Edelényi Tamást talán sokan ismerik a nemzeti oldalon, úgy, mint a 2006-os MTV Székház elleni ostrom egyik szereplőjét, de talán kevesebben úgy, mint a Betyársereg egyik bokszedzőjét. Erről és természetesen a 2006-os eseményekről is őszintén vall Edelényi Tamás.
Hogyan kezdődött a sportpályafutásod?
Érdekes, mert kisgyermek koromban mindig fociztam, mind addig, míg a bátyám le nem vitt magával egy bokszedzésre. Úgyhogy neki innen is üzenem, hogy köszönöm, és nemcsak ezt, hanem azt is, hogy ahogy ideje engedi a mai napig is segít az edzéseken.
Visszatérve a kérdésre, a bátyám akkor már versenyszerűen bokszolt, mikor én betöltöttem a 10. évet, ami akkor a korhatár volt, hogy elkezdhessem az edzést. Majd amikor már abba a korcsoportba értem, hogy versenyezhettem is volna (14 év), a bratyesz egy versenyről hazatérve elájult. Apám ettől nagyon megijedt, és eltiltott mind a kettőnket az ökölvívástól. Így nagy sportpályafutásról nem beszélhetünk az én esetemben, olyannyira, hogyha ezt most régi haverok olvassák, csodálkoznak, hogy egyáltalán hogy kerültem én ennek a sportnak a közelébe, mivel ezt nagyon kevesen tudták rólam.
Sajnos a továbbiakban csak közvetett módon lehetett közöm ehhez a sporthoz. Majdnem minden barátom ökölvívó volt, közülük többen a profi bokszban is jeleskedtek, így rajtuk keresztül ezért valamelyest képben maradtam a sportággal kapcsolatban. Közvetlenül akkor kerültem vissza az ökölvívás vérkeringésébe, amikor Siófokra költözött (kb.2008.) Szalavári Zoli (Hani) barátom, aki 10 évig bokszolt nehézsúlyúként, versenyszerűen. Azzal kezdődött, hogy megkértem őt, tartson nekem edzéseket. Rögtön csatlakozott egy másik haverom, aztán még egy, aztán még egy, aztán már az egész városban híre ment, hogy Siófokon újra van ökölvívás. Mivel az emberek kezdték komolyan venni ezt a dolgot, nekünk is így kellett tenni, ezért hivatalosan is megalakítottuk a saját egyesületünket, aminek Hani volt az egyik edzője, én pedig a szakosztályvezető. Sajnos az élet úgy hozta, hogy Haninak el kellett költözni Siófokról, így hát ott maradtam a másik edzővel, aki sajnos se szakmailag, se pedagógiailag nem volt alkalmas a feladatra, ezért be kellett állnom edzéseket tartani. Óriási felelősség volt, mivel itt már nemcsak hobbi bokszról volt szó, hanem bizony gyerekeket kellett felkészíteni a versenyszerű ökölvívásra.
Égen-földön nem találtam olyan edzőt, akinek nyugodt szívvel átadtam volna ezt a munkát. Ezért autodidakta módon tankönyvekből, különböző oktatóvideók és már elismert edzők segítségével próbáltam magam képezni, ami tulajdonképpen a mai napig tart. Munkahely váltás miatt aztán ott kellett hagynom Siófokot (ahol nem szűnt meg azóta sem ez a klub, sőt egy olyan gárda vette át, akik utánpótlásban komoly sikereket érnek el.), és Vecsésre költöztem. Itt a helyi VNSZ (Városi Nemzeti Szövetség), Szabó Attila (Bakter) vezetésével már működtetett egy rendkívül jól felszerelt minden küzdősportra alkalmas termet. Ha jól emlékszem, Só barátom unszolására kezdtem el ebben a teremben egy szűk haveri kör edzését, ami rövid időn belül közel 20 főre duzzadt. Sajnos ezt a termet bezárták, és a csapat feloszlott. Idén tavasszal többen ezek közül megkerestek, hogy nagyon hiányzik nekik az edzés, ezért elkezdtünk új helyet keresni, de ez sajnos a mai napig nem sikerült, ezért ideiglenesen jelenleg egy szálloda konditerme melletti kis helyiség ad otthont az edzéseknek. A jövőt illetően felmerültek olyan tervek, hogy hivatalos szakosztállyá váljunk, ezért Bakterékkal egy olyan új terem létrehozásán dolgozunk, ami újra otthont adna több küzdősportnak is, és nemcsak hobbi szinten.
Külföldi mérkőzések során mit tapasztaltál, kik a legnagyobb harcosok Európában?
Nos, ha amatőr ökölvívás, akkor mindenképpen az oroszokat és a kubaiakat említeném meg elsősorban, és a volt szovjet tagállamok természetesen. Az orosz ökölvívás számomra annyira szimpatikus, hogy az ő edzésmunkájukat bevezettem az én edzéseimbe. Elképesztő a technikájuk és az erőnlétük. Akik hozzám járnak edzésre, már megtapasztalták, mitől olyan kemények az orosz bokszolók. Nagyon szeretem látni, amikor négykézláb mennek edzés után az öltözőbe!
Úgy tudom betyárok is edzenek nálatok, és népszerű körükben az ottani edzés.
Így van, járnak hozzám páran a seregből is, sőt közülük ketten oszlopos tagok, a Dombrádi József, vagy, ahogy mindenki ismeri Öcsi, és a Varga Balázs, akiket remélem a jövő év elején más klubok hobbi bokszolóival meccseltetni is tudok. A többiek pedig időnként, ahogy a szabadidejük engedi, le-lejárogatnak.
Mit gondolsz a Betyárseregről, és milyen jövőt látsz a mozgalomnak?
Mindenképpen egy jó kezdeményezésnek tartottam már az elején, és annak tartom most is. Mint minden mozgalomnak, amit emberek hoznak létre és működtetnek, vannak hibái, vannak vitás kérdések, vannak nézeteltérések, de semmi olyan, amit ne lehetne megoldani, vagy megbeszélni, hiszen az alapkérdésekben mindannyian egyformán gondolkodunk. A Betyársereg jövőjét az ország állapota határozza meg, ha a dolgok nem vesznek kedvező fordulatot, nekünk egyre több feladatunk lesz, ha Isten adja, mégis valami csoda folytán jobbra fordulnak a dolgok, akkor talán ránk már csak hagyományőrző csapatként lesz szükség. Én személy szerint nagy lehetőséget látok a Seregben, hiszem, hogy van bennünk annyi erő, hogy részesei tudunk lenni tevőlegesen is annak a harcnak, amit a nemzeti radikális oldalnak a magyarság fennmaradása érdekében meg kell vívni.
Ha már a harcokról esett szó. Sokan talán tudják, hogy te a 2006-os események kezdetét jelentő MTV ostromnál is ott voltál. Hogyan kerültél azon a szeptemberi napon a Szabadság Térre?
Szerintem ugyanúgy, ahogy az a több ezer ember, aki a Kossuth téren volt, egyszerűen leköptem volna magamat, ha az öszödi beszéd meghallgatása után, otthon maradtam volna.
Aki a TV-ben látta a felvételeket nem élhette át igazán az ottani helyzetet. Tényleg valódi forradalmi hangulat uralkodott azon az estén?
Hát lehet, hogy ez csak az én naivitásom, de én akkor biztos voltam benne, hogy kitört a forradalom, és végérvényesen kitakaríthatjuk az országból a kommunista, cionista, liberális mocskot. A mai napig azt gondolom, hogy abban az estében több volt, mint ami lett.
Biztos sok párbeszédnek voltál fültanúja. Mit gondoltak az emberek? Győzelemre vártak, vagy ahogy a liberális média hajtogatja, csak a balhé miatt mentek ki?
Akikkel én beszéltem, mind ugyanazt gondolta, amit az előbb említettem, hogy kitört a forradalom, bár a Gyorskocsi utcában egy olyannal ültem egy zárkában, aki saját elmondása szerint évek óta drogfüggő, és csak azért ment az MTV-hez, hogy valamit el tudjon lopni és abból drogot vegyen. Ő konkrétan egy ott parkoló már sérült autóból lopott. Szerintem ez egyedi eset volt, és a többség, úgy, mint én, tiszta, hazafias érzelmektől vezérelve vett részt az eseményekben.
Milyen volt a rendőrök hozzáállása? Hiszen azért láthatjuk, hogy nem voltak valami felkészültek.
Már az események közben látszott, hogy valami nem stimmel, ugyanis több ízben tapasztaltuk, hogy szakaszonként küldték a rendőri egységeket, a többezres felbőszült tömegen keresztül a bejárathoz. Ez nagyon sok embernek feltűnt, akikkel meg is beszéltük, hogy ez valószínűleg szándékos, és nem más a célja, mint hogy legalább egy rendőr életét veszítse, ami után ezek a patkányok akár a tömegbe lövethettek volna, majd statáriumot vezethettek volna be. Erre most lehet azt mondani, hogy összeesküvés-elmélet, de mi, akik ismerjük a történelemből, hogy ezek az állatok mire képesek a céljaik elérése érdekében, nekünk ez egyáltalán nem elképzelhetetlen. Ők képesek bármikor beáldozni a sajátjaikat is, ha érdekük úgy kívánja, lásd szeptember 11.
Mi történt veled azon az estén, hogy keveredtél ki a zűrzavarból?
A bejárattól pár méterre álltam, amikor is a rendőrök irányából fejbetalált egy macskakő, amit nem tüntető dobott. Rögtön éreztem, hogy valami komolyabb baj van, ráadásul a vérzés sem maradt abba, ezért a másik utcában álló mentőkhöz kísértek, akik beszállítottak a kórházba, ahol kiderült, hogy a szemöldökcsontomból egy darab letört, valamint agyrázkódást kaptam, és jó pár öltéssel varrták össze a sebet.
Közérdekű üzem megzavarásáért 1 év 4 hónapos, két évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek. Milyen bizonyítékokkal álltak elő ellened, és mi a te álláspontod?
Bizonyíték az nem kellett nekik, elég volt azt bizonyítani, hogy ott voltál. Egyértelműen koncepciós perek által ítélték el az embereket.
Utólag, ha most előállna ilyen helyzet, ismét ott lennél?
Természetesen, csak most már másképp csinálnám, amit inkább nem fejtenék ki részletesebben.
(Betyársereg)
