Az internetet böngészve látom, olvasom, az Iszlám Állam karácsonyi üdvözlőlapokat jelentetett meg, amelyben Európának üzen. Az üzenet tartalma nem túlságosan meglepő; vér, terror, rettegés. Ezt szánják nekünk. Ne tévesszen meg senkit, hogy Szíriában és egyéb területeket erősen visszaszorulóban vannak. Mert egyrészt, Európa szerte több tízmillió muszlim él, akik közül nem kevés radikális van, és még több radikalizálható, másrészt pedig egy robbantáshoz, egy kamionos gázoláshoz még csak nem is kell túlságosan nagy szervezőmunka.
Ilyenképpen tehát a szíriai hadi helyzet nem is igazán van összefüggésben az európai terrorfenyegetettséggel. Illetve, annyiban azért mégis, halljuk, az Iszlám Állam sok-sok harcosa menekül el, de hová is? Európába. Mert Európa még mindig engedi a tömeges, illegális migrációt.
Azt kell mondjam, az elmúlt egy évhez képest semmi, de tényleg semmi lényeges előrelépés nem történt. Mert az, hogy kihelyeznek pár betonból készült akadályt arra a köztérre, ahol már megtörtént a terrortámadás, finoman szólva is édeskevés és az események utáni kullogás látszatát kelti. Nyilvánvaló, hogy a legtöbb terrortámadást megakadályozzák a nyugati országok titkosszolgálatai, melyeknek hírei talán el sem jutnak hozzánk, de a titkosszolgálat nem politikai döntéshozó szerv.
S amíg a politika nem hallja meg a titkosszolgálatok szavát, marad a szokásos séma, ha mégis megtörténik egy-egy terrortámadás: gyertyagyújtás, megemlékezés, megemlékező képek megosztása a Facebookon, majd pedig hangzatos demokrata fogadkozások; nem hagyjuk! Oh, dehogynem…
Gyengék és erőtlenek vagytok, és talán az akarat sincs meg bennetek, hogy Európát megmentsétek története – talán – egyik legnagyobb krízisétől. Mert nem önmagában az a krízis, hogy megtörténnek a terrortámadások – persze ez is borzalmas. De még borzalmasabbak a demográfiai mutatók, még borzalmasabb a jövőkép, mely kirajzolódik előttünk. Néhány évtized múlva esélyes, sőt, nagyon esélyes, hogy felemelkedik valamely nyugati országban egy kalifátus.
Én már azt sem gondolom, hogy ez túlságosan fikció lenne. Aki esetleg kedveli az irodalmat, mindenképpen ajánlom Michel Houellebecq Behódolás c. regényét. Tanulságos.
Most, 2017. karácsonyának közeledtével pedig újra elönti az európai polgárok szívét a félelem. Ismét fent áll a veszélye annak, ártatlanok, gyermekek halnak meg. A híradók világszerte mutogathatják majd a halott kislányát kebleire ölelő, zokogó édesanya képét. A döbbenten maguk elé meredő túlélők tekintetét, akik nem hiszik el, amit láttak. És igen, Európa még mindig nem hiszi el, ami történik.
Ehhez pedig társul egy rakás belső áruló is. Olvassátok soraimat, ti közönséges gazemberek? Voltak ugyanis magukat magyarnak hazudó képviselők is, akik nem régiben megszavazták az Európai Parlamentben a korlátlan betelepítést.
Szanyi Tibor, Jávor Benedek, Molnár Csaba és Niedermüller Péter, mondjátok, jól alszotok éjjelente? Ezentúl a ti lelketeken is fog száradni minden ártatlan európai vére! Nyugodtak vagytok? Még azok lehettek, de ezzel egyszer el kell számolnotok. Nem lennék akkor a helyetekben. Mert soha nem marad kiegyenlítetlen számla.
írta: Lantos János, Erő és Elszántság – elnökségi tag
