A fejér megyei, vármegyés próbaidősök képzése péntek éjszaka egy rövid túrával és a természetben alvásos, túlélési gyakorlattal folytatódott, aminek apropója a második világháborús hősök, konkréten a Kitörésben résztvevők hősies áldozatának közelgő évfordulója volt.
Barcsa-Turner Gábor (HVIM-Farkasok) vezette a kisebb, összesen 5 fős csoportot a Bakonyban. A képzés elején kifejtette a gyakorlathoz való helyes hozzáállást, annak megemlékező jellegét. Az 1945-ben kitörő harcosok a Budai-hegységben bolyongva, szovjetek üldözése közepette, minimális felszereléssel, több hónapnyi harc után, sokuk sebesülve próbált túlélni, elérni a bajtársak állásait. „Ők még csak tüzet sem rakhattak, nem voltak korszerű felszerelései tárgyaik. Mi tüzet rakhatunk, kényelmes menedéket készíthetünk, nyugodtan alhatunk, így senkitől sem akarok hallani semmiféle panaszt a hidegre, arra, hogy nincs valamilyen felszerelése, vagy hogy nem ideálisak a körülmények egy erdei táborozáshoz.” – adta meg az alaphangot Barcsa-Turner az induláskor, amit kiegészített a „Templomos Lovagrend Regulájában” található egyik részlet felolvasásával, hogy a „Militia Christi” eszményét felmutassa és lelkesítse a résztvevőket.
Barcsa-Turner Gábor beszámolója alább olvasható:
„A magam részéről ezen alkalomra nem vittem magammal a nagy 120 literes hátizsákomat, csak a málhamellényemre szereltem fel a legszükségesebbeket: ponchóba tekerve a hálózsák és egy polifoam. Feleslegesnek ítéltem meg egy „komplett ház” cipelését ilyen kis időre, inkább próbáltam az átélést elősegíteni a minimális felszerelés jelenlétével.
Igyekeztem izgalmasabbá tenni már a rövid, mintegy 6-7 km-es, egyébként monoton éjszakai hegyimenetet. Már ekkor elkezdtünk ismerkedni a túlélés, pontosabban a tűzgyújtás első fogásaival. Élesztékekkel kezdtük megtömni a zsebeinket. Szerény tudásommal szemléltettem, hogy az erdőben és a természetben van minden, csak tudni kell, hogy mit keressünk! Hasznos a hegytetőn a száraz fű, de ilyenkor örülni kell egy kidőlt, korhadófélben lévő fenyőnek is az úgynevezett „foklája” miatt, ami minden körülmények között biztosítja a tűzgyújtás lehetőségét a gyanta tartalmával.
Fokla
Az idő kellemes, 4-5 fok körüli volt induláskor, bár az étel, víz megfagyott reggelre (de csak azoknak, akik nem gondoskodtak ezek melegen tartásáról különböző praktikákkal).
Nagyon minimálisan az éjszakai tájékozódás tájoló és a csillagképek segítségével is szóbakerült, de a technika legújabb vívmányainak ilyetén felhasználása, mint az okostelefonon lévő műholdas helymeghatározó rendszerek használatát is felvillantottam pár szó erejéig.
A táborhely kiválasztása után gyorsan megtörtént a feladatok leosztása: én készítettem elő a tüzet, amíg más gyűjtötte a vékony gyújtósokat a száraz fenyőágakkal, valaki a vastagabbakat készítette elő kettéhasítással, aprítással… Miután a tűz már intenzív fényoszlopként világította be a táborhelyet, megindult a fekhelyek és menedékek elkészítése. Néhány gyakorlati tanács és tipp után hamar belejött mindenki a kemény föld „puhábbá” tételébe a környező vegetáció felhasználásával, a cölöpök elkészítésébe, a ponyvák, ponchók kifeszítésébe – hiába, a fáradtság, a hideg és az éhség nagy motiváció! Ilyen pillanatokban azonban újra és újra elevenítsük fel a beszámolókat a Don-kanyarról, a Buda Várát védő hősökről, a Szent László Hadosztály harcairól és a sort még folytathatnánk… Azokhoz a szituációkhoz képest ez semmi, ez csak egy kellemes erdei piknikezés!
Öröm volt látni, hogy az is gyorsan eltanulta a praktikákat és kényelmes fekhelyet készített magának, aki most aludt kint először a természetben.
Az éjszaka eseménytelenül telt, leszámítva a velünk lévő „farkaskölyök” virgonckodását, de az is bebizonyosodott, hogy jó jelzőrendszer a kutya. Élő radiátorként is hasznosítható, már amikor nem pattan fel valami nesz után, vagy csak mert mehetnéke van, felkeltve a gazdáját is…
A reggeli elfogyasztása, a táborhely elbontása és a tűz eloltása, a környezet helyreállítása után visszatértünk a civilizációba.
És hogy mi értelme az ilyen apró próbatételeknek, a természetbeni környezetben való boldogulás gyakorlásának? Egyrészről minden férfi embernek szüksége van alapvető ismeretekre, mint a tűzgyújtás, menedéképítés, éjszakai tájékozódás (és még egy sor egyéb képességre), másrészről a hazafias közeg fiataljainak értékes és értelmes időtöltési formát kell mutatnunk! Egészséges gondolkodású, a kihívásoktól nem félő, a komfortzónáját mindig jobban kitágító, tettrekész fiatalságra van szükségünk, nem a saját árnyékától is rettegő, csak a virtuális világban mozgó, a kényelmet és az élvezeteket a legmagasabbra helyező nyápicokra. Csak az lehet a Vármegye nagy családjának tagja, aki magán hordozza az archaikus, a normális embertípus ismérveit!”
Állítsunk méltó emléket az életüket feláldozó hősök előtt! Dicsőség, a Kitörés hőseinek!
Ajánljuk a veszprémi kegyeleti megemlékezést (február 10.), a nagyszabású, egész Európa-szintű budapesti megemlékezést (február 11.) és a Kitörés 60 teljesítménytúrát (február 11.)!
(Mi Magunk – Szent Korona Rádió)
