Vigyázat, „száraz, ideológiai percek” következnek! Na jó, talán annyira mégsem azok… Komolyra fordítva a szót: valójában a nemzeti oldal számára évtizedek óta tartó vita tárgyát képezi a címben fogalt ellentétpár. Valószínűleg mindenki tudja, mire gondolok, biztos vagyok benne, hogy sokan magukra ismernek. Vannak, akik a 19. század formáihoz nyúlnak vissza, vannak, akik a 20. század ideológiáit akarják aktualizálni, de persze olyanok is akadnak, akik olyannyira 21. századiak, hogy egyetlen értéket sem ismernek el, mely korábbi korokból eredeztethető.
Nem meglepő, mindhárom út tévút.
Biztos vagyok benne, a jövő nem a klasszikus értelemben vett ideológiák harcáról fog szólni. Európa sem saját vallását (eltávolodott a kereszténységtől mint fogalomalkotó lényegétől), ebből következően sem saját kulturális örökségét nem veszi komolyan. Pedig a jövő a vallási, kulturális és civilizációs összecsapások színtere lesz. Mert az iszlám komolyan veszi a saját gyökereit. Ezért – és sok más egyéb miatt is – mindenképpen szükség van egy újszerű, realista jobboldali politikai képletre itthon. Ezt már többen építjük.
Nem csupán hazánkban, de szerte Európában markáns tendenciák rajzolódnak ki előttünk, amiképpen zajlik az átmenet a huszadik századból a huszonegyedikbe. Ez a folyamat a radikális nemzeti gondolatot, a jobb- vagy szélsőjobboldalt sem kerülheti el. Nehéz lenne még jóslatokba bocsátkozni, viszont az irány egyértelmű.
Meglátásom szerint ezeknek a kezdeményezéseknek a sikeressége a következőn áll vagy bukik:
– Milyen mértékben képviseli azokat a tradicionális értékeket, amelyek az európai és a magyar identitás alapkövei, amelyek tértől és időtől független valóságok és igazságok.
– A másik fontos kérdés viszont az, milyen mértékben, és ami fontos, mekkora sikerrel tud ennek egy 21. századi megjelenést adni, értsd jól, mennyire tud populáris lenni. S mindezt úgy, hogy ne veszítsen markáns alapjaiból, és adja fel teljesen alapelveit a hatalomért – amire látunk szégyenteljes példákat nyugat-európai radikális jobboldali pártoknál, de itthon is.
Tehát még egyszer, azon múlik, milyen érvénnyel tudjuk megalkotni a jelenkori arculatunkat, hogy a fenti két pont között létre tudjuk-e hozni a legegészségesebb összhangot.
De mindezen túlmenően úgy érzem, az a legfontosabb, ha megerősítem, leszögezem, mi az az értékrend, amit én magam is képviselni szeretnék. Értékrendem alapjait a magyar érdek mentén való kiállás határozza meg, mely az emberi természet alapjait figyelembe véve történik.
Ebből kiindulva fontosnak tartom az ember Isten-keresését, mely személyes meggyőződésem szerint a keresztény tanítások alapján képzelhető el, elengedhetetlennek tartom, hogy az egyén tisztában legyen nemzeti identitásával, ápolja és valóságosan élje meg, mindamellett pedig egyfajta társadalmi szolidaritás gondolata hassa át szemléletmódját.
A jobboldaliságot mint olyat, a kor kihívásainak megfelelően akarom képviselni, mely se nem hajol meg a „píszí diktatúra” előtt, de nem is réved a múltba, a 20. századba. Ez a valódi 21. századiság, mert tértől és időtől független, ezért örökérvényű értékekre épít, éppen ezért nem kapcsolódik korszakokhoz, nincs benne semmifajta visszahúzó megkötöttség, következésképpen képes az organikus fejlődésre.
Én ezt a szemléletet realista jobboldaliságnak nevezem.
Ez abból szempontból újszerű, hogy nem helyezhető el a radikális/néppárti ellentétpár vonalán, mert a radikális egy módszerbeli megközelítést jelent, a néppártiság pedig egy társadalmi beágyazottságot takar.
Nem gondolom, hogy a kettő ne férne össze, csak azt kell értenünk a fogalmak alatt, amik. Ez a harmadik út, amit sok társammal egyetemben én is képviselni akarok és a Mi Hazánk Mozgalomban.
Lantos János – Kuruc.info
