A Spartan Race 2010-ben alakult, célja egyszerű volt – megszervezni a lehető legkomolyabb állóképességet igénybe vevő futamokat, amelyek adrenalin löketet adnak egy életre! Már nem először adtunk hírt arról, hogy betyárok indultak a Spartan Race-en. Akkor a Baranyai Klánból indult egy testvérünk, most pedig nagykanizsai harcosunk is megmérettette magát. Erről kérdeztük Vidovics Ferencet, aki derekasan helytállt és, mint mondja: „A zúzódások, horzsolások idővel elmúlnak, de az élmény örökre megmarad!”
– Miért döntöttél az indulás mellett? Milyen akadályokat kellett leküzdened?
– Egy ideje már terveztem, hogy elindulok egy ilyen futamon. Szeretem a kihívásokat és egy Spartan Race remek erőpróbának tűnt. Egy kanizsai ismerősöm hívására jöttem, aki már rutinos versenyzőnek számít.
– Hogy zajlott pontosan a futam?
– Mi korán, a 8 órai futamban indultunk. A helyszínen volt Benga testvérünk is, aki már több ilyen versenyen indult és hasznos tanácsokkal látott el. A futamok 15 percenként indultak 250-250 fővel. A pályát 7 kilóméteresre tervezték a szervezők és húsznál is több akadályt kellett teljesíteni, amik között volt: negatív fal, majomlétra, kötélmászás, különböző magasságú palánkokon átmászás (210 cm volt a legmagasabb) rönkcipelés, szögesdrót alatt mászás ….. a „célegyeneshez” közeledve a pálya útvonala egy patak medrében volt, ahol helyenként derékig ért a víz – mondanom sem kell, hogy ez frissítő hatású volt.
A végé elött úszni is kellett, mert 2 méternél mélyebb volt a víz. Ennél az akadálynál azért nem volt őszinte mindenki mosolya.
– Milyen volt a terep és milyen nehézségekbe ütköztetek?
– A terep változatos volt, erdőn-mezőn keresztül vezetett az út. Helyenként felfelé másztunk, ágakba és gyökerekbe kapaszkodva. Utána pedig ugyanez volt lefele is. A futam végére nem nagyon lehetett megállapítani, hogy ki milyen színű ruhában indult.
Ha valamelyik akadályt nem sikerült teljesíteni, 30 burpee (négyütemű fekvőtámasz) elvégzésé után engedtek tovább a bírák, akik minden akadálynál és a pálya majdnem egész területén felügyelték a versenyzőket.
– Hogy érezted magad és milyen eredményt sikerült elérned?
– Összességében nagyon jól éreztem magam! Remek kis csapattal indultam, akiknek ezúton is köszönöm a lehetőséget. Rengeteg élménnyel gazdagodtam és jó embereket ismertem meg, akik életének fontos része a sport és testük karbantartása. A zúzódások, horzsolások idővel elmúlnak, de az élmény örökre megmarad!
A közép mezőny elején végeztem. Elsőre kb. erre számítottam. 1 óra 20 perc alatt sikerült végigérnem.
– Mit üzennél azoknak, akik gondolkodnak azon, hogy kipróbálják magukat a Spartan Race-en?
– Mindenkinek csak ajánlani tudom az ilyen es ehhez hasonló versenyeket! Testet, lelket erősíti!
Végezetül csak egy üzenetem lenne – ezt korábban honlapunkon is olvashattátok – HAZAFI SPORTOLJ!
(Betyársereg)