A tegnapi napon a XX. század első felének meghatározó kormányzójára emlékezett a Mi Hazánk Mozgalom, társult szervezetekkel. A rendezvény békésen, méltóságteljesen zajlott le, még akkor is, ha a pár tucatnyi ellentüntető síppal, dobbal, nádi hegedűvel azt folyamatosan megzavarni igyekezett. Helyszíni beszámolónk következik.
A Mi Hazánkon kívül a megemlékezésen részt vett a Horthy Miklós Társaság, a Trianon Társaság, A Független Kisgazdapárt, a MIÉP, a Betyársereg, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat, a Délvidéki Magyar Polgár Szövetség és gárdisták is képviseltették magukat.
Délután négy órakor a Szabadság híd pesti hídfőjénél maroknyi, körülbelül 50 fős ellentüntető csoport gyűlt össze. Ezért nemcsak a Szabadság hidat, de az odavezető utakat is elkezdték lekordonozni. A csoport antifa zászlókat, vörös zászlókat és szögesdrótos „Kossuth tériek” feliratú zászlókat lengetve igyekezett magára felhívni a figyelmet. Érdemes megfigyelni (alul képgaléria) a csoport vegyes összetételét: a sályi tüntetés napjának nyugati téri szószólói, agyonjelvényezett, ’68-as életérzésű momentum-nyugdíjasok és a csoport felét kitevő, angolul, németül beszélő teleobjektíves fotósok és újságírók.
Közben a Gellért téren az időközben a rendőrség által kordonnal védett emlékezők sűrűsödtek. Egy ötven fős tiltakozó csoport ide is bejutott, a rakpart irányából, azzal a nem titkolt céllal, hogy platóhangosítással erősítsék fel az általuk képviselt vegyes, tanácsköztársasági-rákosi életérzést. Érdekes volt hallani a zenei aláfestés szerkesztését: Edith Piaf énekelte a Marseillest, elhangzott a romák „himnusza”, illetve Koncz Zsuzsa néhány betétdala csendült fel.
A radikális mozgalom fél ötre meghirdetett rendezvényén mintegy ezer fő gyűlt össze a szemerkélő esőben. Mint ismeretes, több társult szervezettel együtt emlékeztek az összegyűltek a kormányzóvá választás 100. évfordulójára. A megemlékezés a Himnusz eléneklésével kezdődött, amely alatt a maroknyi ellentüntető sípokkal és tülköléssel adott hangot magyargyűlöletének. Novák Előd, a párt elnökségi tagja kiemelte: „Budapest újra vörös, és most már szivárvány rongyokba is öltözött” – nyilvánvaló utalással a facebook-főpolgármester nyilatkozataira. A Mi Hazánk újbudai önkormányzati képviselője kijelentette: a fővárosnak posztumusz díszpolgárrá kell fogadnia Horthy Miklóst és követelte, hogy köztéri lovas szobrot állítsanak a kormányzó emlékére a Szent Gellért téren.
Az emlékezők szónokai felszólalásaikban a kormányzó érdemeit méltatták, hangsúlyozva, hogy a XX. század egyik legprosperálóbb időszakának névadója a ma emlékezetében szélsőbaloldali támadás alatt van épp úgy, mint a magyarországi bolsevik diktatúra negyven éves időszakának állampárti propagandája idején. Nem lehet összemosni egy negyed évszázados időszakot a világháborús megszállás emberi és politikusi kényszerhelyzeteivel -szögezték le.
Fülöp Erik nemzeti radikális képviselő emlékeztetett: nemzettestvéri kötelességünk emlékezni arra, amit a kormányzói-időszak a megcsonkított magyar haza megmentéséért tett. „A kormányzó nagysága előtt adóznunk kell. Őalatta tért vissza a Délvidék, Felvidék, Kárpátalja és a Székelyföld” – hangzott el. A politikus hozzátette: jól meghatározható politikai erők, a Momentum és a DK hergelik, uszítják a magyarság ellen a kisebbségeket, illetve bárkit, aki kapható (megvehető) e célra.
Időközben a mintegy 60 fősre duzzadt tömeg felől szamárbőgés hallatszott: „Itt van a Hadházy is?” – tette fel egy magyar atyafi a kérdést, de a politikusnak nyoma sem volt. Ellenben Száva Vince, az ellentüntetők hangágyújának szerepét magára öltve egy zavaros, ám annál túlfűtöttebb hangvételű beszédében a radikális mozgalom elnökét gyilkossággal vádolva jelezte: „meg fognak lepődni a magyarok”, amikor „cigány sereget állítanak fel”. Az agresszív, uszító hangvétel eredményeképpen a rendőrök igyekeztek megnövelni a maroknyi ellentüntető és a megemlékezők közötti távolságot. Tudósítónk jelentette, hogy a Miatyánk csendes elmondása alatt szirénázással és válogatott káromkodásokkal gúnyolódtak a „klerikális fasisztákon”. Száva ellenordítozása egyébként képtelen hazugságok tárházát vonultatta fel: „2006-ban a tüntetők vasdorongokkal dobálták a rendőröket”, és „a kormányzó román csapatok élén (!) vonult be Budapestre”, vagy a „Vörös Hadsereg mentette meg Budapestet” – itt nem volt egyértelmű, hogy az 1919-es összeomlott magyarországi hadseregre gondolt-e, vagy az 1945-ös rablóhordára, amely Európán végigsöpörve a négyéves náci megszállást negyvenéves szovjet megszállásra cserélte.
Sziva Balázs, a Romantikus erőszak frontemberének éneke után a menet az időközben megérkező hagyományőrző lovasokkal az élen vonult át a Kossuth térre. Mivel időközben besötétedett, a magyar megemlékezés rendezvényének szervezői a tömegben szétosztották a fáklyákat, mint megtudtuk, 500 darabot, amely csak minden második-harmadik embernek volt elég.
A hangszórós playback-tiltakozás fenntartása mellett („mocskosnácik-mocskosnácik-mocskosnácik…”), a Kossuth térre érve az ellentüntetők lelkesedése és jelenléte is megfogyatkozott.
Nem így a megemlékezőké, akik töretlen méltósággal állták a magyargyűlölet marginális csoportjának uszító, hergelő és méltatlan megnyilvánulásait, és kitörő lelkesedéssel fogadták Toroczkai Lászlót, aki a „kormányzóhoz hasonlóan, a déli végekről érkezett”. Az összegyűltek figyelmébe ajánlotta: akik most kiabálnak, azok történelemhamisítók és hazudnak. A mozgalom vezetője hangsúlyozta: a zsidóságnak is ideje szembenézni történelmileg tanúsított szerepével, és kiemelte, a kormányzó hadseregének egyik legfőbb finanszírozója maga is zsidó származású volt, miközben a Tanácsköztársaság felelősei között is jelentősen felülreprezentált volt a honi zsidóság aránya.
A nemzeti radikális párt első embere hangsúlyozta: „A rendezvény a nemzeti összefogás ékes bizonyítéka”, és „nincs az az eső, vagy hörgő magyargyűlölet, amely megállíthatna minket”. A politikus kiemelte: „Az egész Horthy-korszak örökösei vagyunk” és, mint ilyen örökség gondozói, a pártja képviselői a napokban az országgyűlésben kezdeményezték a trianoni szerződés hatályon kívül helyezését. Toroczkai megígérte: “Hét lépéssel tesszük helyre a trianoni gyalázatot és még csak az első lépésnél járunk. A következő lépésekhez azonban látnunk kell, kik is a magyarok a magyar Országgyűlésben.”
A Vértanúk terén a megemlékezés békésen zárult, bár a résztvevők kifejezték nemtetszésüket, hogy a záróeseményként elénekelt Szózat és Székely Himnusz is az ellentüntetőkből szélsőséges dühöt, skandálást, fütyülést és szirénázást váltott ki.
Joó György – elemi.hu
