A mohácsi csata 1526. augusztus 29-én zajlott a II. Lajos király vezette Magyar Királyság és az I. Szulejmán szultán vezette Oszmán Birodalom hadai között és elsöprő oszmán győzelemmel zárult. A vereség egyik oka állítólag Szapolyai János, a későbbi I. János király szándékos késlekedése, aki egyesek szerint direkt tétlenül nézte a magyar seregek pusztulását. Nem tudom, igaz e ez az állítás (gyanítom, hogy ez is Habsburg propaganda) de minden esetre mi is úgy éreztük magunkat tegnap, ahogy a magyar sereg érezhette közel 500 évvel ez előtt. – Budaházy Edda írása.
Lezajlott a 2019-es Budapest Pride. A felvonulók akadály nélkül vonulhattak és az ellentüntetők voltak kordodok közé zárva – hazudta világgá a balliberális média, és vette át ezt a hazugságot gondolkodás nélkül a jobboldali is, nem véve a fáradtságot, hogy utánanézzen a valóságnak. Mert a valóságban minden nagy utca le volt zárva ami a felvonulásba torkollott, szigorú ellenőrzéssel lehetett csak bejutni és mi, az ellentüntetők pedig nem voltunk kordonok közé zárva, csak elválasztva tőlük, ahogy máskor.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani minden magyar honfitársamnak, akik halál megvető bátorsággal szurkoltak otthonról a magyar seregnek (ellentüntetőknek): Hajtsatok srácok, veletek vagyunk! – felkiáltással.
Továbbá köszönöm azoknak a tisztán látóknak, akik első blikkre megértették a „gender lobby” fő célkitűzéseit, és bizonyították is rátermettségüket a rendkívül precíz és vérfagyasztó „A sterilitás kultusza – látlelet a hanyatlásról” című Csonthegyi Szilárd cikk alá való kommentelésükkel, hogy őket aztán nem lehet átverni. A kedvencem az volt, aki hihetetlen tömörséggel összefoglalta, mit tenne azokkal a cikkben szereplő anyáknak nevezett szadistákkal, akik lekötözik 6-7 éves kisfiuk nemiszervét, majd hormonblokkolókkal tömik azon meggyőződésből, hogy ő valójában fiútestbe született lány: „lángszórót ide, de kurv@gyors@n! Nyilván a megfelelő pillanatban valaki majd át is nyújtja hősünknek a kívánt eszközt, mondjuk mikor elvált felesége által nevelt kisfiát akarják majd nemileg átalakítani.
Köszönjük a sok józan polgárnak, akik fegyelmezetten otthon maradtak, várva az ellentétes parancsra mondjuk Bayer Zsolttól, és nem kapkodtak össze vissza. Elvégre ráérünk majd akkor feltápászkodni, amikor majd egymillió deviáns és megtévesztett „flower power” céltalan, gyökértelen fiatal vonulgat majd fel és alá, és a magyar légierő harci gépei követik látványos kötelékben, ahogy történt ez az idei londoni prideon.
Köszönjük minden támogatónknak, akik lélekben velünk voltak és jól meg is mondták a véleményüket az egész homokos felvonulásról otthon, a szombati ebéd elején még a húslevesnél, abbéli reményükben, hogy gyerekre is ragad valami hazafiság úgy általában.
Köszönet a rendőrségnek, akik míg tétlenül szemlélik a deviáns közerkölcs rombolást és drogozást a felvonulók között, addig százszoros túlerővel, nem sajnálva a forintmilliókat gátolják, vegzálják, korlátozzák a hazafiakat, miközben odasúgják nekik: kitartás, mi is egyetértünk veletek!
Nélkületek ez nem jött volna létre!
De a viccet félretéve köszönetet szeretnék mondani a tüntetések valódi résztvevőinek. Mindenekelőtt azoknak a névteleneknek, akik mindig jönnek, ha baj van.
Másodszor Budaházy Györgynek, aki nagyjából a legtöbbet kockáztatja mindannyiunk közül, mégsem marad otthon.
Harmadszor Dr. Gaudi Nagy Tamásnak, aki bár lehetne otthon ücsörgő sztárügyvéd is, mégis eljön és mindig lehet rá számítani, azonnal kézbe veszi a jogsértett, előállított, megalázott hazafiak ügyét és harcol értük a végsőkig.
Köszönet azoknak a hazafias szervezeteknek, akik már számtalan vegzálást, eljárást és bántalmazást elszenvedtek, mégis kockáztatnak újra és újra elismerés és minden nemű ellenszolgáltatás nélkül, a nemzetért.
Bár a csatát nem nyertük meg, sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak ebben a hónapban. Beleláthattunk a „háttértársaság” méregkeverésének bugyraiba és felvérteztük magunkat az eljövendő végső összecsapásra. Megakasztottuk a történelem kerekét, megpróbáltuk akadályozni a romlás szabad áramlását és új ötleteink születtek.
Mert eljön a végső összecsapás, nem nagy szavak ezek. Az LMBTQ hazai hadállásai kiépültek, jogi képviseletük töretlen és szoros kapcsolatokat ápol a nagy nemzetközi érdekvédő szervezetekkel. Erőforrásaik végtelenek, tisztviselőik ki vannak képezve, pártok, bankok, cégek, nagyvállalatok, tanárok, éttermek terjesztik tanaikat. Civil szervezetek százai harcra készen várják a parancsot. Már csak az emberanyag, az utánpótlás hiányzik, amelyet gyermekeinkből fognak toborozni iskoláinkban és mindenhol az elkövetkező években.
Mi azonban csak szürcsöljük húslevesünket nyugodtan tovább, idézgetve a nagy költő szavait:
„…Életét így tengi által;
Bár apái nékie
Mindent oly bőven hagyának,
Soha sincsen semmije.
De ez nem az ő hibája;
Ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:
„Ej, ráérünk arra még!”
megegymagyart.com
