„Ha valaki szereti a hazáját, az nem jó a biznisznek!” – interjú az Ignite énekesével

december 20, 2014 a Szellemiség

Téglás Zoli olyan, magyarságát mindig és mindenhol büszkén vállaló hazánkfia, aki világviszonylatban is igazán komoly dolgokat tett le az asztalra. Az énekessel a Rockstation blog készített egy hosszabb interjút. Fontosnak tartjuk, hogy a harcos magyarság ilyen példákat is lásson, hiszen a magyar szív külföldön is tehet olyat, amire emlékszik majd a világ.

Téglás Zoli olyan, magyarságát mindig és mindenhol büszkén vállaló hazánkfia, aki világviszonylatban is igazán komoly dolgokat tett le az asztalra. Ami a zenei tevékenységét illeti, az utóbbi évekbeli Pennywise-kanyar után most ismét az Ignite-é a főszerep az életében – olyannyira, hogy az alábbi telefoninterjúra is a stúdiómunkálatok közepette került sor (a Zoli Bandnek szintén íródnak új dalai). Emellett pedig a természetvédelem elkötelezettje és hazánkban jelenleg uralkodó állapotok mellett sem megy el szó nélkül. Utóbbiakról, vagy az őt és családját is közvetlenül érintő történelmi időszakokról, eseményekről szinte kérdezni sem kell… Aki csak kicsit ismeri őt, annak persze nem mondtunk újat mindezzel. A jövő év eleji különleges budapesti „mini fellépés-sorozatot” (előzőleg már hírt adtunk róla) felvezető beszélgetés viszont remélhetőleg tud aktualitásokkal szolgálni!.. (Koncertfotók: Réti Zsolt)

Ha jól tudom, odaát vagy az Államokban és javában az új Ignite albumon dolgoztok a bandával. Jobban mondva most van soron az ének…

Zoli: Ja, most megyek oda. Félóra múlva kezdem az éneklést. Már csak három vagy négy szám van hátra és kész a lemez.

Akkor mondhatjuk, hogy jól álltok?

Zoli: Hát, tudod, csak nyolc évig tartott… Nehéz úgy megcsinálni, hogy jó legyen… Olyan ez, mint egy babát szülni, vagy hasonló. Mindig új számokat kell írni, mindig dolgozni kell!.. Az volt a „baj”, hogy beléptem a Pennywise-ba és négy-öt évig csak azzal foglalkoztam. Ezért is tartott ilyen sokáig ezt a lemezt elkészíteni.

Kiadói részről volt / van rajtatok valamiféle nyomás ilyenkor?

Zoli: Hála Istennek vagyunk már olyan szinten, hogy nem szólnak bele semmibe. Úgy nem is csinálnám! Fizettünk a felvételekért, ők meg majd visszaadják. Mindig így csinálom: én fizetek előre, aztán a kiadó visszaadja a pénzt. Tudod, aki fizet valamiért, az uralkodik… Nekem ne mondja senki, hogy ne beszéljek Magyarországról, ne beszéljek a kommunizmusról, a magyar történelemről, a családomról! Azért zenélek, hogy ilyenekről beszéljek. Ha valaki azzal jön, hogy nekem ezt nem szabad, annak FUCK YOU!..

A Falu nóta alaposan bejárta a világhálót és az idei FEZEN-en is eljátszottátok egy másik új dallal együtt. Ebből a két számból lehet következtetni arra, milyen lesz az új anyag az előzőhöz (Our Darkest Days) képest?

Zoli: Nem tudom. Amikor lemezt készítesz, nem érzed, hogy az jó lesz vagy rossz. Azt sem tudod, hogyan fog szólni, amíg készen nem vagy vele…

Mint amikor egy filmet csinálsz: minden a vágásnál derül ki. A lemez is akkor áll össze, amikor kevered. Szóval nem tudom, milyen fajta zene lesz. Azt sem tudom, jó lesz-e vagy nem. Mindig úgy érzem, hogy szar lesz a lemez!.. (nevet) Nem tudom, milyen lett, amíg valaki meg nem hallgatja, és vissza nem jelez nekem. Mint amikor a festő fest egy képet: mikor van elég kék vagy piros szín benne?.. Én nem tudom, mi a jó zeneileg. Ha az számít jónak, ami nagyon sikeres, és amit az emberek szeretnek, akkor nagyon rossz lesz a lemez. Add csak ki magadból, ami a szívedben van! Ott volt mondjuk a Nirvana. Amikor ők csinálták az első lemezüket, még más volt a világ. A Def Leppard meg ezek a haj-metal zenekarok voltak a nagyok. De a Nirvana első lemeze azért lett olyan, amilyen, mert nekik az kellett! Ez jött belőlük, ez volt a szívükben! Ők véletlenül váltak nagy zenekarrá. Leszarták, hogy jó lesz-e, amit csinálnak, vagy nem. Amit ezzel mondani akarok: a zene vagy belőled jön, és arról írsz, ami igazán közel áll a szívedhez, vagy egy nagy hazugság lesz. Most is írtam egy számot a nagybátyámról. Arról, hogy milyen volt, amikor tizenkilenc évesen, háromévnyi háborúzás és rengeteg veszteség után fogságba vitték el Szibériába. Én csak ilyenekről tudok írni. Jobb lenne, ha ilyen Justin Bieberes dolgokat csinálnék. Sokkal több pénz lenne a bankszámlámon… De nekem nem az a lényeg, hanem hogy arról írok, ami közel van a szívemhez: a családomról, Magyarországról, a természetvédelemről, ilyenekről. És szerintem csak úgy lehetsz zenész, ha őszinte vagy magadhoz!

Nektek azért az utóbbi albumok sikerére nem lehet panaszotok. Amellett persze, hogy magára a zenére és büszkék is lehettek.

Zoli: Szerintem azért lehetett sikere, mert az emberek tudják, hogy nem hazugság. Ha a Sea Shepherdről, meg a természetvédelemről írok számokat, mindenki tudja, hogy így élek. Régen az emberek úgy akartak közel kerülni Istenhez, hogy imádkoztak. Imákat énekeltek. A szerzetesek voltak az elsők, akik lejegyezték a zenét. Onnantól kezdve a zene a spiritualitásról szól. Én arról énekelek, ahogyan élek.

Ha már természetvédelem, elég ugyebár a szűkebb pátriádban, Veresegyházán szétnézni…

Zoli: Veresegyházán a polgármesteri hivatal a tavakba akarja folyatni a tisztított szennyvizet!Három helységből is! Szét fogják baszni a természetet! Az én családom, az üknagypapám ültette a fákat a tónál. Erre mindet ki akarják vágni és szennyvíztisztítót akarnak csinálni a védett tavaknál. Én most nagy nehezen bepereltem őket, hogy leállítsam ezt a munkát. Nagyon rossz ez nekem, magasabb lett az adóm és sokan fognak utálni a városban, de leszarom, mert nekem az a fontos, hogy megvédjem a tavakat! Pedig a végén nekem lesz rosszabb. Azok a városvezetők akik leszarják a természetet leszarják azt is, hogy mi lesz az unokáinkkal. Holott ez a sok szennyvíz tönkre fogja tenni a tavakat, ahol a gyerekek úsznak. Leszarják, hogy mennyi idősek a fák, kivágják mindet. Én vállaltam, hogy rászánom a pénzemet és az időmet a tavak védelmére. Hogy odateszem a seggemet… Tegnap írtam is egy számot arról, hogy Magyarországon mindig azt mondják, ez a fejlődés. Ki kell vágni ezeket a fákat, mert öregek és fejlődnie kell a városnak… Most voltam Dunakeszin, hát az is hogy néz már ki!.. Valaki odahányt valami kibaszott bevásárlóközpontot… Hogy néz már ki az a hely! Pedig olyan szép volt Dunakeszi, le kellene állítani ezt a nagy „fejlődést” és vissza kellene hozni a természetet, hogy az emberek friss vízben tudjanak úszni! Veresen szét akarják baszni a tavakat és bele akarják nyomni azt a sok szennyvizet, hogy jól megtömjék a zsebüket, miközben a környéken mindenki rákos lesz attól a kurva víztől! És még azt mondják, hogy tiszta az a víz és meg lehet inni… Hát egy lófaszt!

Szervezel valamiféle kampányt is, hogy még hatékonyabban felléphess ez ellen?

Zoli: Igen! Voltak riportok is a magyarországi híradókban. Most kezdtük az egészet… Olyan mérges voltam, hogy írtam egy számot is. Szerintem nagyon jó lett, pont tegnap este vettem fel a stúdióban. Az lett a címe, hogy „Is This Progress?” Így, kérdőjellel. Én úgy használom a zenét, mint a régi időkben a buzogányt használták. Amikor énekelek, attól erősebb leszek és sok ember fog meghallgatni…

A magyar vonatkozású szövegeid iránt mennyire fogékony a közönség az Államokban vagy bárhol másutt a világon Magyarországon kívül? Mit tudnak a történelmünkről, egyáltalán mennyire érdekli őket a téma? (Ha már a nyelvet nem értik.)

Zoli: Na, ezért tetováltattam a karomra a magyar zászló alá, hogy „never forget”. Amikor másodszor játszottunk Magyarországon, láttam egy gyereket „CCCP” pólóban! Kérdeztem tőle, hol vette azt a szart. Erre azt válaszolta, árulják. Mondom a srácnak, hogy ez ugyanolyan, mint a horogkereszt. Izraelben vajon árulnak horogkeresztes pólót? Ez ugyanaz, nem? A kommunizmusban százmilliókat gyilkoltak le. Mao Ce-tung életében kétszázharminc millió kínai embert végeztetett ki! Magyarországon meg szabad kibaszott „CCCP” pólót hordani?! Én ilyenkor mindig odamegyek azzal, hogy: „Magyarországon ilyet ne viselj, te fasz!” És érted, ebben semmi rasszizmus vagy jobboldaliság nincs, ez megint a történelem. Itt volt a rohadt kommunizmus és ezért van szétcseszve ez az ország, mert ötven évig ölték vagy nyomták le az embereket. Eltart még vagy kétszáz évig, mire kimászunk ebből a szarból!.. Az emberek mentalitása nagyon megváltozott: családokról jelentettek, hogy ki mit mondott és kiről… Átvettünk egy rossz gondolkodásmódot… Én ma is beszélek a magyarországi kommunizmusról, pláne amikor Németországban vagyunk, mondjuk Lipcsében. De a lengyelek nagyon szeretik, amikor erről beszélek. Meg az ukránok is, vagy bárki, akiknél volt kommunizmus. Fehéroroszországban is jártunk, de az ottani KGB miatt mindhárom ottani koncertünket lefújták. Viszont Japánban a gyerekek magyarul énekelték az „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!” részt a Csitári hegyek alatt-ból! Ők akarták, hogy magyarul énekeljek nekik! Nagyon jólesik, amikor bárhol a világon olyanok tudják, miről szól ez az egész, akik nem magyarok. Ilyenkor érzem, hogy megtettem a munkámat.

Az új lemezen a Falu lesz majd az egyetlen magyar nyelvű dal vagy lehet számítani többre is?

Zoli: Dolgozom egy másikon is, de az egy Zoli Band szám lesz. A nagynénémről írtam, aki az 50-es és 60-as években volt fiatal, és a családomnak akkor volt két-három kocsmája. Igazi klassz kis falusi kocsmák. Arról a világról írtam a számot. Akkor még tisztelték egymást az emberek és jelentett még valamit a kézfogás. Nem arról szólt a történet, hogy húzzuk le a másikat, és hogy abból félre tudjunk tenni némi pénzt iPhone-ra. Nem is volt még iPhone, hála Istennek! Sokkal többet ér a nagymamád régi varrógépe, mint a szaros új iPhone-od vagy iPad-ed. Három év múlva már úgysem lesz új és nem is fog működni. De a nagymamád varrógépe, amelyet kibasztál az utcára, az jelent igazán valamit! A régiségek!.. Ha nem lettek volna a magyar őseink, akkor most Budapest sem úgy nézne ki, ahogy. Képzeld el, milyen az, amikor a mostani magyarok építenek fel egy várost! Olyan lesz, mint Dunakeszi: hipermarketek mindenhol!.. Hála Istennek, voltak őseink, akik odafigyeltek Magyarországra. Csak már régen kihaltak szegények. Ők olyan emberek voltak, akik még gondoltak a jövőre! Ezért olyan szép nekünk ez a város, a legszebb a világon! Az őseink annyit dolgoztak, meg kell becsülni őket és meg kell ezt hálálni nekik! És vigyázni arra, amit megörököltünk tőlük! Meg kell védeni azt a kicsi természetet és történelmet, amink van!..

Ahhoz a régi mentalitásnak kellene felerősödnie, nemde?

Zoli: Sokakban megvan, de a kommunizmus ötven évig ölte az embereket. Nem volt szabad így gondolkozni. Magyarul beszélni és Istenben hinni megvetendő dolog volt. De a mai média sem más: hülye vagy, ha hiszel Istenben és szereted a hazádat… Sőt, rasszista vagy, ha szereted a hazádat! Ha valaki szereti a hazáját, akkor nem hagyja, hogy eladják más országoknak a vizet, a fákat… Nem hagyja, hogy bejöjjenek mondjuk a németek, és kivágják az akácfák 80%-át, hogy nekik legyen jobb akácmézük… Ha valaki szereti a hazáját, az nem jó a biznisznek! A kommunizmus is az érdekekről szólt, ez a mostani világ is az üzletről szól. A természetvédelemmel nem tudsz nagy bizniszt csinálni. Az akkor megy igazán, ha kihasználod a természetet és kivágod a fákat. Akkor lesz jó neked… Most sem akarják ám olyan nagyon védeni a természetet és a múltat sehol a világon, Amerikában sem. Azért nem, mert nem használ a biznisznek. Pénz, pénz, pénz, pénz, pénz… De érted, amikor meghalunk, azt nem tudjuk magunkkal vinni!

Az USA-ról sokakban pontosan ilyen kép él: első az üzlet és mindegy, milyen áron. Ráadásul ott mindösszesen pár évszázadnyi múltat lehet védeni. Bár ezt Te milliószor jobban látod, hiszen kint élsz…

Zoli: Az az igazság, hogy Amerikában még így is nehezebb irtani a természetet, mint Magyarországon. Most már vannak bizonyos törvények, amelyekkel vigyázni kell. Ha építkezni akarsz, kérvényt kell beadnod. Nem mehetsz csak úgy oda és vághatod ki a fákat, engedélyt kell kérned rá. A vizekre is nagyon odafigyelnek az emberek, mert már látják, mennyire tönkrevágták a természetet az évek során. Az ipari forradalommal kezdődött ez az egész a világon. Azelőtt nem voltak olyan nagy gépek, mint ma és ezek iszonyatos pusztításra képesek. Két-háromezer fát is ki tudnak vágni egyetlen nap alatt. Nálunk viszont, hála Istennek, már visszavettek ebből és kezdik jobban védeni a természetet. Magyarországon is ez kellene. Nekem mindegy, hogy milyen párthoz húzol: balra, jobbra vagy középre – a természet a jövőd! Meg az unokáid jövője is. Az ország kincse, amelyet védeni kell. Nem szabad százéves fákat kivágni csak azért, mert öregek! Nagyon kicsi ország ez, nagyon kell vigyáznunk a vizünkre és a fáinkra. Nincs sok, nem is lesz több.

A jelenlegi, meglehetősen feszült magyar-amerikai kapcsolatokat hogyan érzékeled? Szoktak erről kérdezgetni odaát?

Zoli: Az amerikaiak azt se tudják, hol van Amerika a térképen!.. Ha Magyarországról hallanak valamit, azt sem értik, miről van szó. A legtöbb amerikai nagyon buta és a média azt is akarja, hogy buták legyenek, és ne figyeljenek arra, mi megy más országokban. Olyan lusták lettek az emberek, hogy azt hiszik, az az élet, ha mindent rátesznek a hitelkártyára. Én tudom, hogy Magyarországon volt zűr Amerikával, de nekik fogalmuk sincs róla, hol van Magyarország. Magyarországon mindenki minimum két nyelvet beszél, Amerikában meg sokan angolul sem tudnak (nevet)! Nagyon szeretem ezt az országot, de az a gond vele, hogy annyian vagyunk és annyira elbutultunk mint nép. Ezt a színpadon is mindig elmondom, és mindenki azt mondja, hogy igazam van. Lehet szidni az embereket néha. Az amerikait is, meg a magyart is. De mindkettőt lehet becsülni is. Én imádom Amerikát és azt, hogy a családommal megélhettük az „amerikai álmot”. Van egy jótékonysági cégem is Amerikában, a Pelican Rescue Team, amivel a sérült tengeri madarakon segítünk.

Jövőre dupla koncertet adtok Budapesten: egy hagyományos és egy akusztikus koncertet, két különböző helyszínen. Ezeket a bulikat, gondolom, már nagyrészt az új lemezre fogjátok építeni.

Zoli: Igen.

Jó alaposan kiismerhetted már a magyarországi klubokat és fesztiválokat az Ignite-tal és a Zoli Banddel is. Van kedvenc koncerthelyed?

Zoli: Szeretek fesztiválokon játszani, mert nagyobb közönségnek énekelhetek. Amikor összegyűlik tízezer ember, olyan energia jön a színpadra!.. Én hiszek az energiákban. Tudom, hogy valamit jelentenek. De kisebb klubokban is szeretek játszani. Nagyon kicsi helyek, de tele vannak és minden a szemed előtt zajlik. A Zoli Banddel el akarok menni Erdélybe is a kis klubokba. Mondjuk Kolozsvárra. Ha száz ember lesz, már az is jó! Szeretek Magyarországon játszani, mert érzem, hogy otthon vagyok és a testvérem, meg az unokatestvérem előtt játszok. Nekem fontos, ha valaki szereti a zenémet Magyarországon és hálás is vagyok érte.