„Nem vagyunk Rikárdók, tisztességes magyar emberek vagyunk, akik élhető, gyarapodó Magyarországot akarnak építeni, és akik élhető, gyarapodó Magyarországon akarnak élni!”
Az ország január elseje után tulajdonképpen két részre osztódott. Van, aki Rikárdó, és van, aki nem. Mint ismert, a 2015-ös év első babája nem meglepő módon sajnos ismét egy cigány családban jött világra, a makói Rácz Péter Rikárdó születése kapcsán pedig Novák Előd facebook bejegyzése jött kapóra a balliberális rinyakommandónak, a Jobbik alelnöke ugyanis megjegyezésként a családi fotó mellé odaírta, azért Rikárdó mellett a magyar is szaporodik.
Ne legyünk álszentek, az egész balhé nem Rikárdóról és a Rácz családról szól, és nem is Novák Előd bejegyzéséről. Ezek csak ürügyként szolgáltak, ha Novák nem írja azt, amit, akkor lett volna más indok, a lényeg, hogy ismét lehessen nácizni egy jót. Mint anno, amikor a kis Józsikát érte csúnya rasszista támadás – majd kiderült, hogy az elkövető legalább akkora cigány volt, ha nem egy szamuráj karddal nagyobb. Nagyjából azt is kezdi megszokni a magyar, hogy karácsonykor vagy újévkor cigánygyerekek születnek elsőnek. Ahogy egyébként az év nagy részében is. Lehet, hogy Novák Előd megnyilvánulása nem volt túl szerencsés. Ugyanakkor még mindig nem annyira gyomorforgató, mint amit a balliberális oldal – összenőve a Fidesszel – leművel ezt a makói cigánycsaládot felhasználva. A kör pedig itt be is zárult, hiszen régi jelenség ez a hazai politikai életben. Végre lehet rasszistázni, lehet nácizni, lehet netkampányt folytatni, lehet szerepelni, és talán lehet némi szavazatot, népszerűséget szerezni. Erről szól ez a nagy felháborodósdi, nem pedig Rikárdóról, aki nem hiszem, hogy ilyen népszerűségre vágyott ennyi idősen.
Vannak a Rikárdók, és a nem Rikárdók, a cigány áldozat és a gaz nácik. Helyben vagyunk, megszoktuk már. Csak éppen a hazai cigányság problémájáról nem beszél megint senki. Arról, hogy élhetetlen körülmények között, félállatként nőnek fel ezek a cigánygyerekek úgy, hogy a 21. században az számít ritkának, ha tud írni-olvasni. Megint azokat a borsodi, szabolcsi, hevesi, nógrádi cigányokat vetítik a kis Rikárdóba áldozatként, akik több tízezer dolgozó, tisztességes magyar ember életét keserítik meg nap, mint nap. A balliberális oldal szemellenzőjét feltéve csapott le és kreált belpolitikai vihart egy cigánygyerek születése köré, mert úgy gondolta, hogy a pillanatnyi politikai érdeke ezt kívánja.
Nekünk ugyanakkor át kell látnunk azon a bizonyos szitán, és a fentieket felismerve igenis ki kell jelentenünk: nem vagyunk Rikárdók, tisztességes magyar emberek vagyunk, akik élhető, gyarapodó Magyarországot akarnak építeni, és akik élhető, gyarapodó Magyarországon akarnak élni! Ezen a Magyarországon pedig lehet helye akár Rikárdónak is, ha hajlandó és képes betartani azokat a társadalmi normákat, amelyek az együttélés alapvető szabályait jelentik. Aki viszont erre képtelen, annak takarodnia kell! Az pedig had ne a mi, a többség hibája legyen már, ha a „Rikárdók” között nagyságrendekkel többen képtelenek az alapvető normákat betartani… Mert nem az a magyar, aki magát annak vallja, akárkitől is idéznek ilyen baromságot, vagy akárkinek a szájába is adják ezt. Rikárdó nem lesz tisztességes magyar, de lehet még tisztességes cigány – kivéve, ha a balliberális oldalon múlik, nekik ugyanis más a pillanatnyi politikai érdekük, és ezt Gyurcsányék is nagyon jól tudják.
(Deres.tv)
