Függetlenül attól, hogy melyik oldalon foglalunk állást, illetve mennyire szimpatizálunk Ukrajnával, vagy éppen Putyinnal, egyet nem lehet állítani: azt, hogy az oroszokat máris megverték volna. Vannak veszteségeik, a vártnál tényleg jobban ellenállnak az ukránok, de amit a nyugati média terjeszt, és ahogy kommentálja az eseményeket, az nem fedi a valóságot. Már csak azért sem, mert egy 44 milliós ország közel 250.000 fős seregével harcolnak, akiket az USA támogat mindennel. Névtelenséget kérő katonai elemzővel beszélgettünk, aki jól ismeri az orosz katonai doktrínát is, így segít megválaszolni néhány égető kérdést.
Szent Korona Rádió kérdése: Nem foglalták még el Kijevet, ezért az orosz hadsereg gyenge?!
Elemző: Fontos megjegyezni, hogy a felgyorsult világban, az internet korában lassúnak tűnhet az előrenyomulás, de összességében nem az, erre mondok is majd később példát. Meg kell nézni az USA és egyéb országok más háborús előrenyomulását. Ott sem nagyon láttunk olyat, hogy egy fővárost elfoglalnak 1-2 nap alatt.
A másik fontos megállapításunk kell, legyen, hogy nem ismerjük az orosz hadvezetés stratégiáját. Azt látjuk, hogy vannak hadműveleti irányok északról, keletről és délről, de hogy ezeknek mi pontosan a céljuk, nem tudjuk. Lehet, hogy nem is cél Kijev bevétele. Lehet, hogy Kijevvel csak az a cél, hogy erőket vonjon el a szakadár köztársaságok (Luhanszk és Donyeck) mellől és a déli irányt mentesítse. A nyugati országrészből mindenki siessen Kijev védelmére, ne a tengeri iránnyal foglalkozzon…
SzKR: Indokolt volt az orosz támadás?
Elemző: Katonailag és politikailag igen, erkölcsileg nem biztos. Értem ezalatt, hogy egy háború megindítását Európában, 2022-ben nagyon nehéz igazolni. Még ha számos jogos érve is van az oroszoknak, akkor sem biztos, hogy távlatokban az orosz gazdaság, a közvélemény, illetve a nyugati világ elfogadja ezt, és nem ássa alá hosszútávon a kapcsolatokat. Kérdés, hogy mennyire voltak ezek a kapcsolatok már eleve mélyponton. Oroszország NATO általi fenyegetettségében nem az a kérdés, hogy mennyire valós a félelem, hanem az, hogy az oroszok úgy érezték, a NATO szépen lassan körbeveszi őket. Ráadásul a hagyományosan oroszbarát államokban sorra történnek puccsok, forradalmak, amik egyértelműen kreáltak, és beavatkozásnak tekinthetőek orosz befolyásolási övezetekben.
Az oroszok nem akarták megvárni, amíg a nyugat még jobban felfegyverzi Ukrajnát. A 2014-15-ös állapotokhoz képest – mint látjuk – komoly eredményeket értek el. NATO-szabványú kiképzések az alapkiképzéstől a főtiszti képzésekig. Komoly páncéltörő eszközök, harcjárművek, drónok első szállítmányai, amiket később gyártottak is volna. Illetve itt-ott belengették még komolyabb technikák beszerzését, majd szintén saját gyártást az ukránok. Egyedül a légierő fejlesztése maradt el – ha ez bekövetkezett volna, akkor az oroszoknak még keményebb dió lett volna Ukrajna, mint most, viszont azzal számolhattak volna, hogy Donbasból kiszoríthatják az oroszbarát erőket, ami még nagyobb presztízsveszteséggel járt volna és összességében nagyobb biztonsági kockázatot jelentett volna, amit nem engedhetett meg magának Oroszország. Úgy ítélték meg, hogy ezt tárgyalásos úton nem tudják rendezni, nem kaptak elégséges garanciákat, csak időhúzást. Ez egy oroszpárti narratíva, de van benne bőven igazság, ahogy abban is, hogy az USA áll Ukrajna mögött. Olyannyira, hogy még Vona Gábor szerint is egy USA-orosz háborút látunk, csak éppen az amerikaiak ukrán egységeket irányítanak.
SzKR: Milyen stratégiai céljai lehetnek az orosz hadseregnek?
Elemző: Ezeket nagyjából lekommunikálta Putyin is, ami természetesen propaganda is, de a helyzet az, hogy ha higgadtan, elemzői szemmel nézem, akkor tényleg nem áll messze a valóságtól. Természetesen a háború ezen fázisában még csak találgatunk, illetve az is lehet, hogy közben részben módosulnak ezek a tervek, de nézzük sorba!
A diplomáciai, politikai célok egyértelműek: a NATO-csatlakozás megakadályozása. Ez már most sikerült, mert a NATO eleve nem vehet fel olyan országot a soraiba, ami háborúban áll egy másik országgal, illetve a NATO nem is fog beavatkozni, mert az világháborút jelentene. Politikai célok között szerepel az orosz lakosság megvédelmezése, de ennek eszköze más lesz hosszútávon. Ha nem is sikerül az egész ukrán államot a NATO-n kívül tartani, egy puffer övezetet létre tudnak hozni az oroszok. Ennek módja az, hogy kettéoszthatják Ukrajnát: lesz egy Nyugat-Ukrajna, ami NATO-barát, és lesz egy kelet-ukrán, ahol a lakosság jelentős részben orosz ajkú, de ütközőzónaként szolgálhat. Amúgy Magyarországnak sem olyan rossz, ha nem közvetlen szomszédja Oroszország…
A stratégiai célok a következők lehettek, lehetnek:
A szakadár köztársaságok bővítése, az azok körüli biztonsági zóna növelése. Ez érdekes módon még nem valósult meg, nem törtek ki onnan az oroszbarát, orosz csapatok, de ha a fenti forgatókönyvet nézzük, akkor ezen most nem is kell erőlködni: ha kettéosztják az országot, akkor az egész szakadár terület megnő.
Ukrajna elvágása a tengeri kijárattól. Odessza felé közelednek az orosz csapatok, illetve körülötte alakítanak ki katlant. Mariupol eleste is hamarosan bekövetkezik, bekövetkezhet (kisebb csoda kellene, ha nem történne meg).
A Krím-félsziget ivóvíz- és áram ellátásának biztosítása: az édesvízhez való hozzáféréshez szükséges gátakat és csatornákat elfoglalták az oroszok. Ahogy a zaporizzsjai erőművet is.
Egybevág a fentiekkel, de külön kiemelendő a Krím körüli biztonsági zóna, a szárazföldi kapcsolat létrehozása az “anyaországgal”.
Erőművek, áramellátó-központok, infrastruktúra elfoglalása: Csernobil és a fent említett erőművet is ezért kellett elfoglalni. Gyakorlatilag le tudják kapcsolni Ukrajna jelentős részét…
Ukrajna demilitarizálása. Itt főleg arról van szó, hogy a már bent lévő nyugati fegyverzet megsemmisítését tűzték ki célul, és az ukrán haderő tovább erősödésének megakadályozását. Európa 3-4. legerősebb hadseregévé nőtte ki magát. Mellékes, de már régen feni az orosz medve a fogát azon alakulatokra, amik egyértelműen ruszofób sovinizmusban szenvednek és a szakadár köztársaságok elleni harcokban kihúzták a gyufát, mivel becsülettel helyt is álltak, de közben követtek is el atrocitásokat az orosz ajkú lakosság ellen. Őket nácizzák most vadul, nem is teljesen alaptalanul, mert horogkeresztes és egyéb, nyíltan nemzetiszocialista jelképekkel fotózkodnak. Ez csak retorika, a kommunikációban jöhet jól, mert a Wagner alakulatok körül is bőven van szláv felsőbbségérzés. Ezen alakulatokat zárják éppen katlanba, ha hihetünk azoknak a híradásoknak, hogy hol állomásoznak. Például Mariupolban van a legtöbb azovos. Ez lehet tudatos, illetve szerencsés egybeesés a stratégiai célokkal.
A politikai vezetés elszámoltatása, oroszbarát kormány létrehozása: ez tűnik egyedül olyan célnak, amiről lehet, hogy már le is tett az orosz vezetés. Ha tényleg küldtek a vezetőkre vadászó alakulatokat, azok nem érték el a céljukat, nyilván az amerikai titkosszolgálatoknak és azok információinak köszönhetően. Még az is lehet, hogy “biztonsági cégként” maguk az amerikaiak látják el az ukrán elnök védelmét. Az sem tűnik reálisnak, hogy bíróság elé állítsák az ukrán politikusokat, az inkább lenne egy kirakatper, mint valós eljárás. Nemzetközileg rosszul jönne ki belőle Oroszország. Ezt a célt csak úgy lehetne elérni, ha “véletlenül” egy rakéta eltalálná Zelenszkij tartózkodási helyét és meghalna.
SzKR: Hogyan akarják elérni Kelet-Ukrajna létrehozását katonailag? Az átlagos híradások főleg Kijev el nem foglalásáról, illetve az ott megtorpanó alakulatokról számolnak csak be…
Elemző: A fentiek fényében nem Kijev a fő célpont, vagy már nem az a célpont. Természetesen jó az oroszoknak, ha sikerül elfoglalni, de a stratégiai célok elérésében kevésbé játszik döntő szerepet. Ugyan retorika a “speciális katonai műveletek” szófordulat az oroszok részéről, de annyi tartalma van, hogy nem egy egész országot akarnak megszállni alapvetően, ez már most is jól látszik. Sokkal inkább egy oroszbarát bábállam, ütközőzóna létrehozása lehet a cél, mint említettem. Ha én lennék most az orosz hadvezetés helyében, akkor Kijevet körbevenném, de előtte becsalogatnék minél több ukrán alakulatot, majd megindulnék a Dnyeper mentén délre, hogy délről és keletről megindulva kettévágjam az országot. Kijevet meghagynám “tárgyalási” alapnak. Körbezárni, majd később a tárgyalóasztalnál elengedném. Nincs rá szüksége Oroszországnak. Az talán megmaradna Nyugat-Ukrajna fővárosának. Harkov is már egy katlan, de azt a várost egyértelműen el akarják foglalni. Az lenne Kelet-Ukrajna fővárosa. Ez csak spekuláció, de valóságalapja lehet a mostani hadmozgásokat figyelembevéve, illetve csak azért vázoltam fel, hogy a Kijev körüli történéseket jobban megvilágítsam. Azért is lehet északon annyi fiatal sorkatona, illetve rosszabb morál, mert nem arra koncentrál a hadvezetés. Érdekes, de délről nagyon jól, keletről is elfogadható mértékben haladnak a körülményekhez képest. Természetesen szüksége van még Oroszországnak tárgyalási alapra Kijeven túl is: lehet, hogy némileg nyugatabbra is támadnak majd, de csak azért, hogy onnan kivonulhassanak később, például a szankciók egy részének feloldásának cserébe. Délről viszont nem fognak kivonulni, nem hagynak tengeri kijáratot. Ezt a forgatókönyvet alátámasztja az is, hogy keleten sem foglalnak el minden várost, illetve hatalmas területeket hagynak figyelmen kívül, amikkel felesleges is bajlódniuk, ha a Dnyeper mentén keresztül vágják az országot, és elzárják a keleti országrészt ezzel. Rá kell nézni a térképre és világosan látszik! Hatalmas katlanok jönnek létre, a történelem megismétli magát, lásd Cserkaszi-katlan.
SzKR: Objektíven megállapítva hogyan teljesített eddig az orosz hadsereg?
Elemző: Vegyesen. Semmiképpen sem olyan negatívan, mint ahogy a nyugati média tálalja, de önmagukhoz képest, az elvárásokhoz képest némileg gyengébben. Az utánpótlási és logisztikai probléma meglepő, illetve vannak balul elsült akciók is, mint például a hostomeli Antonov-reptér első, légidesszantos alakulatai általi igen huszáros elfoglalása, majd elvesztése… Valóban vannak elhagyott harcjárműveik és dezertőreik is. Ezeket az ukrán, nyugati média felnagyítja, de létező jelenség. Viszont azt is tegyük hozzá, hogy északon érdemben nem vetettek be sem szerződéses, sem elit alakulatokat. Szintén látványos, hogy kímélik az újabb harcieszközöket. Északon szinte csak a 70-90-es évek technikája jelent meg orosz oldalon is (kivéve persze a precíziós csapásmérő rakétákat és tüzérséget), mintha egy másik bevetésre várnának az új eszközök, illetve nyilván nem fogja Oroszország kockáztatni a katonai elrettentő erejét, ami eszkalálódhat, egyetlen konfliktus miatt. Vélhetően komolyan számolnak azzal, hogy esetleg más országok is beszállnak ellenük, ahova szintén kell erőt tartalékolniuk.
Ami még csalódás az oroszok vonatkozásában, az a teljes légi fölény kivívásának hiánya. Még a 7-8. napon is terjedtek olyan videók, amiben ukrán vadászbombázók és egyéb repülőeszközök hajtanak végre kisebb-nagyobb csapásokat. Ezeket is a helyén kell kezelni, de egy Oroszországtól az elvárás az lett volna, hogy az 1. nap után már nem tudnak mivel felszállni az ukránok, pláne nem tudnak egyetlen egy sikeres bevetést sem végrehajtani. Pont a légierő fejlesztésében maradt el Ukrajna, azt nem sikerült egyedül modernizálnia a NATO segítségével. A legjelentősebb eredményt itt kellett volna elérni, mégis csak részben uralják a légteret az oroszok.
Tegyük hozzá, hogy egy 44 milliós, 600.000 négyzetkilométernyi országról beszélünk. Ráadásul az USA támogatja mindennel a háttérben. Nem egy kisebb megyét kell elfoglalni, illetve ez nem egy számítógépes, stratégiai játék, ahol egy-két óra alatt lehet sikereket elérni a virtuális terepasztalon. Ukrajna hadserege az elmúlt években tényleg sokat fejlődött. Nyugati kiképzők, NATO-kompatibilis kiképzés és stratégia, USA hírszerzése, és sok-sok eszköz, ráadásul az ukrán hadsereg létszámában, a tartalékosok nélkül (!) még nagyobb is mint az orosz offenzíva becsült létszáma, aminek maximum csak kétharmadát vetették be. 200-260.000 fő az ukrán fegyveres erők létszáma (+/- a rendőrség és egyéb rendvédelmi alakulatok létszáma). Az orosz inváziós sereg becsült létszáma: 190-220.000 fő. Azt se felejtsük el, hogy az oroszok támadásban, míg az ukránok védelemben vannak. Egy sikeres támadáshoz azonos paraméterek mellett (fegyverzet, kiképzettség, morál, felszerelés stb.) általában háromszoros túlerő szükséges. Itt nyilván az oroszok számára a túlerőt a technikai fölény és a légierő biztosítja, illetve az arányokat tovább rontja az ukránok kárára az, hogy közben biztosítaniuk kell a hátországot is, a logisztikát, tehát nem lehet mindenkit az arcvonalba küldeni, persze ez igaz az oroszokra is, hogy nem mind a 200 ezer katonájuk tartozik a harcoló alakulatokhoz. De ne felejtsük el, hogy mintegy egy millió főnyi (!) tartalékosokkal rendelkezett, rendelkezik Ukrajna. Ami létszámban hatalmas, de kiképzettségben és felszereltségben kérdéses, ahogy az is, hogy a mozgósításuk mennyire gyors. A kérdés az is, milyen ütemben történik a bevetésük, hogy egyáltalán eljutnak-e a körbezárt területekre. Az orosz erőket növelik a csecsenek, illetve esetlegesen a fehérorosz alakulatok, akiknek harcba szállásáról ellentmondásos információk keringenek. Persze, ha eldurvulna a helyzet, akkor Oroszország is tud még bőven bevetni erőket…
De nézzük meg a makacs tényeket a “villámháborúról”, ami állítólag nem sikerült: a tragikomikus az, hogy az ukrán győzelmi jelentések árulják el legjobban az orosz előrenyomulás ütemét. Március 2-áról 3-ára virradva foglalták el az orosz csapatok Herszont, majd 3-án délutáni videó szerint Vozneszensknél elfogtak két orosz katonát, amiről büszkén beszámoltak az ukránok, mint hatalmas sikerről. Magyarul: légvonalban (!) 140 kilométert (!) tettek meg az orosz csapatok körülbelül 14-16 órán belül. Ez még a németek legjobb villámháborús eredményeit is lekörözi. Eközben azt olvassuk mindenhol a médiában, hogy Kijevnél megrekedtek az oroszok…
A tények makacs dolgok
SzKR: Itt főleg Putyin és a legyőzhetetlen orosz hadsereg mítoszáról van szó, nem is az elért katonai eredményekről…
Elemző: Az a nyugati magyarázat, hogy a villámháborús terv, illetve Putyin terve meghiúsult, hamis: honnan tudjuk, hogy mi volt Putyin terve és célja valójában?! Csak a nyugat kezdte el sulykolni, hogy a “villámháború” és Kijev elfoglalása a cél. Ha cél is volt, akkor nem csak ez, vagy sokadlagos. Illetve a fenti, déli irányú nagyléptékű haladás is bizonyítja, hogy amúgy meg van a hőn áhított “villámháború”, csak éppen nem ezzel foglalkozik a sajtó, hanem a kijevi gumicsonttal.
Ha csak a fent vázolt stratégiai célokat nézzük, akkor pár nap alatt sikerült jelentős eredményeket elérni. Biztosat csak a végén tudunk mondani és a tényleges veszteségeket nem a Facebookon mérik, nem cikkekben, hanem a valóság lesz a beszédes. Az tény persze, de nem ezen elemzés tárgya, hogy sikeresen démonizálják és a földkerekség leggonoszabb embereként állítják be az orosz vezetőt jelenleg, és az is biztos, hogy Oroszország nem tudná, vagy csak hatalmas, nem megtérülő erőfeszítéssel hosszú ideig megszállva tartani egész Ukrajnát. De senki nem is mondta az oroszok részéről, hogy az a cél, hogy megszállják az egész országot…
SzKR.: Az orosz veszteségeket hogyan kell értékelni?
Elemző: A fentiek tükrében és óvatosan. Nem tudunk biztos adatokat. Természetesen az ukránok felülbecsülik, az oroszok meg alultájékoztatnak minket. Fontos: az ukránok becsléseket adnak, az oroszok meg nem tájékoztatnak, de nyilván ők tudják a valós veszteségeiket. Egyébként az orosz katonai doktrína mindig is nagy veszteségekkel számol. Sőt, kiképzés alatti veszteségrátájuk és számításaik is felülmúlják a nyugati hatalmakét. Ami tényleg meglepő, az a viszonylag sok hátrahagyott, elhagyott eszköz…
SzKR.: Az oroszok háborús bűncselekményeiről mi a véleménye, egyáltalán komolyak?
Elemző: Sajnálatos, de minden háborúban találunk olyan eseteket, amiket háborús bűncselekményként lehet értékelni, és általában mindegyik fél elköveti azokat. Egyesek nyilvánossá kerülnek, mások nem. Az biztos, hogy a győztes fél előnyben van, ő általában kevesebb háborús bűncselekménnyel “büszkélkedhet” a végén. Egyébként Ukrajna azzal, hogy a polgári lakosságot csak úgy felfegyverzi (fegyvert osztogat), több probléma is felmerül. Egyrészről erkölcsileg megkérdőjelezhető, hogy érdemi katonai kiképzés és szakmai irányítás nélkül küldik őket harcba, de az is felvet jogi kérdéseket, hogy a fegyverükön kívül semmi sem utal arra, hogy ők már nem civilek. Tehát elvesztették a polgári lakosságnak kijáró védelmi előírásokat, mégis rendre úgy kerülnek be a hírekbe, hogy civileket lőnek le az oroszok, miközben kiderül (ha kiderül), hogy éppen molotov-koktélt dobtak volna szinte teljesen feleslegesen orosz harcjárművekre, vagy tevékenyen kivették a részüket a harcokból… Biztosan vannak megalapozott gyanúsítások is mind a két fél részéről, de ezek igazolása, bizonyítása igen nehéz még a szakértőknek is, akik értelemszerűen nem tudnak vizsgálódni az esetek helyszínén. Véletlenül sem akarom az orosz felet mentegetni, de én ledöbbentem azokon a képsorokon, ahol ukrán civilek torlaszolják el az utakat, vagy éppen állják útját a műveleteknek: vagy kikerülik őket, vagy könnygázzal és figyelmeztető lövéssel próbálnak rájuk hatást gyakorolni, akár több órás huzavonát bevállalva. Az orosz hadsereg 15-20 évvel ezelőtt biztosan nem lett volna ennyire toleráns, magyarul áthajtottak volna rajtuk szívfájdalom nélkül. Persze, ők is tudják, hogy ilyenkor több szögből, minimum 3-5 kamera veszi őket, vélhetően több élőben közvetít. Olyat is láttunk persze, hogy egy lánctalpas egyszerűen átment egy vele szemben közlekedő személygépjárművön. A körbevett városok lakosságainak az oroszok hagynak elvonulási lehetőséget, kérdés, hogy ez hogyan működik a gyakorlatban. Ami most jön, az viszont csúnya lesz: egy nagyobb város ostroma tényleg pokoli lesz és sok polgári áldozattal fog járni.
SzKR.: Hogyan értékeli az ukránok ellenállását?
Elemző: A vártnál jobban, amit főleg az USA hatékony segítségének tudok be. Fontos a kommunikáció és az oroszoknál hatékonyabb propaganda. Nyilván nem csak retorika az oroszok részéről, hogy Ukrajna beengedte az USA-t. Egyértelmű, hogy hírszerzéssel, logisztikával, mindennel segítik őket. Egyesek szerint Zelenszkij is egy CIA-báb.
A harci morál komoly tényező, ami ideig-óráig ellensúlyozza a kiképzettséget és felszereltséget. Ha igaz az én meglátásom, miszerint az oroszok eddig (8. nap) főleg erőszakos harcfelderítéseket és körbezárásokat végeztek, akkor még nem láttunk szinte semmit. Az persze már önmagában érdem, hogy nem omlottak össze és a gyorsan mozgó előőrsöket megállították, vagy konkrétan vissza is szorították. Könnyűfegyverzet találkozott védelmi állásban lévő könnyű fegyverzettel, ahol nem, ott az oroszok jöttek ki győztesen. Az viszont tényleg értékelhető taktika az ukránok részéről, hogy a nehézfegyverzetet, komolyabb csapatokat tovább engedve az utánpótlási vonalakra, puhább célpontokra építettek sikeres lesállásokat. Viszont nem győzöm hangsúlyozni, hogy a polgári lakosság harcba való bevonása felelőtlenség és hatalmas emberáldozatokkal jár… Molotov-koktélokkal nem lehet megsemmisíteni a modern harckocsikat. Biztos, hogy nem tudják megállítani az orosz előrenyomulást, bármit mond a média, és legyenek bármilyen bátrak az ukránok.
SzKR.: A magyarországi média torzít?
Elemző: Nézze, még a Fidesz-közeli Origo egyik cikkének címe is az, hogy civilek közé lőttek az oroszok. Erre kiderült, hogy villanógránátot lőttek közéjük. Szinte csak az orosz veszteségekről számolnak be és azt hirdetik, hogy az oroszokkal szemben milyen sikeresek a szankciók, illetve, hogy megrekedtek Kijevnél. Olyan érzésem van, hogy a magyarországi média nem is törekszik a történések hiteles ábrázolására, nem csak arról van szó, hogy nem értenek a katonai kérdésekhez. Akármennyire is drukkolnak az ukránoknak, kijelenthetjük, hogy a tényeket kevésbé veszik figyelembe. Olyan, mintha Magyarország és az egész Európai Unió csak az ukrán propagandát látná, az oroszt pedig nem is venné figyelembe. A valóság valahol a kettő metszéspontjában van.
Az szintén eléggé komikusan hat, amikor az orosz megszállás szörnyűségét ilyenekkel támasztják alá Herszon városából származó jelentésekre alapozva: 1. Nincs elég élelem és gyógyszer, mintha máshol lenne, ami nincs megszállva. 2. Kijárási korlátozás van, mintha eddig nem lett volna amúgy is, például Kijevben és egyéb városokban. A háború sajnos ilyen. 3. Sötétedés után nem lehet világítani. Ez pedig bevett szokás minden háborús nagyvárosban. Pár napja még leleményes intézkedésként tálalták, hogy egyes nagyvárosok elsötétítik magukat… Nekünk, magyaroknak sajnos van tapasztalatunk az orosz megszállásban, és szörnyűbb emlékeink vannak ennél. A nyugati média hiszterizálása kézzelfogható. Mintha nem lenne amúgy is szörnyű veszteségekkel teli egy háború, még ilyen blődségekkel is fárasztanak minket.
SzKR.: Jól érezhető, hogy ez a háború inkább szól az információs hadviselésről és a közvélemény megnyeréséről?
Elemző: Igen, ilyen értelemben ez egy hibrid háború: ugyanolyan komoly ütközetek dúlnak a média terén és a gazdasági szektorban is, mint a valós harctéren. Viszont meglepő, hogy az oroszok alig törekszenek a nyugati közvéleménynek kommunikálni. Természetesen dezinformációs műveleteket ők is hajtanak végre, de még a sajátjaiknak sem sikerült egyértelműen elmagyarázni a háború okait és létjogosultságát. Azt is vegyük figyelembe, hogy Oroszországban is 2022 van. Van internet, olvassák a nyugati sajtót, tehát nem elhanyagolható a hazai közvélemény sem. Az orosz vezetés mintha nem értené, hogy ez mennyire fontos szempont. Putyin 70 éves és a vezérkar is bőven 50 felettiekből áll, akik már nem tudják követni a 20 éves korosztály motivációit, kommunikációs csatornáit. Magyarul: modernizálódik, azaz nyugatiasodik az a korosztály, ami éppen sorkötelesként részt vesz egy valós háborúban. A szerződésesekkel és a fanatikus csecsenekkel, illetve nyilván a különböző különlegesekkel (gyűjtőnevükön, laikusok által csak szpecnázosoknak hívott) nincs is gond morál tekintetében, de az átlagos sorkatona szintje más. Nem lehet egy közmédiában leadott “tanórával” meggyőzni a lakosságot. Ez szovjet minta, ami már kevésbé hatékony. Sokkal hatékonyabb, hogy objektívnek, függetlennek álcázott propagandát tolnak, mint nyugaton. Ez a nem értés hosszútávon fog problémát okozni Oroszországnak. Putyin ilyen értelemben lehet, hogy veszített.
Két térkép, ugyanazon háborúról, teljesen mást mutat nagyjából ugyanazon napon (elvileg pár órás eltéréssel) – mintha két különböző esemény zajlana, olyan nagy a kontraszt az orosz erők által elfoglalt területek jelölésében
SzKR.: Mik a kilátások Kárpátalja vonatkozásában?
Elemző: Ez a legsúlyosabb kérdés a mi szempontunkból. Bár nem katonai elemzés kérdése, de sajnálatos, ami történni fog. Menekültek bőven lesznek, pontosabban belső migráció lesz minden forgatókönyv esetében. Sokan már most a biztonságosabb nyugat felé húzódtak, miközben magyarok tömegével hagyták el Kárpátalját. A magyarok javarésze végleg ide költözik, azokat a rokonokat követve, akik az elmúlt időszakban amúgy is itt laktak már. Ha pedig tényleg kettéosztják Ukrajnát, akkor még több menekült érkezik a régióba és ugyanaz lesz, mint a Délszláv-háború idején: a háborút vesztett többségi nemzet sovinisztái beköltöznek a magyarok lakta területekre, házakat foglalnak el és a maréknyi ottmaradt magyaron töltik ki minden frusztráltságukat.
(Szent Korona Rádió)
