A Románia-Magyarország válogatott mérkőzésről írta le élményeit a Betyársereg fővárosi harcosa. A részletekbe menő útinaplót közzétesszük,  a liberális újságírók kedvéért is.

Odaút

A Betyárseregnek nem volt külön szervezett útja Bukarestbe, ezért egy fradista busszal mentem. Ezúton is köszönöm nekik, hogy befogadtak a buszukba. Ezen a buszon egyébként voltak még betyárok és kint is találkoztam pár bajtárssal, úgyhogy a sereg is képviseltette magát a túrán pár fővel.

Az egyik Fradi-busz különítmény a Királyhágónál

Csütörtök reggel indultunk. Az út reménytelenül hosszú volt, azt hittük soha nem érünk ki. Végül kb. 15 óra buszozás után este 10-11 körül értünk Sepsiszentgyörgyre. Itt volt egy gyülekező. Egy kollégiumban aludtunk pár órát és egy hajnali vonattal mentünk Bukarestbe kb. 400 fővel.

Az volt az elképzelés, hogy nem a szervezett túrával érkezünk az oláh fővárosba, hanem egy korai menetrendszeri vonattal futunk be, így a meccs előtt van esélyünk „megnézni Bukarest nevezetességeit”.

Persze egy hajnali pár száz fős vonulás a szállás és az állomás között nem marad titokban Sepsiszentgyörgyön, így már a városon keresztül is utánunk fordult egy járőröző rendőr kisbusz, ami végig követett az állomásig. Nyilván leadták a drótot Bukarestbe, mert ott már vártak a rohamdroidok az állomáson.

Hajnali vonulás az állomásra Sepsiszentgyörgyön

„Bukarest, Bukarest de csodás?!”

Négy órás vonatozást követően reggel 8 körül értünk Bukarestbe. Az állomáson döbbent román arcokat lehetett látni, amikor megszólalt a „ria-ria-Hungária” és az „utálunk szar románia” a fekete alapon, fehér MAGYARORSZÁG feliratú egyenpólós 400 magyar torkából. Egy-két paraszt beszólt az állomás kijáratánál, amire ment is a válasz. Erre az oláh droidok agresszívan ránk támadtak, ütöttek, lökdöstek és próbáltak kiszorítani az állomásról. Látszott, hogy ki vannak rá éhezve, hogy magyart verhessenek, de a brigádot nem olyan fából faragták, hogy ettől elmeneküljön.

Fotózkodás a román bíróság lépcsőjén

Ezután viszonylag nyugodtan telt a séta. Az ébredező Bukarestben döbbenettel teli megvető pofákat lehetett látni, ahogy a 400 egyenpólós magyar vonult át a városon szoros rendőri gyűrűben. A reggeli forgalmat mindenhol leállították. Egy-két oláh dudálgatott, volt aki kiszólt jó messziről a kocsiból, amire ismét ment a válasz. Erre két rendőr odarohant a románhoz és kiszedték az autóból, miközben üvöltöztek vele. Látszott, hogy nem szeretnék ha kitörne a balhé.

A vonulás közben meg lehetett figyelni az oláh droidok képét (már amelyiken nem volt maszk). Látszott rajtuk, hogy ők is méricskélnek minket. Szerintem tartottak is tőlünk, nem tudták mit várhatnak a csapattól. Volt, amelyik megkérdezte angolul, hogy kik vagyunk, melyik magyar csapat szurkolói. A brigád egyébként vegyes volt. fradisták, fehérváriak, diósgyőriek, újpestiek, debreceniek, stb.

Belvárosi séta

A belváros közelébe érve megálltunk a bíróság épülete előtt egy csoportképre. Ment a skandálás, ugrálás, „ki nem ugrál büdös román”. Nagyon jól néztünk ki. A környéken persze itt is döbbent arcok.

Hangulat a belvárosban

Ezután betereltek minket a közvetlen belvárosba. Olyan Váci utca jellegű volt ez a környék, csak több kis sétálóutcával. Éttermek, kávézók, kiülős teraszok, butikok, stb. Mondták a rendőrök hogy szabadfoglalkozás, majd otthagytak minket. Itt szétoszlottunk, mindenki körülnézett kicsit. Pár fős brigádokban kimentünk a belvárosból is, hátha találkozunk román szurkolókkal. Sehol nem volt senki. Ennyit róluk! Ott töltöttük az egész napunkat délutánig. Volt, hogy csak pár fős csoportokban mászkáltunk, a végén már egybeverődve a kiülős teraszokon iszogattunk, de nem tolták oda a képüket. Ha akartak volna, itt megtalálnak.

Rendőr pedig alig volt. Biztos vagyok benne, hogy tudtak az ottlétünkről, mert 400 fő belvárosi időtöltése nem maradhat titokban. Gondoljunk csak bele, hogy mi lett volna fordított helyzetben. (Bár nincs fordított helyzet, mert ezek nem mernek Magyarországra jönni). Ha a románok beülnek a Váci utcába, akkor az elég hamar elterjedne, összeverődnénk és rájuk mennénk. Ez égés részükről, hogy nem tolták oda a képüket, míg mi elfoglaltuk a belvárosukat.

Egyébként az átlag román is láthatóan utálja a magyarokat. Bár senkit nem ért inzultus, az öltönyös romántól kezdve az utolsó utcaseprőig mindenki gyűlölettel nézett ránk. De mi ezt kifejezetten élveztük, mert látszott, hogy be vannak szarva és nem tudnak mit tenni. A hangulat délutánra egyre jobb lett. Elkezdődött a skandálás, ugrálás. Kezdtük kipihenni a hosszú út és a kevés alvás fáradalmait.

Aztán elérkezett az indulás pillanata. Itt már a rendőrök is egyre többen gyülekeztek. El akartunk indulni, de a rendőröknek más elképzelésük volt az útirányról. Ekkor kitört a botrány. Megint nekünk támadtak. Telefújták az utcát könnygázzal és megpróbáltak kitolni. Először kénytelenek voltak meghátrálni, mert heves ellenállásba ütköztek. Székek, asztalok, táblák, kanapék…. Kaptak mindent, ami mozdítható volt.

Kb. 10 perc ütközet után kitoltak az utcából és a belváros alján ránk várakozó buszokba tereltek, ahol az összetorlódott tömeget még jól legépelték gumibotokkal.

A stadionnál

Buszokkal kivittek a stadion mellet kialakított szurkolói zónába. Itt gyülekezett az összes magyar szurkoló. A meccsig tartó időt itt töltöttük. Sorban futottak be a különböző módon Bukarestbe érkező csoportok. Találkozás barátokkal, élménybeszámolók az eddigiekről…

A meccs előtt pár órával elkezdődött a beléptetés. Itt kifejezetten a szívatásra mentek. Szép lassan, módszeresen ellenőriztek mindenkit. Ami nem tetszett nekik, sálak, pólók, zászlók, szendvics, öngyújtó és még sok a „közbiztonságra veszélyes eszköz” az egyre gyűlő „szeméthalmon” landoltak. Csak úgy szó nélkül fogták magukat és kidobták. Olyan lassan haladt a beléptetés, hogy volt aki éppen beért a meccs kezdetére.

A stadion maga elég komoly. A WC-ket és a büféket alulméretezték, de belül az akusztika és a fények jól sikerültek. Nem telt meg a meccsre az összes hely. Az 50.000-es stadionban 41.000 voltak, abból mi voltunk kb. 3.000-en.

A meccs kezdeténél volt még egy cirkusz. Két szektorban voltunk egy alsó és egy felső zóna. A felső karéj mellett románok beintegettek, mire a mieink megindultak feléjük és lebontották a kordont. A románok persze menekültek. A biztonsági emberek nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, ezért bevonult a droidság. Ment a gumibotozás ismét. Pár embert be is vittek. Én sajnos az alsó szektorban voltam és nem volt átjárás a két szektor között, de amikor elindult fent a botrány, párszázan elindultunk felfelé. Ekkor szembe futottak a csuklyás rendőrök és itt is ment az osztás. Visszavertek a szektorunkba. Volt olyan kolléga, aki 3-4 széksort is repült lefelé.

A mérkőzés – „Hordjanak inkább MLSZ címert!”

A meccsről túl sokat nem szeretnék mondani. Mindenki látta, hogy mi történt. Szégyen és gyalázat! Ezek a milliókat kereső, kivasalt hajú, belőtt sérójú bohócok beszarva, lelketlenül játszottak. Pofánköpték azt a 3.000 hőst, akik idejüket, pénzüket, testi épségüket nem kímélve kiutaztak és végigélték a vegzálásokat, hogy támogassák őket. És arconköpték további 15 millió nemzettársukat. Nem érdemlik meg a címert a mezükön. Betiltanám, hogy nemzeti címert viselhessenek a meccseken. Hordjanak MLSZ címert, vagy a luxusverdájuk logóját, vagy amit akarnak.

Megalázó volt, ahogy a szomszédos szektorokban a szőröstalpú oláhok kiröhögnek, mert ezek a bohócok ellenállás nélkül be lettek darálva. Senki egy büdös szót nem szólt volna a vereségért, ha szívüket-lelküket kitéve a pályára küzdik végig.

A meccs első fél órájában az egyetlen szórakozás volt, hogy a szemben lévő oldalon a steaua és a dinamo szurkolói egymást verték. Kergetőztek, ütötték egymást zászlórudakkal, tépkedték egymás zászlóit. Ezt jó volt végignézni. Az első félidőben még ment a szurkolás, de a másodikra már senkinek nem volt kedve hozzá. Minek ezeknek? Egyébként amint belekezdtünk valamibe, a románok kifütyültek, mint ahogy a himnuszunkat is végigfütyülték. Tényleg komoly volt a stadion akusztikája.

A meccs után kb. még egy órát a stadionban tartottak, majd a buszokhoz tereltek, amik kivittek az állomásra. A stadionhoz kihozták azt a kb. 30 embert, akit a nap során bevittek. Senkit sem tartottak bent. Itt már mindenki fáradt volt és letört a mutatott játék miatt.

Kivittek a szurkolói különvonathoz. Erre szálltunk mi is, mert a buszunk Brassóban várt és a vonat megállt ott. Mindenhol azt mantrázzák, hogy a szurkolók szétverték a különvonatot, de ez nem igaz. Bukaresttől kb. 10 km-re az oláhok sunyi módon a sötétből megdobálták szerelvényt. Ekkor betört pár ablak. Nem voltam az összes kocsiban, de vagy 4-5-ön keresztül mentem. Ott nem volt nyoma rongálásnak. Nem hinném, hogy utána meg már Brassótól hazáig még bárkinek kedve lett volna rongálni. Mindenki aludt, vagy halkan beszélgetett.

Brassótól aztán a saját buszunkkal jöttünk haza. A brassói pályaudvaron hatalmas készültség volt és a rendőrök sorfalán át mentünk ki a buszainkig. Itt már nem vegzáltak, de azért pár oláh droid még röhögve mutogatta az ujjával a 3-at. Ezután megint végigjártuk a végeláthatatlannak tűnő utat, de egyben hazaértünk.

„Indítsanak egy „ölelj meg egy románt” mozgalmat”

Külön dühítő, amit a „magyar” sajtó művelt a meccs után. Elsősorban nem is a gyalázatos teljesítménnyel foglalkoztak, hanem hogy részeg magyarok randalíroztak Bukarestben és szétverték a saját vonatukat. Ez utóbbi, mint mondtam, nem igaz.

Ezek az okoskodó megmondóemberek a laptopjuk és a kameráik mögött ülve fröcsögnek olyanról, amiről fogalmuk sincs. Mert ugyebár hol lenne ezeknek merszük kitolni a pofájukat Bukarestbe?! Az otthon kényelméből meg nagyon hiteles megállapítani a helyzetet. El sem tudják képzelni, hogy milyen gyűlölettel viseltetnek ott a magyarok iránt olyan szőröstalpúak, akik ajándékba kapták meg földjeinket. Megdobálták a buszainkat, még le sem szálltunk a vonatról, már nekünk támadtak a rendőrök, majd a nap folyamán még többször is ránk támadtak. Mit kellett volna erre válaszolni? Virágot vinni nekik? Mi csak annyit tettünk, hogy nem hátráltunk meg a rendőri rohamok elől és elfoglaltuk a belvárosukat, hogy lássák, nem félünk tőlük.

Javaslom az okoskodó újságíró kórusnak, hogy legközelebb ők menjenek ki buzdítani a csapatot és mutassák meg, hogy szerintük ezt hogyan kell csinálni. És miután megdobálták őket, leköpték őket, lefújták őket könnygázzal, gumibottal szétverték a fejüket, kifütyülték a himnuszt, gyalázkodtak ellenük egész meccs alatt, utána szeretettel a szívükben írják meg pozitív tapasztalataikat és indítsanak egy „ölelj meg egy románt” mozgalmat. Persze ez mind utópia, mert annyira gyávák. Ez nem csak foci, ez háború volt. Eszük ágában nem lenne kimenni Bukarestbe. És ne legyenek illúzióik, mert soha nem tapasztaltak még ilyen légkört a foteljuk kényelméből.

A túra a pályán mutatott teljesítmény ellenére felejthetetlen volt. Köszönöm annak a 3.000 embernek, hogy részese lehettem ennek az élménynek. Akik kint voltak úgyis tudják, hogy miről beszélek.

Egy budapesti Betyár

(Betyársereg)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Komment