Múlt vasárnap, október 6-án zajlott le kilencedik alkalommal a „Vitéz Vastagh György Emléktúra” mely talán már minden nagyképűség nélkül az ország egyik legigényesebb tematikus kegyeleti és történelmi ismeretterjesztő túrája.
Túránk idén is egy 30 km-es kört rajzolt Szentes köré, melyben érintettünk számos katonasírt és emlékhelyet, valamint bejártuk a város birtoklásáért 1944 október 8-án vívott legsúlyosabb összecsapások helyszíneit. Ahogy az elmúlt évek során mindig, így most is igyekeztünk az eddigi túrákhoz képest némi pluszt beletenni a dologba, hogy azok se unjanak „ránk”, akik adott esetben már sokadjára térnek vissza hozzánk.
Túl azon, hogy magát az ismertető anyagot is mindig csiszolgatjuk és lehetőség szerint újabb megállókat és ezzel együtt újabb infókat igyekszünk felfűzni túránk fonalára, idén egy rendhagyó, ám a jövőre tekintve mindenképp egy rítusteremtő aktust hívtunk életre.
Ahogy ugye fentebb is említettem, sok olyan törzstúrázónk van, akik évről-évre megtisztelnek minket és persze a Hőseink emlékét jelenlétükkel, így arra gondoltunk, hogy rendhagyó és persze túránk témájához illő módon, stílusos gesztussal háláljuk meg kitartásukat, így alapítottunk egy „frontszolgálati érdemérmet”, melyet három, bronz, ezüst és arany fokozatban érdemelhetnek ki azok, akik 5, 10, illetve 15 túrát tudhatnak majd maguk mögött a szentesi hídfőben. Ehhez kapcsolódóan az idei túra egy „sorozással” indult, ahol mindenkinek névre szólóan kiállítottunk egy zsoldkönyvet, így túráról túrára lehet gyűjteni a pecséteket, melyekért a későbbikben jár az érem.
Így idén először nyolc főt terjesztettünk fel érmünk bronz fokozatára, ők: Pataki János, Virágos Ádám, Gila Zoltán, Debreczeni Zoltán, Valkai Csaba, Gere Tamás, Trungel-Nagy István, Sipos Debóra.
Végül itt is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik anyagilag, vagy idejükkel, munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a Vitéz Vastagh György Emléktúra ne torpanjon meg a fejlődésben! Külön hála illeti a Légió Hungária mozgalmat az anyagi hozzájárulásért, a 79. Infanterie-Divison hagyományőrző baráti kört és Nagy Attilát, akik nem csupán megjelenésükkel emelték a túra fényét, de egyéb feladatokat is elláttak, illetve kaptunk tőlük az egyik megálló során egy remek kis prezentációt, ami egy üde színfoltja volt a nagy egésznek.
És, persze hatalmas köszönet a szervező csapatomnak, akik az elmúlt hetekben fúrtak, faragtak, betonoztak, ha kell, hogy a túra napjára minden a helyén legyen és a „kisbarnaki kopja” is megújulhasson a nagy napra!
Egy év múlva újra találkozunk a szentesi hídfőben, addig is minden jót!
legiohungaria
