„Aki megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” – ezek voltak az utolsó szavai a szír George Assaf-nak, mielőtt vértanúhalált halt az ISIS katonáinak a kezétől. A gyermek egyetlen bűne kereszténysége volt.
Figyelem! A cikk felkavaró elemeket tartalmaz! Elolvasása 18 éven aluliaknak és gyenge idegzetűeknek nem ajánlott!
George édesanyja, Alice Assaf egyike volt azon keveseknek, akiknek sikerült kijutnia az Iszlám Állam nevű terrorszervezet által ellenőrzött területekről. Az asszony elmesélte, hogy fiát megkínozták majd agyonlőtték, amiért nem adta fel hitét.
Az anya és a fia az iszlamisták elől egy baráti muszlim családnál rejtőzött, azonban egy árulónak köszönhetően végül a fiút elkapták. Édesanyja hiába könyörgött neki, hogy változtassa meg a nevét egy muszlim hangzásúra, fia azonban erre nem volt hajlandó. Utolsó szavai Alice-hez ezek voltak:
„Nem akarom elrejteni magam. Te vagy az, aki arra tanított, hogy mindig hallgassak arra, amit Krisztus mondott: ’Aki megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt’.”
A nő, aki szinte csodával határos módon ki tudott menekülni a terrorszervezet kezei közül, emberi ésszel szinte felfoghatatlan borzalmakról számolt be: városukban az Iszlám Állam a pékséget egy horrorkivégzőhellyé alakította, ahol emberek százai haltak meg.
Mikor az ISIS három évvel ezelőtt elfoglalta a települést, hihetetlen kegyetlenkedésbe kezdett. Az előbb említett péküzemet szemelték ki vesztőhelynek. A hat pékkel, akik ott dolgoztak, brutálisan bántak el: elevenen megsütötték őket a saját kemencéikben.
A korábbi kenyérboltból ezután a halál horrorboltja lett: az Iszlám Állam ugyanis elkezdte összegyűjteni a keresztényeket, hogy végezzen velük. A férfiakat a pékek után küldték: rájuk az eleven megsülés felfoghatatlan kínjai vártak.
A gyermekekkel viszont talán még ennél is brutálisabban bántak el: a mintegy 250 keresztény gyermeket bedobták az üzem dagasztógépeibe, majd beindították azokat. A gyermekek ezekben a gépekben lassú, fájdalmas halált haltak: gyakorlatilag pépes hústömeggé zúzódtak – elevenen. Hogy mit kellett kiállniuk ezen kicsinyeknek, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy kereszténynek születtek, azt emberi szóval ki sem lehet fejezni.
Természetesen a helyi lakosság nem hagyta annyiban a dolgot: mikor beindult a halálgyár, a helyiek egy utolsó, elkeseredett akciót szerveztek gyermekeik kiszabadítására. Az iszlamisták erre válaszul a foglyaikat levetették egyenként az épületek tetejéről. A terror bevált: a lakosság feladta a küzdelmet, s így az ISIS katonái az összes tússzal végeztek.
Bár az ISIS ma már visszaszorulóban van és egyre több település szabadul fel uralmuk alól, a lakosság továbbra sem nyugodt, állandó a félelem, hogy egyszer visszatérnek a terroristák és újrakezdődik a rémálom. Minden felszabadított falu, város újabb és újabb horrortörténetekkel „gazdagítja” a jelentéseket: a vahabita terrorszervezetnek nem volt elég, hogy megölje az embereket, de törekedtek arra, hogy mindezt a lehető legbrutálisabb módon tegyék.
A terrorszervezet áldozatait ráadásul továbbra is szedi a visszafoglalt területeken is, ugyanis az iszlamisták aláaknáztak számtalan lakóházat és utat, így a hazatérők közül számosan taposóaknák miatt halnak meg.
Elemzőkők szerint egyébként az Iszlám Állam fenyegetése nem szűnik meg akkor sem, ha teljesen kiszorulnak a Közel-Keletről: a csoport ugyanis ez esetben szépen átszivárog olyan területekre, ahol (egyelőre) még nem harcolnak ellenük – ez jelenti Európát is, ahova valószínűsíthetően egyre többen fognak ezek közül érkezni, méghozzá magukat háborús menekültnek kiadva. Könnyen elképzelhető tehát, hogy ha így haladunk, a fentebb elmesélt borzalmakat előbb-utóbb az európai lakosság is a saját bőrén fogja megtapasztalni…
Orientalista.hu – Crusader
