Nem kétséges, hogy az utóbbi hetekben minden a Magyar Válogatott és a franciaországi EB szereplés körül forog. Ha szeretjük a focit, ha nem, egyben egyet érthetünk. Ezek az eredmények újból büszkeséggel töltik el mindenki szívét. Tudjuk a labdarúgás „csak” egy sport, de valójában egy nemzet állapotának hű tükre (nézzen valaki erre a magyar válogatottra és nézzen mondjuk a franciára) – írja Toroczkai László, akinek gondolatai remekül elmagyarázzák a mostani helyzetet.
A liberális károgás és a kishitű vélemények ellenére remekül, győzelemmel kezdte a magyar válogatott a 2016-os franciaországi szereplését. A további eredmények pedig az egész világot meglepték. Csoportunkat az első helyen zárva, most a Belga válogatottal csapunk össze vasárnap 21 órakor.
Amit most ez a válogatott csinál, az nem véletlen. Ez hosszú évek kemény munkájának eredménye. Talán Toroczkai László fogalmazta meg legjobban Facebook oldalán:
Emlékszem még a kilencvenes évekre és a kétezres évek elejére, amikor dühösen néztem a magyar labdarúgó-válogatott tagjait, ahogy némán, szemlesütve, szinte szégyenkezve álltak a Himnusz alatt egy-egy mérkőzés előtt, aztán a legtöbbször porrá aláztatták magukat és egész nemzetünket a kishitű, gyáva játékukkal. A mostani válogatottak szinte üvöltik a magyar Himnuszt, elszántak, büszkék, harcra készek. Ezeknek a fiúknak a többsége 10 éves volt, amikor az első Magyar Szigetet szerveztük, 10-15 éves volt, amikor a nemzeti zenekarok már többezres tömeg előtt adtak koncerteket, 12-14 évesek voltak, amikor a kettős állampolgárságról szerveztünk népszavazást, és amikor mindenki megtudhatta, hogy a magyarság nem kicsi, hanem „15 milliós” nemzet, ezeknek a fiúknak a zöme 10-15 éves volt akkor, amikor a világ hírtelevíziói arról számoltak be, hogy a magyaroknak elege lett a hazugságokból és a nép elfoglalta az állami televízió épületét. Ezeket a fiúkat már nem kishitűségre és szégyenkezésre nevelték. Rengeteg tipikusan civil munka van a nemzeti öntudat ébredése mögött. Lassan, de biztosan jönni fognak az eredmények. Tudom, a labdarúgás „csak” egy sport, de valójában egy nemzet állapotának hű tükre (nézzen valaki erre a magyar válogatottra és nézzen mondjuk a franciára). S, én aki annak idején kenuztam, tisztában vagyok azzal, hogy milyen sok más sikeres magyar sportoló, sportág van még. De a világ a labdarúgásra figyel a legjobban, a labdarúgás politika és „háború” is egyben. Azoknak azonban, akiket nem győzött meg az, amit az Európa-bajnokságon látnak, íme az én újabb történetem a határról: A határkerítés mellett éjjel járőröző rendőrautók a sötétben fény- és hangjelzéseket adnak ki, hogy azzal igyekezzenek távol tartani a kerítés szerbiai oldalán gyülekező betolakodókat. Éjjelente a kerítés mellett lévő tanyánkon ismétlődően hallom, hogy az egyik rendőrautó hangszóróján keresztül „hangjelzésként” az Ismerős Arcok zenekar Nélküled című számával tartja távol Magyarország határaitól a betörni készülő migránsokat. Mi ez, ha nem egy ébredő nemzet hangja?
Mi csak annyit kérünk a Magyar Válogatottól, hogy továbbra is küzdjenek így, ahogy eddig tették. Énekeljék büszkén Nemzetünk Himnuszát és képviseljék bátran, akadályt nem ismerve a magyarságot. Bármi lesz is az esti meccs végeredménye, mi büszkék leszünk rátok és örömmel fogadunk titeket. HAJRÁ MAGYARORSZÁG!
Gondolatainkat pedig Toroczkai László üzenetével zárjuk. Azoknak üzenünk, akik még mindig nem örülnek sikereinknek és támadják a szurkolókat, nemzeti válogatottunkat.„Akik még most is kétségbeesetten igyekeznek visszahúzni a magyarságot a kishitűség és az önpusztítás mocsarába, csupán arról tesznek tanúbizonyságot, amit eddig is tudtunk róluk; ocsmány, eltaposni való magyargyűlölők csupán.”
(Betyársereg)
