A világ társadalmi és politikai folyamatainak felgyorsulása igen összetett – és egyben beszédes – helyzetet teremtett a higgadt megfigyelő számára. Meghatározóvá vált fokozatonként a terrorizmus fogalmának használata, valamint magának a terrorizmusnak a „gyakorlása”. Noha terrorisztikus jelenségek végigkísérték az emberiség történetét, a terrorizmus a mai, véresen komoly színházi formáját csak az Amerikai Egyesült Államok birodalmi perverzióinak kiteljesedésekor nyerte el. A Nemzetiarcvonal.net remek publicisztikája.
Pearl Harbor és 2001. szeptember 11-e két nyilvánvaló önmerénylet volt, melyeket az USA egyik „vonala” követett el a másik ellen – oly módon, hogy mindkét esetben hírszerzési információk voltak az akciókra való készülődésről –, és amelyek folyományaként az Egyesült Államok beindíthatta háborús gépezetét. A „nemzet”, amely születése óta hadban áll, nem tud meglenni anélkül, hogy ne terjessze a „demokráciát”, az „emberi jogokat”, anélkül hogy „méltóságot” adjon a kiszemelt térségnek; hogy aztán véres káosszá züllessze – megbuktassa – a célkeresztben lévő államokat. (Rogue state -> failed state, lator államból bukott állam.)
Ezek az önmerényletek – bizonyos síkon – voltaképpen a liberalizmussal állnak nagyon szoros összefüggésben. Úgy gondoljuk, hogy a liberalizmus – a „megengedő szabadság” ideológiája – nem más, mint a „farkas beengedése a bárányok közé”, az elvetemült és otrombán aljas gyilkológépek ráeresztése a modern világ megmaradt értékeire. Az 1789-es forradalmi jelszavak, a „szabadság, egyenlőség, testvériség” extrém változatát jelenti a ma liberalizmusa, melynek társadalmi-politikai alkalmazása a terrorizmus előszobáját és nappaliját, valamint – egy brutális népirtás következményeként – a hullaházát jelenti.
Egyenlőségjelet kell tennünk a liberalizmus és a terrorizmus közé. Az, hogy egy politikai kör vagy politikai csoportosulások körei – aberrált és brutális jogpolitikai elképzelés mentén – minden embert egyenlőnek nyilvánítsanak – tekintet nélkül azok egyéniségére, sajátos karakterére –, hogy aztán az ember fogalmát is szétzúzzák, méghozzá úgy, hogy egy mentálisan roncsolódott konzumidiótát állítsanak be ideálnak: az maga a terrorizmus. Ebben a társadalomban aztán nagyon könnyen elő lehet adni egy véres színdarabot, külső fenyegetésnek beállítva azt.
Egy kiterjesztett – érdemi –, magyar érdekű terrorelhárításnak tehát ezt az ideológiai dimenziót is figyelembe kell vennie. 15-20-25 éves távlatban gondolkozva a liberalizmus brutális fenyegetés, valami olyasmi, amit maga a kockázatos kifejezés nem ír le a maga teljes rettenetességében. Érdemes lenne felfrissíteni az Alkotmányvédelmi Hivatal néhány dolgozójának fogalmi készletét is, mert sajnálatos módon még mindig a „nyilas” és a „fasiszta” fogalmakkal – hamisan – leírt csoportosulások jelentik számukra a nemzetbiztonsági veszélyességi fokozat non plus ultráját. Akik így vélekednek, azoknak sem a nemzettel, sem annak biztonságával nincsenek még érintőleges viszonyban sem. Noha vannak még olyan fanatikus csoportok Magyarországon, akik magukat így írják le, de ezek csak magukra veszélyesek; azonban, mivel az 1930-as évek elmúltak, igazán szégyenteljesnek tartjuk, hogy 2015-ben hivatalos felderítési, lehallgatási, megfigyelési anyagokban fasiszta, náci, nyilas jelzőkkel illessenek egy olyan személyt vagy egy csoportot, aki/amely a leghatározottabban meghaladta ezt a panoptikum jellegű önmeghatározást. Úgy gondoljuk, hogy a fasisztázó, nyilasozó titkosszolgálati dolgozó csapnivaló munkát végez, tulajdonképpen nem is érdemelne érte javadalmazást.
A mindenhova beférkőző liberalizmus lassan teljesen tönkreteszi Magyarországot. Nyugat-Európát már lezüllesztette, hiszen maguk a felelősnek hazudott Európai Uniós vezetők jelentik ki, hogy nincs összefüggés a migráció és a terrorizmus között. Ebben a dementált, lelkileg és szellemileg teljesen eltorzult politikai garnitúrában már-már üdítőnek hat a magyarországi miniszterelnök gondolata, miszerint „minden terrorista migráns”.
A magyar közéletből likvidálni kell a liberalizmust, el kell lehetetleníteni anyagi bázisait, a bomlasztó, agyrohasztó gondolatok terjesztését pedig állam elleni bűncselekménynek kell nyilvánítani. A liberális média — annak megalakulása óta — nem véletlenül próbál gúnyt űzni a Terrorelhárítási Központból, hiszen a TEK elmozdulást jelent a rend irányába a jelenlegi liberális káoszból.
A jövőre nézve fontos, hogy mind a magyargyűlöletet, mind pedig a túlfűtött őrült-magyarkodást fel kell számolni, a felbomlóban lévő, és a pusztulást jelentő államszövetségek helyett meg kell tölteni tartalommal a Visegrádi Együttműködés rendszerének kereteit. Úgy véljük, hogy a dicstelen múltat nem eltörölni, hanem feltárni kell, rámutatva a hibákra és a bűnösökre. Ez az igazi, érdemi és kiterjesztett terrorelhárítás.
(Egerszegi Gyula – NemzetiArcvonal.net)
