Lantos János kereste meg Walter Pál Pétert a Mi Hazánk Mozgalomtól, hogy megkérdezze az elmúlt időszak eseményeiről, a normalitás mellett kiálló szegedi akcióról, illetve érdeklődjön a jövőbeli tervekről.
– Az elmúlt napokban a Mi Hazánk Ifjainak szegedi akciójától robbant fel az internet, melynek te voltál egyik szervezője. Elmesélnéd az olvasóknak, belülről ez hogyan zajlott le?
– Ha kicsit humoros szeretnék lenni, összegezve akciónkat, én követhettem el Magyarország leghíresebb kábelkihúzását azon a szombati napon Szegeden, amitől mára a félelemtől remegő, hallucináló liberálisok siránkoznak saját médiaplatformjaikon.
Természetesen rengeteg szervezés volt az akció mögött, amit igyekeztem tökéletesre fejleszteni, hiszen szerettem volna, ha üzenetünk minél több emberhez eljut, ami szerintem sikerült is. A nyilvánosan meghirdetett „roma LMBTQ eseményt” ingyenesen. de e-mail regisztrációhoz kötve hirdették meg a „szervezők”, melynek minden tagunk eleget is tett és visszajelzést kapott, hogy részt vehet rajta. A helyszínre való érkezéskor, körülbelül 5 perccel a hivatalos kezdés előtt még nagyban folyt a székek és mi egyéb pakolása, és kezdődött az a kellemetlen, nyálas kedveskedés részükről, amitől még most is kiráz a hideg, mert egy erőltetett, mű dolognak tartom. Majd mikor végeztek a pakolással, a rendezvény egyik szervezője (aki elmondása szerint már több előadást tartott) dadogva olvasta fel egy papírból, ki is ő, hány éves és hogy miért van itt. Már egyből hitelesnek tűnt a dolog. Mit is vártunk…
Ezután közölték velünk, hogy egy „roma LMBTQ csoporthoz” tartozó nőről szóló 50 perces filmet vetítenek le, ami elmondásuk szerint semmiképp nem a homoszexualitás propagálásáról szól. A televízióban látható termékreklámoknak sem az a céljuk, hogy megvetessék a fogyasztókkal az adott terméket és az utcán található rendezvények plakátjainak sem az a céljuk, hogy több embert vonzzanak az eseményhez. Legyünk naivak és higgyük ezt.
A médiában már látható videó cselekménye következett, ahol igyekeztünk magabiztosan hangsúlyozni, nekünk kizárólag a homoszexualitás propagálásával van problémánk és ez ellen igen is fel fogunk lépni minden lehetséges emberi formában. Ami már a felvételen nem látszik, az a liberális siránkozás, a nácizás, rasszisztázás, antiszemitázás, (?) hiszen ez nekik már zsigerből jön, ez az automatikus reakció a hasonló véleménynyilvánításokra. Addig elfogadó a liberális, amíg úgy gondolkodsz, mint ő.
A „STOP HOMOSZEXUÁLIS PROPAGANDA!” feliratú molinónkat lekaratézó férfi (?), miután felszólított minket a távozásra, és mi elmondtuk mondandónkat, távozni szerettünk volna, de észleltük, hogy ránk zárták az ajtót és percekig nem tudtuk elhagyni a helyszínt. Miután ezt videón szerettük volna rögzíteni és ezt ők érzékelték, kinyitották az ajtót. Ekkor kérésüknek megfelelően elsétáltunk a helyszínről. Hasonló akciókat természetesen tervezünk, nem is egyet, ne higgyék az életellenesen tanokat reklámozók, hogy itt megállunk és nincs tovább. Meg fogunk jelenni és vissza fogjuk szorítani a hasonló kezdeményezéseket!
– Nem tudom megállni a humoros (röhej az egész) kérdést: normalitás vagy karhajlítás?
– Nem mondom, hogy közösségünk nem mosolyodott el a cikkekben olvasható mondatot olvasva, ez tényleg nevetséges. Se értelme nincs, se nem illik az akcióhoz. Egyértelműen és hallhatóan „normalitás nevében” hangzik el, hiszen az a célunk, hogy azt védjük. A karunkat fekvőtámasz közben szoktuk hajlítani. A sajtóban megjelent hazugságok miatt természetesen megtettük a szükséges lépéseket, helyreigazítási pereket indítottunk a hazug balliberális médiumok ellen. Igazunkat hangfelvételek formájában tudjuk bizonyítani és cáfolni a média mellébeszélését.
Egyébként a másik érdekesség az az, hogy ez az ominózus mondatot egy bizonyos Tóth Sándor nyilatkozta első körben a szeged.hu-nak, aki ott sem volt az eseményen, és az „emlékezeteire” támaszkodott. Legalább az hazudna, aki ott is volt. Sőt, annyira érdekesek voltak a LMBTQPCK2? témák, hogy a Mi Hazánk Ifjai tagjain kívül csak a szervezők és a bizonyára munkanélküli civil aktivisták voltak jelen a másságot reklámozó rendezvényen. Reméljük, hogy ez az érdeklődési arány lesz jellemző az ország elég területén. Mi biztosan tenni fogunk érte, hogy ez egyre jobban csökkenjen.
– Evezzünk egy kicsit komolyabb vizekre. Mint tudjuk, te Svájcban élsz, de mégis aktívan részt veszel a magyarországi politikai eseményekben, a Mi Hazánk minden nagyobb rendezvényén ott vagy és ha jól tudom elég szépen ki veszed a részed a mozgalom munkájából. Ahogy én tudom, még egészen pici gyermekkorodban kerültél ki külföldre, és mégis, fogalmazzunk úgy, „haza húz” a szíved, mesélnél nekünk erről, mi játszódott le benned?
– Ez így van, jelenleg életvitelszerűen Svájcban élek, viszont szabadidőmet mindig úgy tervezem, hogy mozgalmunk minden komolyabb megmozdulásán részt vegyek, egyes rendezvények szervezésében saját magam is részt veszek. Szinte minden szabadidőmet a politika, a nemzetem felemelkedéséért folytatott harc köti le, hiszen véleményem szerint ezt már nem lehet halogatni. Nem hagyhatjuk ezen küldetésünket az utókorra, mert már most késő! A liberalizálódó Nyugat eszméje már szinte visszafordíthatatlanná vált és az Isten, Haza Család hármas fogalmak már porszemnyi fontossággal bírnak azon nyugat-európai országokban, melyeket tömegesen elleptek az eltérő kultúrából érkező újfajta honfoglalók.
Mondhatni, én külföldön nőttem fel, ott végeztem tanulmányaimat és ennek köszönhetően volt lehetőségem megismerni megannyi kultúrát, hagyományt, politikai hovatartozást és véleményt az eltelt évek során. Családom ennek ellenére sosem adta fel a saját kultúránk ápolását, az anyanyelvünk gyakorlását, hiszen mi úgy gondoljuk, magyarságunk egy adomány, amit nem lehet csak úgy feladni, küzdeni kell fennmaradásunkért és identitásunk megtartásáért. Jobboldali politikai nézeteim nem hiszem, hogy attól alakultak volna ki, hogy hol élek, hanem ez egy génekben hordozott hazaszeretet, amit nem lehet elvenni tőlem. Így ezután is teljes erőbedobással fogok harcolni egy szebb, jobb, magyarabb jövőért!
– Viszont minden bizonnyal értékes tapasztalatokat is gyűjtöttél így Svájcról, Nyugat-Európáról. Hogyan látod a kontinens azon felének állapotát?
– Svájc igen, földrajzilag már a nyugati ország közé sorolható, de ideológiában és politikailag semmiféleképpen nem vonnám egy kalap alá például Németországgal, Hollandiával vagy Belgiummal. A svájci emberek többségére a jobboldaliság jellemző, ami elég érdekes, hiszen a média túlnyomó többsége baloldali. De véleményem szerint nagy szerepet játszik ebben az, hogy Svájc nem tagja az EU-nak, így nincsenek olyan betartandó kötelezettségei, mint más EU-tagállamoknak, így a multikulti sem terjed olyan széles körben. Összegezve úgy látom, hogy ha rövid időn belül nem ad gyakorlati választ a jobboldal erre az identitás és kultúrarablásra, ami jelenleg folyik kontinensünkön, akkor évtizedeken belül elveszíthetjük európai identitásunkat. A svájci vezetés többségében nacionalista, és úgy vélem, ez hosszútávon így is marad.
– Igencsak szerteágazó kapcsolatokat sikerült kiépítened az ottani hazafiak körében, ennek következtében amint hallottuk, egy nagyszabású rendezvény lesz Brüsszelben, aminek társszervezője vagy. Erre május 18-án kerül sor, de ezt ismertesd velünk te magad!
– Jelenleg is folynak a szervezési folyamatok itthoni és nemzetközi téren is. Sikerült már több párt képviselőjét és nemzetközi szervezetek tagjait bevonni a demonstrációba. A tüntetés fő célja a tömeges migrációs veszélyeire való figyelemfelkeltés, az az ellen való állásfoglalás, és az európai nemzetek összefogásának kezdeményezése a kontinensünk megvédése érdekében. Nem nézhetjük tétlenül, hogy szervezetten tömik tele kontinensünket integrálódni nem kívánó népekkel, és nem engedhetjük, hogy csöndben maradásra szólítsanak fel az elfogadás jegyében. Kremser Tamással, a tüntetés főszervezőjével, jó barátommal már hetek óra dolgozunk azon, hogy megmozdulásunk nemzetközileg is eljuthassunk minden jobboldali gondolkodású közösséghez. Több külföldi jó barátom, akik más pártok képviselői, csatlakoztak a kezdeményezéshez és személyesen jönnek el Brüsszelbe, hogy ott nyilváníthassunk véleményt.
Azt kell, hogy mondjam, igen nemzeti a hazai felhozatal, hiszen már a Magyar Gárda, a Goj Motorosok, Gaudi-Nagy Tamás, Budaházy Edda és megannyi hazafi szerepet vállal a szervezési folyamatokban, mi részünkről várunk szeretettel minden nemzetben gondolkodó magyart.
– Mit szeretnél üzenni az olvasóknak végszóként?
– Üzenetem talán csak annyi lenne: lehet ,sokszor úgy érzitek, a hazánkért való küzdelem sosem lesz kifizetődő és eredményes. Ez csak pillanatnyi állapot, amin túl kell lépnünk, hiszen harcunk sokáig fog tartani, de annál kellemesebb lesz majd a siker elérése, amikor már egy jobb világot hagyhatunk utódainkra, a jövő nemzedékére. Küzdjünk hát együtt!
Kuruc.info
