Budaházy Edda megkeresett minket, hogy tolmácsoljuk olvasóink felé gondolatait. Alább az Ő gondolatait olvashatjátok a legaktuálisabb kérdésekről.
Hogy Toroczkai László miért ült fel erre a Jobbik nevű süllyedő hajóra, az már akkor is rejtély volt számomra, hiszen számomra ő egymaga többet ér náluk. Laciból nem a Jobbik csinált „embert”, meglátásom szerint felhasználták a radikálisok megtartása érdekében, és most eldobják, mint egy megunt játékot.
Különösen, hogy egy olyan baljós eseménnyel egy időben történt, mint Novák Előd kirúgása, aki az egész frakció leghitelesebb tagja volt.
De most nem a vádaskodás ideje van. Most gyászolnunk kell. Valami elveszett, ezt mindannyian érezzük. És gyászolni kell, és sírni kell, mert Vona Gábor valóban elvette a mozgalom lelkét, és ez fáj.
Valami elveszett, valami nagyszerű, valami felemelő, a legmagasztosabb hit, hogy teszünk valami nagyot a hazáért együtt, vállt vállnak vetve, hogy tagjai vagyunk egy erőnek, hogy félszavakból megértjük egymást, hogy összetartozunk.
És nem a cigányozás és nem a zsidózás hiányzik, mint azt sokan gondolják. Nem. Én magam sohasem zsidóztam, és nem is fogok, mert halálosan fáraszt (ha tagadni nem lehet, azért unni ér?), és gyengeségnek tartom.
Valami elveszett, megint tanultunk valamit. Idén nem lesz Jobbik-majális sem a Hajógyári-szigeten. Mert lélek nélkül nem lehet.
De nem a nemzeti radikalizmus veszett el. Hiszen az már jóval a Jobbik előtt létezett, erős volt, saját erőből létrehozott mozgalmakkal és szervezetekkel, (HVIM, Betyársereg, Szent Korona Rádió, Nemzeti Jogvédő szolgálat, MÖM, a futballdrukkerek, a Kuruc.info, újságok, honlapok, hazafias boltok, magyar ruhamárkák, kézművesek, nemzeti zenekarok). A magunk erejéből hoztuk létre még a „párt” előtt, és ugyanígy visszük tovább, megalkuvás nélkül, rendületlenül.
És itt vagyunk mi is, és itt is maradunk, sok százezren, akiknek a nemzet az első, akik páriák, akiket lehet mocskolni mindkét oldalról, de akikre Magyarország mindig számíthat.
Budaházy Edda
