Beszélgetésünk első részében a Betyársereg vezetője a román kitiltásról, Kárpátalja kényes helyzetéről és annak fegyveres megoldási problémáiról is bővebben nyilatkozik.
Több radikális képviselővel együtt a Betyársereg vezetőjét is kitiltották Erdélyből illetve a területrabló Romániából. Mit gondolsz a kitiltás körülményeiről és mi a következő lépésed az ügyben?
Ez a hisztéria már akkor elkezdődött, amikor tavaly nyáron tiszteletünket tettük Rózsa Sándor sírjánál. Ezzel a cselekedetünkkel már akkor kivertük a biztosítékot. A történet után a Román Kormány egy nagyon gusztustalan provokációt követett el a Betyársereg nevében. A Parciumot teleszórták olyan szórólapokkal, amik azt próbálták a köztudatba sulykolni, hogy a Betyársereg fegyveres felkelést készít elő Románia területén, valamint a román származású lakosság teljes kiirtására törekszik. Ez a próbálkozás annyira nevetséges volt, hogy hamvában el is halt, de ők ettől függetlenül nem álltak le, ennek következménye a jelenlegi kitiltó határozat. Itt most annak lehetünk a szemtanúi, hogy a román soviniszták frontális háborút folytatnak a Betyársereg mítoszával, ami számunkra óriási elismerés. Úgyis mondhatnám, saját félelmeik démonaival küzdenek. A Betyársereg ugyanis aktív tevékenységet, Erdélyben, illetve az elszakított területeken, még nem folytat. Annak ellenére, hogy mozgalmunk az elszakított magyarság körében igen népszerű.
A Betyársereg mítosza, az üldöztetés hatására erősödni fog, és biztos vagyok benne, hogy előbb vagy utóbb testet is fog ölteni. Sőt már lehet, hogy meg is tette… Ezt mi minden erőnkkel támogatni fogjuk. A kitiltással kapcsolatban nagyon sokan felhívtak és szolidaritásukról biztosítottak. Többen ajánlottak jogi segítséget is. Amit ezúton is köszönök. Viszont én ezt elutasítottam azzal az indokkal, hogy nem élhetek jogorvoslattal egy olyan állam irányába, amelynek létezését nem ismerem el. Ebben nálam nincs kompromisszum!
Milyen kapcsolatban állsz az erdélyi hazafiakkal?
Kiváló kapcsolatokat ápolunk velük. Rendkívül jó a viszonyunk a Székely vármegyésekkel. Most is meglátogattak engem, kitiltásom után. Biztos vagyok benne, hogy a Betyársereg szellemisége a Székely lelkület erőt és szabadságot sugárzó fényében teret fog nyerni. Amiben csak tudunk, segítünk nekik, az önrendelkezésért való küzdelmükben.
Mi a helyzet a kárpátaljai autonómia kérdésével, illetve az Ukrajnába történő változásokkal? Kértek már segítséget az elszakított területen élő magyarok a Betyárseregtől?
Ez a kérdés, egy kicsit bonyolultabb annál, mint, hogy különböző jó hangzású lózungokkal elintézzük. Jelen helyzet ismeretében most már nyugodtan kijelenthetjük, hogy zajlik a harmadik világháború. Aki ezt nem ismeri fel, annak a felismerő képessége, olyan szinten van, hogy valószínűleg egy tavat sem venne észre Finnországban. Ezért ez a kérdéskör sokkal bonyolultabb, mint ahogy elsőre sokan nekiszaladnak. Értem ezalatt a fegyveres megoldásban gondolkodók táborát, akik érveiket a Rongyos Gárda történelmi példázatából merítik.
Lássuk tényszerűen a Rongyos gárda történetét. Először is az 1921-es Nyugat-magyarországi harcokban részt vett Rongyos Gárda hivatásos katonákból állt, akik az Első Világháború 4 éves poklát vérben és mocsokban végigszenvedték, így amikor ők hazaérkeztek, mentálisan nem állt tőlük távol, az az állapot, ami a fegyveres harc megvívására alkalmassá teszi az egyént. A GÁRDA magját kiválóan képzett, többszörösen kitüntetett altiszti illetve tiszti kar alkotta. Beszélni kell arról is, hogy a Rongyos Gárdának a támogatása mögött ott állt a Magyar kormány, még ha hivatalosan nem is tudta felvállalni tevékenységüket. A Magyar diplomácia pedig aktivitásukkal teljesen szinkronban működött, konkrét logisztikai segítséget kaptak, úgy a Magyar Királyi Honvédségtől, mint a Csendőrség állományától. Különböző nemzeti szervezetek révén a társadalmi támogatottság teljes mértékben biztosítva volt. Az 1938-as kárpátaljai bevetések viszont már a kormány, illetve a honvédség nyílt támogatásával és segítségével zajlottak. Tudni kell azt, hogy a feltámasztott Rongyos Gárda állományának az alapját egy a honvédségből gondosan kiválogatott 90 hadapród őrmesterből álló úgynevezett válogatott különítmény alkotta. Ők testnevelési szaktanfolyam fedőnév alatt a Szentendrei Utász Laktanyában, illetve a Szentendrei Szigeten robbantási tevékenységekre, terepgyakorlatra, rádiókezelésre, vízi-és utászmunkára, Pápán pedig ejtőernyős ugrásra képeztettek ki. VAGYIS DIVERZÁNS KÉPZÉSBEN RÉSZESÜLTEK!! Tehát szakmai alkalmasságuk biztosítva volt! Az állomány teljes feltöltését a vezérkari főnökség 5 osztályának az irányításával folytatták le. Ők végezték a toborzást illetve a szelektálást is. A végrehajtott felderítő és diverzáns műveleteket magasan képzett vezérkari tisztek koordinálták. Polgári vonalon a szervezőmunkát nyíltan Kozma Miklós belügyminiszter és több parlamenti képviselőtársa segítette. A Rongyos Gárda bevetése az ország diplomáciájának irányelveivel teljesen őszhangban működött. Ezek a tények!
Számoljunk le a jól hangzó, de a gyakorlatban valójában sohasem működő, marxista ihletésű népfelkelő legendákkal. Szakirányú képzés valamint stratégai és taktikai irányelvek nélkül még sikeres utcai harcot sem lehet folytatni, nemhogy diverzáns tevékenységet. A nemzeti radikalizmus az elmúlt 20 évben az ilyen helyzetekben leginkább petíciókkal és jogorvoslattal próbálta megoldani a problémákat. Ami igen tiszteletre méltó, de lássuk be egy ukrán BTR 80-as lövészpáncélossal szemben a jogorvoslat nem sokat ér. A lövedékek acélviharában a hazafias lelkesedés általában gyorsan elhal, utána már csak a hit és a kötelességtudat marad, aminek birtoklásához rendkívül erős mentális tudat szükséges. Nézzen mindenki őszintén magába, és tegye fel a kérdést: birtokában van ennek a tudatnak?
Mellékesen azzal is legyünk tisztában, hogy az ukrán szélsőjobb magasan képzett és komoly harci tapasztalatokkal rendelkező Csecsenföldet valamint Líbiát megjárt veteránokból áll. Ők tudnak ölni és mivel Kárpátalját az életterük részének tekintik, gondolkodás nélkül fognak is. Nem félni kell tőlük, hanem le kell tudni őket győzni! Az ember nem attól válik katonává, hogy egyenruhába bújik, hanem attól, hogy rendelkezik a jelleme a fegyelem, a hűség, és a kötelességtudat valamint a bátorság erényeivel. A háború nem játék, mert ha elhülyéskedjük, akkor a játék vége a halál lesz. A katonáskodás viszont nem csak hivatás, hanem egyben szakma is. AMIT TANULNI KELL! Őszintén megmondom, jelen pillanatban még a Betyársereg sem rendelkezik azokkal a fizikai és mentális képességekkel, amik alkalmassá tennék egy mélységi felderítő vállalkozás végrehajtására. ANNAK ELLENÉRE, HOGY MI EGY AKTÍV SPORTMOZGALOM VAGYUNK!
Miben látom a megoldást? Először is a nemzeti szervezetek aktív cselekvő munkájában, mely megfelelően koordinálva létrehozza azt a társadalmi támogatást, amely az alapját fogja képezni annak, hogy az elszakított területen élő Magyar testvéreink érdekvédelme hitelesen megvalósuljon. A társadalmi támogatás segíteni fogja egy olyan politikai erőnek a térnyerését, ami megalkuvásmentesen képviselni tudja a nemzetközi diplomáciában a Magyar önvédelem gondolatát. Emellett minden hazafi számára a legkomolyabb önépítést illetve önfejlesztést javaslom úgy fizikai, mint szellemi téren. Nagyon nehéz idők jönnek, legyünk rá felkészülve, mert csak közösen összefogva bizonyíthatjuk azt, hogy méltók vagyunk az életre! Tudom, hogy ezek is unalmas frázisoknak hangzanak, de a stratégiánk gyakorlati lépéseiről még nem akarok a nyilvánosság előtt beszélni.
A Betyársereg természetesen, ahogy eddig is, ezután is mindenkinek segítő kezet fog nyújtani, aki a Magyar büszkeség győzelméért harcol a Kárpát-medencében. Kérdésedre válaszolva, igen találkoztam Kárpátaljai Magyarokkal, hosszabb megbeszélést folytattunk az ottani helyzettel kapcsolatban, de nem akarok erről egyelőre hosszabban illetve bővebben nyilatkozni.
Következő beszélgetésünkben szóba kerül a Jobbik és a Betyársereg egymás közti helyzete, az ezzel kapcsolatos támadások, illetve a Habsburg kérdés poharába is tiszta vizet öntünk. Kövessék a harcos magyarság oldalát!
(Betyársereg)
