A magyarság ezeréves keresztény hite és az elszakított területekkel vállalt sorsközösség miatt harcosaink is rendszeres látogatói az összmagyarság egyik legnagyobb szakrális ünnepének, a csíksomlyói búcsúnak. Idén is többen képviselték a Betyársereget, a búcsú mellett olyan nevezetes helyszíneket is felkeresve, mint a Székelykő.
Vissza kell mennünk a hitünkért, ne csupán szemlélői, hanem cselekvő résztvevői legyünk életünk közösségeinek, hogy mindannyian rátaláljunk a családi asztal és az oltár közösségére – hangzott el útravalóul az „Újuljatok meg!” mottót viselő fogadalmi pünkösdi búcsú szentbeszédében, írja A Székelyhon.
„Újuljatok meg! mottóval szólít meg bennünket, zarándokokat az idei évben a csíksomlyói kegyhely. A megújulás hozzátartozik a zarándok mivoltunkhoz” – mondta el a búcsús szentmise bevezetőjében Urbán Erik, a csíksomlyói kegytemplom igazgatója. Mint fogalmazott: legyen a családoknak biztos jövője, anyanyelvünknek ereje és a munkánknak becsülete. Szerinte a megújulás nem egyszerű feladat. „Ahogy ide a Hármashalom-oltárhoz sok-sok lépést megtéve érkeztetek el, így megy végbe a megújulásunk is, lépésről lépésre, hogy közelebb kerülve Istenhez és ezáltal egymáshoz is, megújultan, hűségesen teljesítsük küldetésünket” – foglalta össze a zarándoklat lényegét a házigazda ferencesek részéről a templomigazgató.
Kovács Gergely: ragaszkodjunk hitünkhöz, és így újuljunk meg
Őt követően Kovács Gergely, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke is köszöntötte a több százezer zarándokot. A megújulás nem feltétlenül azt jelenti, hogy új dolgokat kell keresni, hanem azt, hogy az értéket, az alapot megőrizve, megtisztítva, megerősödve haladjunk tovább. „Ragaszkodjunk hitünkhöz, és így újuljunk meg. Megújulva, megtisztulva, hitünkben, identitásunkban megerősödve folytassuk földi zarándokutunkat” – idézte az érsek Márton Áron utolsó pásztorlevelének fő gondolatait.
Felföldi László: vissza kell térnünk a hitünkhöz
A csíksomlyói búcsú ünnepi szónoka Felföldi László pécsi megyéspüspök a Pécsi Egyházmegye területén levő Kismányok falu 1989-ben felszentelt székely templomában lévő Mária-szobor történetével kezdte ünnepi prédikációját. Mint emlékeztetett, 1945-ben, amikor a székelyeknek Bukovinából menekülniük kellett, Hadikfalván, az utolsó pillanatban Orbán Lőrinc visszament a templomba, és magával vitte a Mária-szobrot a ma Szerbiában található Bácskába, ahova először telepítették ki őket. „Vitte a szobrot, mert tudta, hogy hit nélkül, reménység nélkül, istenkapcsolat nélkül nem lehet életben maradni, majd miután megérkezett, biztonságos helyen rejtette el. A székelyeknek Bácskából rövidesen tovább kellett menekülniük a mészárlás elől. Tolna vármegye falvaiba, köztük Kismányokra telepítették a családokat. Az újbóli kitelepítés olyan hirtelen történt, ahogy mondják: »krumplit a földben, kenyeret a kemencében kellett hagyni«, azaz semmit sem tudtak magukkal hozni, és a Mária-szobor is ott maradt Bácskában, elrejtve. 1946-ban, a háború iszonyú szenvedéseit követően Orbán Lőrinc fia lovaskocsival ment vissza Bácskába a szoborért, életét kockáztatva. A kocsiderékban elrejtve, gondosan betakarva, veszélyes helyzeteket megélve menekítette Kismányokra a hadikfalvai Szűzanya-szobrot.
Orbán Lőrincék úgy érezték, a veszélyek ellenére el kellett hozniuk a Boldogságos Szűzanya szobrát, hitüknek, reménységüknek, életüknek megjelenítőjét” – osztotta meg a zarándokokkal a csíksomlyói búcsús szentmise szónoka. Szerinte a hitünk alapja akkor születik meg, amikor a hit kapuján átlépve elindulunk az Istennel. Mint fogalmazott, papi szolgálata évei alatt nagyon sok olyan emberrel és családdal találkozott akik életútjuk során elveszítették a hitüket, emberi- és istenkapcsolatuk erejét, örömét. Szerinte – mint ahogy egykor a menekülő székely testvérünk tette – vissza kell menni, és meg kell keresni hitünk legmélyét, akár küzdelmek árán is, mert csak a megtalált hitből és élő istenkapcsolatból építhetjük fel otthonunkban a család szívének lelki templomát, ahogy a kismányoki hívek is tették a templommal, amelybe a Szűzanya-szobor helyet kapott.
„Meg kell terítenünk a Lélek, hit, istenszeretet asztalát”
„Jézus a Szent Család asztalánál növekedett korban, bölcsességben, kedvességben Isten és az emberek előtt: a Mária által megterített és Szent József áldozatos szeretetével védelmezett családi asztalnál. Mi pedig itt és most, a csíksomlyói nyeregben terítünk asztalt: a Léleknek, a hitnek, az istenszeretetnek az asztalát” – mondta el az ünnepi szónok arra kérve a híveket, hogy szeretettel foglaljanak helyet mellette, hogy belőle erősödjenek feladataikban, hogy ne csupán szemlélői, hanem cselekvő résztvevői legyenek életük közösségeinek, hogy általa valóban rátaláljanak a családi asztal és az oltár közösségére. „Itt és most kell megújítanunk, kell megerősítenünk a család egységének és erejének asztalát, a templomi közösségek egymásra figyelő, egymást segítő oltárát. Nem szavakkal, nem különleges gondolatokkal, hanem jóságos, szerető és elfogadó jelenlétünkkel” – hangoztatta a pécsi megyéspüspök.
Üzenetek, tanácsok
A szónok ezt követően külön szólt Márton Áron szavaival a paptestvéreihez, de külön-külön üzeneteket fogalmazott meg az édesapák, édesanyák, tanárok, fiatalok számára is. Az édesapáknak azt mondta, hogy életüket csak a családi asztalnál, az ünnepek és a hétköznapok asztalánál találhatják meg, csak ott tudnak belenőni saját életükbe, csak onnan indulva válhatnak maguk is atyává, és lesznek képesek átadni a hit különleges kincsét a családnak, amelyet ő is megtalált. Az édesanyáknak azt az üzenetet fogalmazta meg, hogy legyenek olyanok, mint Mária, vagy mint a tékozló fiú édesanyja, aki megteríti az asztalt és mindent előkészít, túlcsorduló szeretettel. Szerinte az édesanyákat a férjeknek, az apáknak kell megmenteni attól, hogy a gyermekeiket kiszolgáló cselédek legyenek. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy most rajtunk a sor, nekünk kell eldöntenünk, hogy mit teszünk a fiatalok tarisznyájába. Lesz-e mihez nyúlniuk, szívükben ott lesz-e a mindenen átsegítő, minden erőt és bölcsességet megadó, az otthoni, a jó példákból összegyúrt hamuba sült pogácsa? – tette fel a kérdést Felföldi László, hozzátéve, hogy az ifjúság annyit ér, amennyit mi teszünk a tarisznyájukba. „Az emberi élet titka, hogy megtanuljunk szeretni és szenvedni” – fejtette ki a szónok, aki szerint a kettő elválaszthatatlan, mert a szeretet az érte vállalt szenvedés nélkül üres, a kikerülhetetlen szenvedés pedig szeretet nélkül elviselhetetlen.
A fiataloknak azt tanácsolta, hogy legyenek igazi, jó példaképeik az úton, igazi, jó barátaik, akiktől több, szebb lesz az életük, akikkel kölcsönösen segítik egymást. „Ne engedjétek, hogy a virtuális világ rátok irányuló gonoszsága elpusztítsa emberi méltóságotokat! Legyetek nagyon észnél, mert nektek már sokkal nehezebb különbséget tenni az igazság és a hazugság, a valóság és a virtuális világ között! Kössetek barátságot Krisztussal és Krisztus barátaival! Mert a megújulást családban és Egyházban csak általatok, csak veletek tudjuk megvalósítani. Idézet Legyetek bátrak az életben! Legyetek bátrak az Egyházban! Krisztus számít rátok! – adta útravalóul a fiataloknak az ünnepi szónok. Szerinte ugyanakkor annyit ér ez a zarándoklat, amennyivel holnaptól jobb, több lesz az életünk az által, amit magunkkal viszünk innen és megvalósítunk.
Megmenteni a józan gondolkodás becsületét
Mint kifejtette, ma is vissza kell menniük a hitükért, az élet erejéért a hazugságok sodró, pusztító veszélyein át, mert csak az élő hittel tudják a családokat, gyermekeiket megmenteni az interneten áradó zűrzavar és az emberhez nem méltó eszmék áradatától, hogy megmentsék a józan gondolkodás becsületét, a családi asztal szentségét, az emberi közösség megtartó erejét, ugyanakkor nekünk is el kell indulni Isten szavára a ránk szabott, a nekünk kimért életúton, ahogyan Mária is elindult.
Az „Újuljatok meg!” búcsú mottójára utalva elmondta, hogy az életünket formáló, megújító üzenet nem kívülről jön, mivel a szívünkben születik meg és így lesz belőle elhatározás, majd megvalósítás. Szerinte ugyanakkor szükség van hozzá az élő kapcsolatra Istennel és egymással, ugyanakkor az élő és éltető imádság elengedhetetlen alapja, megtartó ereje és forrása a ránk váró megújulásnak. „Azért jöttünk ide, hogy megerősödjünk hitünkben és szeretetünkben. Erre a hitbéli örömre van szükségünk nekünk és a jövőt folytató, jövőt építő fiataloknak. Le kell hát ülni a szeretet asztalához, hogy rátaláljunk és belenőjünk az életünkbe, hogy képesek legyünk a ránk bízott szeretet gazdagságát továbbadni azoknak, akikért Isten ebbe a világba küldött minket! – hangoztatta a pécsi egyházmegye püspöke. Végezetül azt mondta el útravalóul, hogy a Csíksomlyói Szűzanya előtt engedjük, hogy szívünk őszinte örömével megerősödjön hitünk, megvalósulhasson Isten csodálatos álma életünkben, és hitből fakadó szolgálatunk által szeretteink életében.
(Fotók: Pinti Attila / Székelyhon)
