2019-be lépve elérkeztünk abba az esztendőbe, amikor 5 év után újra EP-választásokat tartanak. Sokan mondják, nagyobb lesz a jelentősége, mint a korábbiakban, és valóban, van is ebben igazság. Elsősorban azért, mert 2014-ben még nem bontakozott ki az összefoglaló nevén migrációs válságnak nevezett eseménysorozat, mely aztán számos terrorcselekmény katalizátoraként működött, megszámlálhatatlan diplomáciai konfliktus alakult ki különböző országok, így hazánk és Brüsszel vonatkozásában. – Lantos János írása.
Itt elég tisztán rajzolódik ki előttünk a kép a bevándorláspárti és bevándorlást ellenző erők között, de van ennek egy mélyebb dimenziója, mely lehet, még nem most, 2019-ben lesz igazán hangsúlyos probléma, de már érezteti jeleit. Mégpedig az, a nemzetközi baloldal valószínűleg tisztában van azzal, hogy a választásokon Európa-szerte igen nagy vereséget fog szenvedni, a választók meg fogják büntetni azokat a pártokat, melyek tágra nyitották Európa kapuit a bevándorlóknak. Ezért tehát valószínűleg van valamiféle B-tervük, mégis hogyan mentsék át hatalmukat, pontosabban fogalmazva; hogyan csomagolják újra magukat!
És itt érkeztünk el a lényeghez. Először nézzük ezt meg belpolitikai síkon. Teljesen nyilvánvaló, hogy az MSZP leáldozóban van, a DK pedig ennek, mint egy szakadár szárnya, s főként Gyurcsány Ferenc személye, illetve annak elutasítottsága miatt soha nem fogja áttörni az üvegplafont. Ettől persze még reális veszély lehet, hogy ő határozza meg a balliberális ellenzék irányvonalát. Legalábbis rövidtávon, amihez igazodik a Jobbik is, mint az egyesült balliberális tömb immáron végérvényes tagja.
Azonban én magam úgy látom, lehet, tévedek, e jogot fenntartom, de figyelve a folyamatokat, egy párt van, ami kicsit kilóg, vagy legalábbis kilóghat a sorból. Ez pedig a Momentum. Alapvetően persze nem mond mást, mint a többi, de itt tökéletesen megfigyelhető ez az újracsomagolási törekvés. Új, friss, lendületes és fiatalos – legalábbis ezt sugallja magáról. Az ember hajlamos inkább arra figyelni, kik mondják, mint azt, mit mondanak, avagy mi van mögötte. De önmagában ez sem volna túl nagy veszély, a magyar nemzet egészét a „romkocsma szellemiségű” brigád nyilván nem éri el, de nem is érti. Ehhez ők fel akarják és fel fogják használni a Jobbikot. De a nagyobb kihívás, hogy külföldi háttérerők állnak mögöttük.
Miről is van szó? Hát erről:
Hét európai progresszív párttal együtt a Momentum és ifjúsági szervezete, a TizenX is csatlakozik a Les Jeunes avec Macron (a francia En Marche ifjúsági szervezete) európai kezdeményezéséhez, a Young European Survey-hez.
A párt közleménye szerint a Momentum és a TizenX egyetért a francia elnökkel abban, hogy az európai parlamenti választás tétje nagyobb, mint eddig bármikor. Európa jövője a progresszív, Európa-párti erők és egy gyenge Európát képviselő populista, általuk szélsőségesnek mondott pártok között fog eldőlni.
„Európát az Erasmus-generáció fogja megváltoztatni. Azok a fiatalok, akik európaiként is tekintenek magukra, akik otthonosan mozognak Európában, akiket már nem választ el vasfüggöny a kontinens többi részétől” – mondta Berg Dániel, a Momentum elnökségi tagja.
No, hát akkor fordítsuk le magyarra ezeket a gondolatokat. Az ő európaiságuk egy üres keret, melynek magját nem a nemzeti identitás adja, tehát tetszés szerint megtölthető akármivel és akárkikkel. Mert míg én azt gondolom, az európai identitástudat nem értelmezhető a magyarságtudat nélkül, számukra ez utóbbi huszadrangú. Míg én azt vallom, a valódi sokszínűség a szuverén európai nemzetek Európája, számukra ezek visszatetsző fogalmak, sokkal inkább akarnak látni egy szivárványszínű és multikulturális Európát.
Én azonban azt gondolom, Európa éppen attól Európa, hogy európaiak alkotják és építik tovább. Európát a gótikus katedrálisok és nem a „no-go zónák” és a párizsi gettók jelentik, Európa hangja a déli harangszó és nem a müezzin hangja. És természetesen Európa például egy bajor sörfesztivál vagy magyar disznóvágás, minthogy a burkák és a sária világa. És persze Európa a hagyományos családmodell otthona, mely a férfi és nő életszövetsége, minél több gyermekkel, mintsem természetellenes fajtalankodók világa, a gender-ideológia romboló útmutatásai alapján.
Valahol ott kezdődnek a valódi európai értékek, ha különbséget tudunk tenni ezek között.
Az egyik oldalt tehát ismerjük. De lássuk, Európa jövőjéért kik veszik fel a harcot velük szemben. Ehhez picit visszább kell mennünk az éveket illetően. Amíg Európára nem „köszöntött” rá a migránsválság, a baloldali, balközép és jobbközép pártok között esszenciális különbség nem mutatkozott. Ez a fajta jobboldal sok esetben inkább csak a biodíszlet szerepét töltötte be. Volt inkább egy „másodlagos baloldal”, mintsem valódi, élesen elhatárolható ellenpólus a baloldali romboló erőkkel szemben. Erre tökéletes példát szolgálat a németországi nagykoalíció a CDU és az SPD között.
Nézzük csak meg, hogyan viselkedtek az elmúlt évtizedekben ezek a jobbközép váltópártok, a mindig „nagyon mérsékeltek”, a politikai korrektségre kínosan ügyelő tömbök. Egy lépés előre, kettő hátra! Tulajdonképpen mindig ők igazodtak a baloldal narratívájához, de ha néhanapján apróbb részsikereket értek el, hatalmas győzelemként élték meg, mindeközben pedig Nyugat-Európa egyre inkább olyanná vált, mintha Afrikában járna az ember. A szellemi és kulturális életben pedig totális baloldali túlsúly uralkodott – Magyarországon is.
Persze, mióta Európára szakadtak az afrikai és közel-keleti bevándorlók; „amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére” alapon sokan migrációellenes retorikát vettek fel. Minden ember belsőjéről csak az Isteni Bíró ítélhet, így nem tudhatjuk, mely politikusnál ez mennyire őszinte, vagy mennyire csupán az érdekelvűség vezérelte. De mégsem járok talán távol a valóságtól, hogy például hazánkban a legtöbb fideszes hangadó politikai opportunizmusból vette fel ezt a köpönyeget.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy korábban a nemzeti radikális tábort, akik már ezt megelőzően is beszéltek erről a problémáról (ez európai szintű jelenség), vagy elhallgatták, vagy nemes egyszerűséggel lenácizták.
Persze, értjük mi ezt, és ez sem 100%-ban rossz, hiszen alapvetően nem csinálhatunk hiúsági kérdést abból, ki valósítja meg, csak kezeljük a helyén. Az is tény, hogy Toroczkai László már akkor a kerítés szükségességéről beszélt, amikor a Fidesz még csak jócskán vacillált azon, beleálljon-e az egészbe.
No, igen, értékelvűség kontra érdekelvűség.
Ami nálunk, Magyarországon lezajlott, az – nagyjából – Európa-szerte is hasonló. Ezért az EP-választások közeledtével le kell szögeznünk, három fő tábor mérkőzik meg egymással:
- A nemzetközi baloldal és csatolt állományai, a neoliberális alakulatok, ezek közül sokan újracsomagolva. Saját hazájuk és Európa sírásói.
- A korábbi jobbközép pártok, illetve azok, akik ezek közül migrációellenes retorikát vettek fel. Ez az érdekelvű és opportunista jobboldal.
- A harmadik út, a harmadik erő pártjai, ha úgy tetszik, a most kibontakozó realista jobboldal pártjai. Akik, s főleg vezetőik és tagjaik korábban is azok voltak, amik ma is. Az értékelvű jobboldal.
A 2. és 3. csoport között előfordulhatnak és már léteznek is átfedések, vagy pontosabban szólva homályok, de mégis határozottan ki kell mondanunk, valódi értelme csak a harmadik csoportba tartozó pártokat érdemes támogatni. A különböző pártok megnevezéseibe és az EP-ben lévő frakciókba még korai lenne belemenni, mert sok tényezőtől függ ezek alakulása, de azt mindenképpen rögzíthetjük, ebbe az új, realista jobboldali áramlatba Magyarországon egyértelműen a Mi Hazánk Mozgalom illeszthető be.
Ezeket jó észben tartanunk, mert a harmadik utasság nem csupán hazánk számára, de egész Európa számára jelent majd kiutat, és biztosítja annak lehetőségét, hogy Európa újra elfoglalja méltó helyét a világban. Előre a nemzetek Európájáért!
Lantos János – Kuruc.info
