Radikális országgyűlési képviselő, a Karpatia havilap életre hívója, aki munkájával kiemelkedik a szürke képviselők tömegéből – interjú Z. Kárpát Dániellel egy hazafias körökben elismert személyiséggel, akit talán, mint magánember kevésbé ismernek.

Hogyan vált Z. Kárpát Dániel a nemzeti oldal meghatározó személyiségévé? Már a kezdetektől fogva a hazafiságra neveltek, vagy később magadtól választottad ezt az utat?

A családomban generációkra visszamenőleg mindenki megfogta a munka végét, ugyanakkor soha nem voltunk gazdagok. A mai napig fontosnak tartom, hogy lakótelepi környezetben nőttem fel, valódi nehéz sorsok, valódi problémák, de rengeteg öröm és törődés közepette, mivel akkoriban még ilyen helyen is igazi közösségben éltünk. A hazafiság alapot jelentett, de azt hiszem mi, mai nemzeti radikálisok szinte mindannyian kijártuk az önképzés „iskoláját”. Nekem sem nyomott senki a kezembe Nyírőt és Spenglert, középiskolás koromban egy kezembe nyomott Magyar Fórum, majd a MIÉP közössége hozta el számomra az igazi ébredést.

A szívós munka és a teherbírás elengedhetetlen ehhez az úthoz. A sport és a rendszeres testmozgás mindennek az alapja. Sportoltál-e gyermekkorodban rendszeresen, esetleg tudsz-e időt szakítani most a napi testmozgásra?

A mozgás minden és minden a mozgás. Gyerekkoromban fociztam, sok sportágba belekóstoltam, de talán életem végéig elkísér majd, hogy a küzdősportokkal csak érettségi után ismerkedtem meg – ideálisabb lett volna általános elején. A velem egykorúak azonban talán emlékeznek, abban a korban, a szocialista „langyos lábvíz” végén és a módszerváltás elején igen nagy szerencse kellett ahhoz, hogy valaki jó műhelyben kössön ki. Már évek óta csak a konditermeket látogattam és úsztam, amikor végre több barátomnak köszönhetően eljutottam egy valetudo edzésre – ez sorsfordító pillanat volt. Talán nem árulok el újdonságot azzal, hogy nekiugrottam az első lehetséges ellenfélnek, majd szép nagy vereséget szenvedtem, aztán rájöttem, hogy ez az egész nem arról szól, hogy rivalizáljak a társaimmal. Hihetetlenül empatikus bajtársi közösségbe kerültem, ahol eltűnnek a társadalmi különbségek, s mindenkitől segítséget kaptam, majd az évek során belátást, alázatot tanultam. Azt is, hogyan védjem meg magam, de elképesztő mennyiségű és minőségű jellembéli pozitív mintával is találkoztam. Az ilyen közösségekben az ember rádöbben, hogy hol a helye, hogy igenis dolga, feladata van, hogy nem attól lesz „kemény”, ha egy szórakozóhelyen kiüti a fele akkorát, hanem ha képes megvédeni a családját, és akkor jár jó úton, ha segíti a társait. Tehát a közösség legalább olyan fontos, mint az elsajátított készségek, s bár nyilvánvaló, hogy soha nem lesz profi pályafutásom, a heti hat edzésből nem engedek: küzdök, bokszolok, úszok és a szükséges mennyiségben súlyzózok is. Állítom ugyanis, hogy a mozgás és a pozitív töltés által a munkaképességem olyan mértékben nő, amely megengedi, hogy a sportra fordított órák legalább kétszeresét nyerjem vissza aktív időszak tekintetében. Ezen felül csak hab a tortán, hogy ami keveset tanultam, azt kiváló példaképektől kaptam: a mesterem Magyarország egyik első ketrecharcosa, az ökölvívást pedig Óbuda talán legjobbjával gyakorolhatom.

Ha jól tudom elég korán kezdted a politikai pályafutásod. Mi volt az a pont, amikor azt mondtad, hogy politikusként próbálsz hazádért tenni.

Nem szoktam beszélni róla, de nem is titkolom: egy a közeli környezetemben bekövetkezett tragédia indított errefelé, bár ez csak egy-két évvel később tudatosodott bennem. Nem utolsó sorban az is sokat számított, hogy lányom nagyon fiatal koromban született – e fejleménynek rengeteg csodát köszönhetek, ám annál több felelősséget is.

Hogyan tudod összeegyeztetni a politikai szerepvállalást és a családi életet. Ha jól tudom egy leánygyermek édesapja vagy. Támogat a család a nemzeti harcban?

A széles értelemben vett családom mindennek alapja. Bármiféle ítélkezés szándéka nélkül mondom: úgy gondolom, ha valaki ezt nem így látja, éli meg, nagyon súlyos hiányosságai keletkeznek, amelyek feldolgozása szinte lehetetlen. Ugyanezt érzem azokon a barátaimon, akik egyedül próbálnak boldogulni külhonban – a családod nélkül nem megy, és ez így van jól. Ugyanolyan ez, mint hogy gyermek nélkül számomra nincs sok értelme egy sikeres karriernek vagy életpályának sem – már ha az utód hiányának oka nem egészségügyi.

A Kárpátia „beugró” dobosaként

A politikai mellett a kultúra terén is próbálsz értéket teremteni és adni az embereknek. A Kárpátia Műhely és a Kárpátia Havilap is ilyen kezdeményezések. Hogyan és mikor jött az ötlet, hogy belefogsz ezekbe az értékteremtő vállalkozásokba?

A MIÉP bár kiváló tanulópályát jelentett, szűkebb köreinkben Óbudán ott sem sokat tehettem, ha a plakátokat kihelyeztük, a szórólapok a postaládákban voltak. Eljártam a Bocskai Szabadegyetemre, mellette végeztem persze saját tanulmányaimat is, de a velem egykorú társaimmal éreztük, hogy kell valami más, valami több: egy olyan műhely, amely jövőt kutat, és nem csak politikai trendeket. Korábban ilyen volt a Hunnia, majd alapítása óta reményeim szerint a Karpatia, és szerencsére sorolhatunk még ide egy-két fórumot. A legfontosabb talán az, hogy az eltelt tizenhárom év során négy-öt tucat nemzeti tollforgatót képeztünk ki a nulláról, és nagy hányaduk ma is helytáll, biztosítva egyáltalán a matematikai esélyét, hogy egyszer legyen tisztességes hírközlésünk, értékmentésünk.

A Kárpátia lap azóta tízezres olvasottsággal, bír ha jól tudom, és sok-sok olyan tehetséges embernek adott lehetőséget arra, hogy bemutassák tudásukat, akik máshol nem mutatkozhattak volna be.

A tízezres nagyságrend a múlt: jött az amúgy szükséges internet, és sajnos már a mi lapunk is csak alulról közelíti a négyezret. Ez nem szégyen, mert mindent megteszünk, a szégyen az, hogy élethalálharcot kell folytatni a túlélésért, miközben a szellemi veszélyes hulladék sok esetben állami pénzből kerül dotálásra. Számos tehetség tűnik el a blogok és közösségi oldalak áradatában. Akit lehet, mi megtalálunk, az esélyt pedig mindenki megkapja. Most már azonban azt mondom, elegendő évente három-négy tehetséget beépíteni, a mennyiségi képzésről vitathatatlanul a minőségire álltunk rá.

Mennyire érzitek meg az internetes média túlsúlyát? Az utóbbi időben például a Magyar Jelen megszűnése is az online felületek terjedése miatt következett be.

A net szükséges, nem véletlen, hogy a Jobbik abszolút első itt, és ez nagyban hozzájárul a fiatalok körében tapasztalható népszerűségéhez. Ugyanakkor nagyon sokan kizárólag az ingyenes tartalommal foglalkoznak, ezzel pedig senki sem fizeti meg az oknyomozás és a jövőkutatás árát. A hírközlés így túlzás nélkül elhülyül, amelynek következményeit nem kell ecsetelnem. Más országokban a nemzeti sajtó, termékek, kiadók, öltözék általi hagyományőrzők alapfokú támogatása egyfajta „forradalmi adó” formájában valósul meg: az ember akkor is rájuk költi fizetése egy százalékát, ha el sem olvassa az érintett újságot, hanem továbbadja. Remélhetőleg eljutunk ennek felismeréséig mi magunk is.

Az árvízi védekezésnél

Aki követi pályafutásod és esetleg előadásaid, az tudja, hogy sokat foglalkozol a népesedési kérdésekkel, önellátó gazdálkodással illetve a mezőgazdasággal és a környezetvédelemmel is. Végzett közgazdászként miért pont ezek a szakterületek fogtak meg?

Az első három hely nálam a demográfiáé. Ebből következik ugyanis hazánk minden létező baja, kulturálistól a gazdaságiig, és ez kiváló jelzőtüze annak, hogy hol és mikor reccsent meg a magyar életfa. A sport témakörében már említett közösségek visszatérése pedig az a pont, ahol helyreállíthatjuk az „életkódot”. Háború folyik a bölcsőkben, és az is egyértelmű, hogy ha meg szeretnénk tartani a Kárpát-medencét, akkor bizony a délről és keletről érkező népek áradatával szemben ellenerőt kell tudnunk támasztani. Ha továbbmegyünk, az elcsatolt részek autonómiatörekvéseinek is addig van értelmük, amíg van ott magyar népesség, amely érvényt is szerez ennek.

Felemelkedésünk egyik kulcsa talán az EU-ból való kilépésünk lehet. Erre azonban még nem volt példa a globalista EU történetében. Megtehetnénk ezt a jelen gazdasági, politikai környezetben?

Akár meg is tehetnénk, ez ugyanis nem jelentené feltétlenül a gazdasági kapcsolatok megszakítását. Nekünk alapvetően a politikai unióval van bajunk, a szuverenitásunk módszeres leszalámizásával. Az uniók pedig egyfajta szimbólumok is: újabb és újabb „rendtartókat” kapunk tőlünk, hívják azokat kvótának, IMF-nek, vagy akár azon brüsszelitáknak, akik hazánk teljes jogi és gazdasági környezetének ütőerén rajta tartják az ujjukat.

Csak pár mondatban. Miben látod a kulcsot hazánk, nemzetünk megmaradására? Te a számokat is ismered, amelyek-e kérdés mögött rejlenek, ezért is érdekel, mit gondolsz?

Három tényező megváltoztatása elegendő lenne a gyarapodás eléréséhez. Saját gazdaságra van szükség, a hazai, szétterülő gazdasági hatást kifejtő iparágak (mint a feldolgozóipar, élelmiszeripar) újjáépítéséhez, előbb a külföldi összeszerelő üzemek mellett, majd helyettük. Másrészt hatalmas állami beruházásokkal kell munkahelyeket teremteni: átfogó vízgazdálkodási, otthonteremtési és bérlakásépítési programokra van szükség, amelyek ráadásul egy évtizeden belül jellemzően visszahozzák a rájuk fordított pénzeket, mivel összegük a hazai gazdaságban forog. Harmadsorban pedig a biztonságérzet visszanyerése által el kell érni, hogy legalább másfélszer annyi gyermek szülessen meg, mint napjainkban. Nem árt persze némi lélekbátorság sem, így minden fiatalt arra biztatnék, hogy pláza és számítógépezés helyett keresse meg a legközelebbi edzőtermet.

Több ismert képviselő a jövő évben a Jobbik döntése alapján nem indulhat a 2014-es választásokon. Te megméretteted magadat jövőre? Milyen eredményeket vársz a választásokon és mit vársz 2014-től?

Ott leszek a ringben, az egyik legnehezebb, de számomra legkedvesebb terepen, Óbudán. 2014 talán a békés fordulat utolsó esélyét kínálja, sorsfordító évként tekintek rá. Tippelgetni azonban nem szeretnék, előbb leteszem a becsületes munkát az asztalra, utána látom értelmét a latolgatásnak. A kérdést a maga teljességében talán 2014. márciusában lehet megválaszolni!

Mit gondolsz a Betyárseregről? Milyen jövőt látsz, egy ilyen tisztán a magyar harcos szellemiséget képviselő mozgalom számára?

Le a kalappal minden szervezet és tag előtt, amely és aki a totális önvédelemben látja jövőnk zálogát. Olyan idők jönnek, ha csak évtizedek múltán is, amikor a magyarság csak és kizárólag közösségekben lesz képes túlélni. Lesz, aki a kényszer okán tanulja meg ezt, ám nagyon örülök annak, hogy akad, aki magától felismerte a továbbvezető utat. S bár közelebbi ismerőseim között csak néhány betyárt köszönthetek, annyit el kell mondanom, hogy imponáló a felkészültségük – mindenki tiszteletet érdemel, aki hosszú éveket fektetett saját teste és lelke építésébe.

Országjáró utad és előadásaid során látod, hogy mi zajlik az emberekben, hogy mi bántja őket a leginkább. Mit üzennél a csüggedőknek, akik esetleg csalódtak a 2010-es választások után egy szebb jövőt vártak a nemzeti erők parlamentbe kerülésétől.

A legfőbb baj a mindenhova beszivárgó bizonytalanság érzete: ez éri az embert a bankban, az iskolában, a boltban, mindenhol. Sokan azt várták, hogy több évtizedes kilúgozást, a Kádár-kor összes lelki károkozását egy nemzeti radikális pár kisebbségből is felszámol. Ez nem reális elvárás, de megvetettük a lábunkat. Mi tettük mindennapi beszédtémává a cigánybűnözést, a bankok, a multik kártételeit, az államadósság újratárgyalásának szükségességét és az EU-val kapcsolatos bajokat is. Ahogy pedig telnek az évek, sokszor észre sem vesszük, hogy a korábbi tabutémákról már milliók tudnak, beszélgetnek. Ez nyithatja meg a további kapukat, hiszen az említett területeken programmal egyedül a nemzeti radikálisok rendelkeznek. A lélekbátorság felélesztése és a kilúgozás megszüntetése hozhatja el a következő szintet. Balogh Gábor barátom fogalmazta meg páratlan módon, hogy minden bajunk ott él az elharapott félmondatokban, a „tudom, hogy tudod” sunyi összekacsintásában, az „egyetértek, de az én helyzetemben…” gyávaságában, az „úgysem lehet másképp” beletörődésében. Mi még ezt a lelki kórokozót kaptuk, de a gyerekeinknek ugyanezt nem szabad továbbadnunk. Én a magam eszközeivel ezért küzdök és erre teszem fel az életem.

(Betyársereg)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Komment