Az idei Becsület Napjának kegyeleti szertartása a hősök szellemében, valódi egységgé kovácsolta a nemzeti szervezeteket. A cél, a megemlékezés volt, de ez a nap túlmutatott ezen. 

A Betyársereg a megemlékezés biztonságáért felelt, amely köszönhetően a résztvevők fegyelmezettségének remekül sikerült. Az antifasiszták hörgései talán az utolsó nyögések voltak a Budai Várban, amely jelzi, hogy nekik Magyarországon nincs jövőjük, csak múltjuk, az is mocskos és vérrel áztatott. A szánalmas kis akciójukkal csak magukat minősítették, és most még Noé Hisztina fakadt ki, hogy a rendőrök a “nácikat” támogatták. Hát “kedves” Hisztina, el lehet menni innen, nyugodtan lehet keresni új hazát, akár Izraelben.

Amúgy az antifák most sem vállalták a harcot. Csupán a rendőrök mögött voltak hangosak. Tyirtiyán Zsolt egy bajtársával át is ment a kis tüntető “tömegük” között, de nemhogy nem voltak velük agresszívak, de még meg is hunyászkodtak nekik, volt, aki meg is hajolt és üdvözölte Tyirityánt. Ezek hát a kemény antifák…

A Készenléti Rendőrség farkasszemet néz a betyárokkal

Folyamatos akadályoztatás előzte meg az idei Becsület Napját, ami nem is csoda, hiszen az idei év a “Holokauszt-Emlékév” ezért az országhódítók még nyáltépőbben tiltakoztak, csahos kutyáikkal, mint az szokás volt eddig. A másik ok talán a szimbolikus helyszínválasztás volt, hiszen a Budai Vár ikonikus környezetében a legméltóbban lehet megemlékezni hőseinkre.

Jókötésű fiatal antifasiszta megemlékezők….

Az antifasiszták is sorszámot húzva várták, hogy balhézhassanak, de szánalmas akciójuk kudarcba fulladt. Ahogy az előző heti pécsi eset, most számarányaiban, főleg a fővároshoz képest, ez az akciójuk se érte el az ingerküszöböt. A talán 100 tiltakozójuk mellé jutott a hazafiak oldalán 1500-2000 megemlékező.

Egységben a nemzeti oldal

A gyülekező után a folyamatosan növekvő tömeg egyszerre zászlókkal a Kapisztrán térre. A szervezők egy központi rendezvényt szerveztek, melyen tizenhét szervezet sorakozott fel, közöttük külföldiek is a biztosítást a Betyársereg vállalta. Beszédet Béres Viktor, Retkes Tamás történész és egy katolikus pap tartott, valamint felolvasásra került egy német veterán üzenete is, aki súlyos műtétje miatt nem tudott személyesen jelen lenni. Az üzenet az alábbiakban olvasható:

Köszöntelek benneteket, Bajtársaim!

Az öreg Isten úgy rendelte, hogy nem lehetek ma veletek. A szívem szakad meg!

Reátok gondolva látom a reményt, a jobb világ eljövetelét, melyért megannyi harcos lélek veszett oda. Az a sátáni gyűlölet és ármány, mely ellen vezérünk harcba vezette Európa legjobb fiait, még ma is befolyása alatt tartja a világot.

A cselekvés lehetősége és felelőssége a Ti kezetekben van, bajtársaim! A harcos szellem az isteni út követésére parancsolja mindazokat, akikben megvan az a tűz, amely egykoron a Waffen SS harcosaiban is ott lobogott.

Tudom, hogy nagy a nyomás rajtatok, de a harcot nem adhatjátok fel! Mi is sokszoros túlerővel szemben álltunk helyt, mindig a körülményeknek megfelelően.

A magyar, német és más nemzetiségű fegyvertársaknak, akik a végsőkig kitartottak és védték Budapest utolsó részeit, nem maradt más választása, csak a harc egy jobb világ eszményéért. Tudta mindenki, hogy ha nem harcol, akkor a biztos halál vár rá. Harcolni és meghalni pedig csupán az igaz eszményekért érdemes!

Éljetek, dolgozzatok, gyarapodjatok és harcoljatok úgy, ahogy őseitek tették! Ne hagyjátok kialudni a lángot a szívetekből!

Beteg vagyok. De ha el kell hagynom e földi világot, boldogan halok meg, mert tudom, hogy az eszme tovább él, és a lángot Ti viszitek tovább!

Éljen a magyar-német fegyverbarátság! Éljen Európa!

Éljen a Győzelem!

Az idei Becsület Nap az egységet is szimbolizálta. “Ez igen! Egységben a nemzeti oldal!” – kérdésünkre ez volt Tyirityán Zsolt első gondolata. A Betyársereg vezetője szerint egy méltó megemlékezést sikerült megszervezni. “Méltók lehettünk a hősök szelleméhez, az uralkodó ezen a napon a rend és a fegyelem volt.” – emelte ki a betyárvezér.

“Ha ezen az úton haladunk tovább semmilyen ellenség nem állhat az utunkba. Ott áll előttünk a harcos magyar és német katona példája, aki bár tudta, hogy ebből a pokolból nem lesz kiút, mégis harcolt az utolsó töltényig.”  Ha visszatekintünk erre a megemlékezésre újra ég bennünk a remény harcos lángja.

KÉPGALÉRIÁNKAT IDE KATTINTVA TEKINTHETIK MEG.

(Betyársereg)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Komment