Avagy hogyan tudna felforgató erejűvé válni a Soros-fiókák tüntetése, és vajon miért nem lép közbe a rendőrség? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Barcsa-Turner Gábor.
A radikális nemzeti oldal közössége is forrong az elmúlt hetek tüntetéseinek híreitől. Jogos az aggodalom, ugyanis az látható, hogy a Soros György féle „nyitott társadalom” elnevezésű ideológia utcai kibontakozása történik meg, ami, ha esetlegesen újból kormányerővé válik, akkor az egyenlő a totális migrációval, a liberális, deviáns nyugati értékrend diktatúrájának kiteljesedésével, a magyar nemzet megsemmisítésével.
Szögezzük le máris az elején, hogy nem a Fidesz-kormány védelmében emeljük fel a szavunkat, hanem a hagyományos társadalmi normákat elutasító tüntetőkkel szemben. Ez a tüntetéshullám rég nem a CEU-ról, Fideszről szól, még ha az apropót ez is jelentette.
Kénytelen vagyok némi áttekintést adni a történésekről, hogy megértsük a végkövetkeztetéseket. Ez a tüntetési hullám egy külföldről és/vagy magyarországi származású személyek által generált hecckampány. Amikor a tüntetésüket nyugati reptereken is reklámozzák, amikor a tüntetők igen nagy százaléka külföldi (egyes csoportokban azt szervezik, hogy ki, melyik járattal jön „haza” tüntetni), amikor a cél egyértelműen a liberális, kozmopolita világ védelme, akkor kijelenthetjük, hogy ezeket a tüntetéseket jobb lenne csírájában elfojtani, mert világosan látszanak az idegen érdekek helyi szintű érvényesítése.
Érdekes adalék, hogy az internetadós tüntetés kapcsán a Szent Korona Rádió Facebook-oldala elsőként tett közzé a tüntetést elítélő posztokat, amik több millió embert értek el a közösségi felületen. A 30 ezer követővel rendelkező oldalt emiatt lőtte le aztán a Facebook. A kormánypárti, 888.hu-s Facebook-oldalt a CEU-s tüntetések kritikája miatt kapcsolták le. Látszik, hogy nem pár unatkozó antifa bejelentgetéseiről van szó, hanem valóban világméretű darázsfészekbe nyúlt a kormány.
Mennyire jogos a tüntetők felháborodása? A Fidesz ballépéseinek kritikája legfeljebb csak retorikai szinten nyilvánul meg. Jól hangoznak a korrupcióról szóló, a kormánypárt arrogáns viselkedésére utaló rigmusok. De mindezen látszólag jogos követelések és okok mögött ott van a szivárványszínű vagy éppen a magyar zászlóra felvarrt uniós lobogó, és a sok levitézlett, bukott baloldali közszereplő kéjes vigyora, akik alig várják, hogy újra a mézesbödönhöz férhessenek így, vagy úgy. A tüntetés módja is inkább hasonlít a Pride és egy hipszter buli – anarchista csőcselék tombolásával „megfűszerezett” –
Nekünk pusztán annyi a bajunk a Fidesszel a jelent helyzetben, hogy túlságosan gyenge, a retorika van csak erőltetve a valódi tettek helyett, és nem biztos, hogy egy egyetemmel kellett volna kezdeni a Soros-hálózat felszámolását (katt). Az teszi szintén kérdésessé ezt a fene nagy szabadságharcot, hogy a fideszesek és maga a párt is sokat profitált Sorosból, sőt, mondhatjuk, hogy Soros tette őket valakikké…
A Fideszt érintő fenti megállapításainktól eltekintve, összességében kijelenthetjük, hogy mégis pozitív, hogy legalább tesznek valamit a külföldi, idegenszívű, liberális befolyás ellen, hívják akár Soros Györgynek, vagy bárkinek, bárminek. Az irány jó, a valódi tett kevés, a propaganda visszataszítóan sok és nem őszinte.
A tüntetők nagy létszáma viszont azt is mutatja, hogy nemcsak egy jól szervezett erővel állunk szemben, ami sok embert meg tud mozgatni, hanem, hogy igény is van ezekre a tüntetésekre. A Fidesz bicskanyitogató hatalompolitikája csapódik így le. A Fidesz bűne nem a CEU-val, és magával Sorossal való szembenállás, hanem az, hogy valódi indokokat ad ezekre a megmozdulásokra a habonyista, Mészáros Lőrinces pofátlanságokkal, a közpénzlopó-szivattyú csúcsrajáratásával. A fenti tényezőket figyelembevéve érthető, hogy miért is van oly sok tüntető, illetve hogyan is lehet sok embert megtéveszteni.
A tüntetők magas létszáma viszont relatív: minimum ugyanennyi ember csapna szét közöttük, főleg, amikor a Terror Házát dobálják meg, főleg, amikor kibuknak a mindenféle vérliberális követelések, vagy éppen a közterekből csinálnak önkényesen technos drogpartit.
El is érkeztünk a főkérdéshez: ki kell-e menni konfrontálódni nagyobb létszámban a tüntető jampigyerekekkel szemben? A válaszom (és a HVIM álláspontja is ez), hogy nagyon észnél kell lenni, mert nem állítható a 2006. és 2010. közötti tüntetésekkel párhuzamba a mostani események sorozata. Sokkal inkább az ukrajnai forradalommal található meg párhuzam, még ha a fő cél ott Oroszország lefoglalása és elterelése volt a Közel-Keletről. De végső soron ott is az történt, hogy a nyugati hatalmi gócponttól (ha úgy tetszik Soros-féle nyitott társadalom projekttől) elforduló kormányzatot buktattak meg. Magyarország az utóbbi években látványosan szembement nem egyszer az EU-val, az USA-val és közeledett Oroszország és a keleti világ felé – itt a „látványosan” kifejezés az aláhúzandó, mert valódi szembefordulás a nyugati hanyatlással nem igen tapasztalható…
A 2006-2010. közötti utcai akciókat azért verte szét kíméletlenül a rendőrség, mert nyilván felmérte a titkosszolgálat, hogy mögöttünk az égvilágon semmiféle külföldi, világpolitikát befolyásoló erő nem volt. Ahány főt lehetett látni, az volt minden erőnk. Egy őszinte, valóban hazafias jellegű tüntetéshullám volt minden hibájával és gyerekbetegségével.
A mostani tüntetéseket azért nem oszlatják fel, még akkor sem, ha minket ezeknek a tizedéért már lefújtak, elvertek, előállítottak, mert nem akarják, hogy eszkalálódjon a helyzet. Még 2009-ben is voltak olyan tüntetéseink, amiket azért oszlattak fel, mert nem volt két bejelentett tüntetés között a vonulás bejelentve, vagy mert elrepült egy petpalack. Itt pedig azt látjuk tüntetésről-tüntetésre, hogy össze-vissza bolyonghat a csürhe a városban, tereket foglalhat el, ott nyugodtan bulizhat, a felsorakozó rendőrök felé dobálhatnak sörösüvegeket, lökdösődhetnek is velük, de semmiféle oszlatás nincsen. Hozzáteszem, nagyon helyesen (nem mintha sajnálnám őket); csak a hangadók és ténylegesen rendbontók kiemelését hajtják végre, ha az lehetséges.
A szolgálatok nyilván több információval rendelkeznek nálunk, és további adataik lehetnek arra vonatkozóan, hogy a jelen események és folyamatok milyen mértékben szervezettek külső erők által. Ennek nyomán nem akarnak indokot szolgáltatni semmilyen komolyabb utcai zavargáshoz azzal, hogy megakadályozzák a hülye gyerekek szokásos éjszakai vonulgatását és óbégatását. Ebbe a képletbe a hazafias erők csak úgy jöhetnek képbe, hogy kis létszámú figyelemfelkeltő „ellentüntetésekkel” nyilvánulnak meg, illetve, hogy felvilágosító erejű írásokat tesznek közzé, az általuk elérhető embereket nem hagyják megtéveszteni.
Természetesen, más lenne a helyzet, ha valóban utcai összecsapásokba torkollanának a tüntetések. Akkor muszáj lenne közbelépnie minden hazafias erőnek, és ahogy látom – a 2006-os eseményekhez viszonyítva paradox módon –, a rendőri egységek komoly segítséget kapnának. Reméljük, hogy nem fog idáig fajulni a konfliktus, mert Magyarországnak nem érdeke egy polgárháborús helyzet. Soros Györgynek, az EU-Atlanti vonalnak lehet ez érdeke, és pont ezért mondhatjuk a megtévesztettekre, hogy idegen érdekeket szolgálnak. Nem pedig azért, mert fizetett ügynöknek tekintenénk az összes tüntetőt…
Bár a pártpolitikai megfontolásokat messzemenőkig alacsonyabb rendűnek tekinthetjük, mint nemzetünk iránt aggódásunkat, de van még egy érv amellett, hogy még nem kell erőt demonstrálnunk: mint említettük a Fidesz valóban követett el olyan lépéseket, amiknek nyomán kialakulhatott ez a helyzet, és nem füllik a fogunk megvédeni ezt a kormányt, még akkor sem, ha egyes részterületeken vannak pozitív fejlemények. Egyék meg, amit főztek maguknak! – mondhatjuk.
Azt is kijelenthetjük, hogy az egész pártpolitikai csatározgatás, a felszínes kommunikáció dominanciája, a szavazatokért való hajlongás, ami uralja ezt az egész kialakult helyzetet, messze nem a mi világunk, nem a valódi jobboldaliságot felmutatni kívánó személyek terepe. Ilyen körülmények között nehéz minden szempontból megfelelő akciót végrehajtani. Ingoványos a talaj, nehezen található a szilárd, minden próbát kiálló talapzat. Felelősségteljes hazafiakként pedig csak akkor szállhatunk ütközetbe, ha nemcsak a szív szándéka helyes, ha nemcsak jóindulat van, hanem látjuk is, hogy hova vezet az út, amire rálépünk. Csak az örök dicsőségért, és nem öt perc hírnévért fogunk csatába indulni.
(Egy harcos gondolatai – Barcsa-Turner Gábor)
