„A liberalizmus egyik, ha nem a legveszélyesebb fegyvere a feminizmus. Mondom ezt nőként.” Egy 20 éves lány remek gondolatébresztő írása, aki nemrég csatlakozott az Erő és Elszántság mozgalmához.
Hogy miért veszélyesként, és nem rosszként említem? Tulajdonképpen az, hogy a nők bizonyos jogokat magukénak akarnak tudni, egy pontig normális is (lenne). Ámbár mi az a pont, ameddig el lehet, vagy el kell menni? Sajnos sok olyan tapasztalatot hozok magammal, ahol azt látom, hogy nőtársaimat megfosztják attól, hogy az Isten által neki szánt feladatokat elláthassa, és olyan szerepben éljen, amilyenben kellene. Sok férfi elvesztette már a hitét, a tiszteletét a nők felé, vagy soha nem is volt meg bennük.
(Bár a nagy átlagot ismerve, miért is lenne…?)
Példaként említem egyik ismerősöm, akit a tulajdon párja rugdosott úgy hasba, hogy ezzel elvette a hölgytől azt a lehetőséget, hogy egy gyermeket kihordjon és megszüljön. Tulajdonképpen megfosztotta ezzel a legfőbb női feladattól, ami egy olyan alapvető női jog lenne, amit semmilyen körülmények között nem szabadna elvenni, ahogy semmi olyat sem, amit az Úr adna, vagy akár csak a józan ész diktálna.
Jogok tehát igenis kellenek!
Én, mint nő, tudom, hogy jogom- és kötelességem – például a gyermeknevelés, az, hogy családom legyen, és ezzel senki nem szállhat szembe. Ugyanúgy jogom van ahhoz, és élek is vele, hogy nő legyek. Ez nagyon egyszerűen hangzik, de a mai világban, amikor a harmincas férfiak félrelöknek a metróra felszállva, csak leülhessenek előttem, ez is egy olyan dolog, amitől mi nők, meg lettünk fosztva az évtizedek során.
Ám ezekhez a jogokhoz igenis meg kell tennünk a kötelességeinket is, és ezt sokan elfelejtik. Egy nőnek például kötelessége kellene, hogy legyen, többek között a főzés, a házimunka, és ami legfontosabb: kinevelni erős, életre képes, egészséges gyermekeket! A baj csak az, hogy ezt már tíz-húsz évvel ezelőtt sem sikerült megvalósítani. Ha egy fiatal úgy nő fel, hogy már neki sem kell semmit segíteni, ha nincs fegyelmezve, ha nem kell megadnia az alapvető tiszteletet a szülők felé, őbelőle milyen szülő lesz, hogy fogja nevelni majd a saját gyermekét?
Kötelességek, jogok. Amik a nőket megilletik. De egy nőnek joga van-e például az abortuszra? A válasz egyszerű- nem, nincs. Hogy is lenne, amikor azért büntetést szabnak ki az emberre, ha megüt valaki, itt pedig egy gyilkosságról beszélünk. A lehető legbűnösebb, legkegyetlenebb gyilkosságról, ami létrejöhet. Anya a gyermekétől veszi el az életet. A legalapvetőbb jogot! Nem, kedves nők, erre nincs jogunk! Ha Isten életet ad, azt mi nem kérdőjelezhetjük meg. Ahhoz van jogunk, hogy megelőzzük az áldott állapotot, ha netalán még nem érezzük készen magunkat az anyaságra.
Van-e jogunk arra, hogy saját nemünkön belül szerelmesek legyünk? Már hogy lenne? Nem véletlen, hogy fogantatás csak egy férfi és egy nő nászából jöhet létre. Isten a férfi mellé adta a nőt. MELLÉ! Ez egy kulcsszó.Nem alárendelte, nem fölérendelte. A nőnek a férfi mellett a helye, csak teljesen más a két szerep. Párkapcsolaton belül, a hétköznapokban, a politikában, de akár egy baráti társaságban is. Kell-e hierarchia a két nem között? Természetesen! Ettől egy nő nem kevesebb lesz. Sőt! Ha egy férfi ténylegesen megfelelően betölti szerepét, akár mint férj, akár mint édesapa, nagyapa, főnök,, akkor ez normális esetben kivált egyfajta tiszteletet a nőből is.
Azok a szerepek, amik több ezer éve meg vannak a nemekre szabva, nem borulhatnak fel hirtelen!
De mi is a nő szerepe? Mi kellene, hogy legyen a nő szerepe?
A nő szerepe szerint olyan ember kell, hogy legyen, akiben megvan az odaadó, gondoskodó anya és feleség. Ebből kifolyólag határozottnak, erősnek, önfeláldozónak, ugyanakkor érzékenynek kell(ene) lennie.
Ma, ha kilépünk az utcára, milyen lányokat látunk? A legszembetűnőbb nyilván az lesz, hogy erősen hiányos öltözetben jelenik meg a többség. A következő feltűnő dolog az lesz, hogy mű rajtuk minden. Haj, köröm, szempilla, ez párosulva erős sminkkel. Mostanság divatos vicces mondat a „de nokedlit nem tud szaggatni”. És sajnos van valóságalapja. Nem is kevés. Hiszen egy fiatal lány mit lát példának maga előtt, akár a médiában, akár az anyjától? Hogy már nincs szükség arra, hogy ellássa a feladatait. Már csak a külsőségek számítanak. S ezt elhiszik sajnos, ami azt eredményezi, hogy ténylegesen csak saját magukkal, elsősorban saját külsejükkel kezdenek törődni, pedig a nők feladatai hatalmas léptékben lettek megkönnyebbítve a fejlett konyhai eszközök, a mosógép, a mirelit ennivalók formájában. Gyakorlatilag ez egy gyereknek sem kihívás.
(Jómagam körülbelül 7 évesen el tudtam látni nagyvonalakban azokat a feladatokat, amik szükségesek voltak a mindennapokban.)
Az ilyen lányok fognak majdan gyermeket szülni és nevelni? Milyen lesz így a jövő generációja?
Kedves nőtársaim!
Nehogy azt gondoljátok, hogy a férfiaknak ebben nincs szerepük. Ameddig a szó legszorosabb értelmében életképtelenek, addig mindez borulni fog. Ameddig nem sikerül férfinak kinézni és férfinak viselkedni, addig természetesen nem váratják tőlünk, hogy úgy is tekintsünk rájuk. De ez visszafele is igaz! Ha elvárjuk, hogy minket nőként kezeljenek, nőként tekintsenek ránk, ne habozzunk nőnek lenni! Minden értelemben és téren. Amíg a kötelességeinket nem teljesítjük, jogokat se várjunk, s ha várunk jogokat, csak addig a pontig tegyük, ameddig az egészséges, és nem hoz szégyent a magyar nép kultúrájára.
Végezetül pici invitálást ejtenék meg. 20 éves lány vagyok, pár hónapja csatlakoztam az Erő és Elszántság mozgalmához. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy ilyen csapat tagja lehetek. Ha késztetést éreztek, hogy csatakozzatok hozzánk, ne habozzatok! A lányok szerepe itt is ugyanúgy megvan.
Biró Laura – Erő és Elszántság
