A Pesti Srácok.hu kormányközeli lap egyik cikkében arról olvashatunk, hogy a bevándorlással terjedő iszlám megsemmisítő hatással lehet a felvilágosodás Európában megvalósított eszméire. – a Szent Korona Rádió elgondolkodtató írása.
Azért is érdemes erről néhány szót ejteni, mert maga a cikk remek tanulságul szolgál arra nézve, hogy a jelenkorban mennyire nehéz eligazodni ideológiai és eszmei kérdésekben. Ennek oka pedig főként az, hogy ma már szinte minden eltávolodott valódi lényegétől, értelmezésétől, jelentésétől. Semmi nem az, aminek látszik, illetve aminek láttatni akarják.
Az említett írásban a szerző elsőként a felvilágosodás és a kereszténység eszméit állítja szembe. Megállapítja, hogy a kereszténység a közösségre épít, fontosnak tartja a családot, az erkölcsöt és a szabad akaratot, valamint a kultúrára, művészetre is igen jó hatással van. Ezzel szemben a felvilágosodásból született liberalizmus az individualizmust, az egyén túlzott szabadságát erőlteti, a hagyományos értékrendet semmibe veszi, művészete vallásellenes.
A cikk szerint a kereszténység jelenleg is a hagyományos kultúra védelmezője, a liberálisok pedig több más negatív törekvésükkel együtt a bevándorlást támogatják, ezzel is előmozdítva a számukra annyira áhított multikultit.
Tovább olvasva az eszmefuttatást megtudhatjuk, hogy az egyre inkább terjedő iszlám gyűlöl minden olyan értéket(?) mely a felvilágosodásból származik és első dolga mindezek ellen harcolni, valamint felszámolni ezeket. Így hát a liberális erők saját maguk ellen dolgoznak, mikor az iszlám bevándorlást szorgalmazzák. (Ha mindez ennyire egyszerű lenne, akkor a jobboldali-konzervatív oldal nyugodtan hátra is dőlhetne és megvárhatná, míg egyik ellenlábasa megszabadítja a másiktól. De nyilván nem erről van szó.)
Bár kétségtelen, hogy a cikkben vannak igazságok, de összességében, mondanivalójában, megállapításaiban, sugalmazásaiban mindez ebben a formában nehezen elfogadható.
A felvilágosodás valóban a kereszténység és általában a vallás, a vallásos szemlélet ellen irányult és az individualista, önző, istentelen embertípus kinevelését tűzte ki célul. (Sajnos, be kell látnunk, ezt sikerült megvalósítani.) A szekularizáció, az elszellemtelenedés, az ateizmus, az anyagelvűség, a liberalizmus, a szellemi sötétség mára mindent elért, mindent áthat és ez alól maga a keresztény egyház sem kivétel. Hívei nagy részéről már nem is beszélve…
A liberalizmusnak nincsenek elvei, nincsenek ideái, a liberális törekvések mindig valami hátsó szándékot rejtenek, pillanatnyi célokat támogatnak, olyan érdekeket, melyek a hagyományos értékrendet igyekeznek minél inkább felszámolni. Az úgynevezett liberális elvek teljesen következetlenek, remekül alkalmasak arra, hogy mindig egy bizonyos érdekkört szolgáljanak.
Teljesen igaz, hogy a felvilágosodás, a liberalizmus szemben áll mindazzal, amit a keresztény vallás képvisel és magában foglal. A keresztény vallás nem liberális, és nem is demokratikus. Sokkal inkább hierarchikus. Valójában nem csak a jelenkori liberalizmussal ellentétes, hanem az egész jelenleg uralkodó modern szemlélettel. Mindazzal, ami most Európában és a világ nagy részén zajlik. Ellentétes a hamisággal, a hazugsággal, a félrevezetéssel, az önzéssel, az anyagelvűséggel, az egész fogyasztói társadalommal, azzal, amit az úgynevezett politikusok jelentős része ma képvisel.
Írásunk témájául szolgáló cikk legnagyobb hibája talán az, hogy a kereszténységet, a keresztény vallást és kultúrát azzal azonosítja, amit ma tapasztalunk Európában és hazánkban. A kereszténység, a vallásosság erejét vesztette, hiteles képviselői, követői már alig akadnak. A vallásos szemlélet – amit valóban annak nevezhetünk – már nincs hatással a társadalomra.
A másik lényeges dolog, amit mindenképpen meg kell említeni, hogy az, amit ma a közvélemény az iszlámmal azonosít, az nem az iszlám valódi arca. Az iszlám – mélyebb lényegét tekintve – valójában sokkal inkább hasonlít arra a kereszténységre, ami a felvilágosodás előtt hazánkban is jelen volt, mint arra, amit az Európa utcáin randalírozó csőcselék jelenleg szemléltet. Hasonlít abban, hogy mindkettő tradicionális vallás, tehát amellett, hogy a vallásos törekvő számára utat mutat, társadalomformáló és fenntartó szerepe is van. Illetve a kereszténységnek csak volt. Hogy ezzel a benső erővel, képességgel nem rendelkezik, az elsősorban a liberális erőknek köszönhető, de nyugodtan kimondhatjuk, hogy minden olyan jelentősebb politikai csoportnak is szerepe van ebben, mely nem tett, vagy nem tesz az ellen semmit, hogy ezt a folyamatot visszafordítsa. Itt meg kell jegyezni, hogy Európában természetes módon a kereszténységnek van, illetve lenne szerepe. (Miként az iszlámnak is megvan a maga helye a világban.)
Nem vitás, hogy – miként a valódi kereszténység – az iszlám szemben áll az úgynevezett liberális elvekkel. Azok a bevándorlók, akiket az utóbbi években az iszlám világból importáltak, még ha nem is élik meg teljes mélységében vallásukat (ha így lenne, nyilván itt sem lennének), de ennek külsőségeit, illetve ebből fakadó kulturális szokásaikat gyakorolják. Főként akkor, ha egy olyan területre érkeznek, ahol rögtön többletjogokat biztosítanak nekik az őshonos lakossággal szemben. Egy ilyen helyzetben pedig valóban támadni fogják azokat az elveket(?), szokásokat, melyeket a liberálisok magukénak vallanak. Viszont mindez aligha lesz rájuk különösebb hatással, hiszen elveik rendkívül képlékenyek és mindig arra hajlanak, amerre a hagyományos értékekkel szemben leginkább hatásosak tudnak lenni.
Ebből a szempontból érdekes az is, hogy bár a liberálisok alapvetően vallásellenesek, ennek ellenére az elvileg vallásos bevándorlókkal szemben nagyon is elfogadóak, támogatóak. Ez nemcsak a liberálisok elvtelenségét bizonyítja, hanem arra is utal, hogy a migránsok nem élik meg teljes mélységében vallásukat.
A fentiekből remélhetőleg kiderült, hogy a valódi problémát valójában nem az iszlám, nem a bevándorlás és még csak nem is a liberalizmus okozza. (Nyilván ezek is, de itt most nem ez a lényeg.) Nem valaminek a megléte, hanem valaminek a hiánya. Mégpedig annak az erőnek, eszmeiségnek, szemléletnek a hiánya, mely több évszázadon át uralkodó volt ebben a térségben, és amelynek alapját a kereszténység adta meg. A közösségek, a társadalom csak akkor lehet elég erős ahhoz, hogy megvédje magát, hogy fennmaradjon, ha egy közös szellemi alappal rendelkezik. Ha valóban meg akarjuk őrizni értékeinket, akkor vissza kell térni azokhoz az elvekhez, melyeket a tradíció, a vallás ad meg számunkra. Nem csak szavakban, külsőségekben, érdekből, hasznot remélve, hatalmat áhítozva és bitorolva, hanem őszintén és teljes mélységében.
(L.R. – Szent Korona Rádió)
