a pornográfia-, a bűnözés- vagy az éppen aktuális drogellenes keresztes hadjárataira utalnunk). Ez a háború sem maradhatott egészen máig tartó következmények nélkül, gyakorlatilag ugyanis szétzilálta a fekete családokat, megsokszorozva az egyedülálló anyák számát.
Jelenleg az amerikai fekete gyerekek háromnegyede egyedülálló anyától születik, az USA-ban ugyanis a lányanyaság nagyvonalú szociális segélyekre jogosít. Minél több a gyerek, annál többre. Paradox módon viszont a rendezett, kétszülős családi státusz a juttatások elvesztését vonja maga után. Ez az abszurd szabályozás nyilvánvalóan kedvez egyfajta társadalmi parazitizmus kialakulásának. A statisztikák szerint az egyedülálló anyák lányai nagyon gyakran maguk is egyedülálló anyává válnak, míg az egyedülálló anyák fiai – a követendő apamodell híján – többnyire az erőszakos és bűnöző férfiszerepek alapján mintázzák meg maguknak a férfiasság ideálját.
Az USA börtönnépességének kétharmada fekete bőrű, mert az egyesült államokbeli bűncselekmények kétharmadát négerek követik el. Az erőszakos halált halt amerikai feketék elsöprő többségével feketék végeznek, ahogyan a szolgálat teljesítés közben életüket vesztő rendőrök nagy többségét is négerek gyilkolják meg. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az utóbbi néhány évtized során számos amerikai nagyváros belső kerületeiből szó szerint elmenekült a fehér népesség (ez a „white flight” jelensége), a helyükön pedig gettók alakultak ki. Néhány városban fordított folyamat játszódott le, vagyis a feketéket szorították ki a külvárosokba, például San Franciscóban. Mások elvesztették lakosságuk nagy részét, mint Detroit, az amerikai autógyártás egykori fellegvára, amely mára egy harmadik világbeli település vigasztalanul lepusztult képét nyújtja. Megint mások agonizálnak a jelenség miatt, mint Saint Louis és főleg Ferguson nevű külvárosa, ahol tavaly zavargások robbantak ki, mert egy bedrogozott fekete suhanc rátámadt egy rendőrre, aki önvédelemből szitává lőtte. A randalírozó csőcselék ezután rengeteg üzletet kifosztott, munkahelyek százait szüntetve meg. Azóta Ferguson még lepusztultabb, mint korábban volt. Más amerikai városok ugyanezt a sorsot szenvedik el, például Oakland Kaliforniában (ahová San Franciscóból szorították ki a négereket), a szövetségi főváros Washington D.C., amely – Georgetown kivételével – gyakorlatilag egy homogén fekete gettó, vagy New Orleans és Baltimore. Az agonizáló és fantomvárosok közös jellemzője, hogy egyaránt a baloldalra (vagyis a demokratákra) szavaznak.
Az egyedülálló anyák, akik a néger ellenkultúrában élnek, a demokratákra szavaznak, mert tőlük kapják a segélyeket. Az amerikai baloldal tartja fenn az ellenkultúrát, és ezzel együtt azt a kriminogén környezetet, amelyben az erőszak, a bűnözés, az élősködés, a társadalmi együttélés normáinak semmibevétele dívik. A zavargásokat valójában az amerikai baloldal táplálja. Itt-ott azt olvashattuk, hogy Obama keveset foglalkozott az amerikai feketék problémájával. Ez nem igaz: valójában sokat tett érte. Jelentősen súlyosbította azt. Hivatalba lépése óta sokkal nagyobb lett a különböző jogcímen segélyre jogosultak száma, és megnyilvánulásaival nagyban hozzájárult az amerikai négerek rendőrök iránti gyűlöletének fokozásához is. Elnökként persze tessék-lássék elítéli a zavargásokat, intézkedéseivel és az általuk teremtett légkörrel viszont elősegíti azokat. Az őt támogató fehér, vagyonos demokraták még nála is képmutatóbbak. Az elmélet síkján a fajkeveredés fanatikus propagandistái, a tettek mezején viszont ugyanúgy viszolyognak tőle, mint az általuk ostorozott fehér „rasszisták”. A baloldaliak szokás szerint bort isznak és vizet prédikálnak.
(demokrata.hu)
