Úgy érzem, a levél sokaknak szól. E blog egy rendszeres olvasója e-mailben elküldte véleményét a történelemről. Nehezen volt hihető, de egyre inkább világos: az elmúlt 250 év azzal telt el, hogy néhány család, a világuralmi elképzeléseit váltja valóra. Ezért volt francia forradalom, ám Napóleon beleköpött a levesbe. Rendezték a Szent Szövetséggel. Ezért volt 1848 és a “polgári forradalom”, mert ingyen zsoldosaik ekképpen szereztek polgárjogot. Ezért lett tömeg demokrácia és egyáltalán baloldal, ami egy természetellenes képződmény, de kiválóan manipulálható, kellőképpen gonosz és irigy ahhoz, hogy tönkretegyen minden értéket.
Ezért lett FED és süllyedt el a Titanic. Valakik ültek rajta. Jéghegynek se előtte, se azóta nem ment hajó. Sebaj, ez olyannyira köztudottá vált, hogy már négyévesen mesélte nagyanyám, a Titanic 12-ben jéghegynek ütközött.
A módszer azóta is dívik, immár repülőkkel, idegbeteg másod- és vizelni járó főpilótákkal.
Egy normális férfi Budapest és az olasz tengerpart között sem áll meg vizelni, de ez a pilóta Barcelona és Düsseldorf között kiment.
Már sokat repültem, de pilótát a kabinból kijönni még nem láttam.
Folytatva a sort, ezért “tört ki” az első világháború, majd a gyors befejezés, a világforradalom érdekében a “Nagy Október”. Közönséges majdani puccsal, Trockij dollármilliókkal megtömött táskájával, egy lezárt vasúti kocsiban Európát oda-vissza beutazó terrorista társával, Leninnel.
A magyar katonák olyan messze veszítették el a háborút, hogy a legközelebbi város Padova volt, ahol a fegyverszünetet alá lehetett írni, mégis teljes hatalmi űr keletkezett.
Ezért mozgósíthatták a korabeli Momentum Mozgalmat, benne Szamuelyt, Kunt, Pogányt, Cserny Józsefet és bűntársaikat. Patakokban folyt a vér amerre jártak, pokoli sok kárt tettek, ám végül gyengének bizonyultak, csúnyán elbuktak.
Oroszországban pedig Sztálin köpött a levesbe, a proletárdiktatúra ötletét jónak találta, de az amerikai mispóchéból nem kért. A sok megszállott, világkormányos szekértoló, köztük a teljes Népbiztosok Tanácsa, pedig begyalogolt az akasztófa alá. Nagy részüknek persze fogalma sem volt arról, hogy kik a valós megbízók, de ők maguk potenciális veszélyt jelentettek az immár önjáró sztálini államra. Nem kár értük.
A baloldali világforradalom gondolatáról azért nem mondtak le rögtön, még megcsinálták a spanyol polgárháborút. Ott volt az összes no-globál, NGO, Tömpe fivérek, Zalka Máté.
Franco és a hazafiak akkor és ott még erősebbek voltak. A “modern” Spanyolország pedig ahelyett, hogy nemzete legkiválóbbjai között tisztelné őt, legnagyobb jótevőjük köpködésében találta meg gyökereit. Erről szól minden filmjük, regényük, az életük.
Ám Sztálint ki kellett ütni, mert nem az ő emberük volt. Németország tönkretétele is régi elképzelés. Megalázták, meggyalázták, ültettek oda Stresemann kormányt, de mégsem
volt elég. Kapóra jött a “populista” Hitler. Majd elintézik egymást. Kis intermezzóval be is állt a hadiállapot közöttük. A nyáj viszont kezdett szétszéledni, kellett a shoáh. Förtelem. Tervezett veszteség, sokmillió ember.
A Szovjetunió viszont csak nem akart összeomlani, sőt, győztesen jött ki a háborúból. Volt ugyan amerikai segítség, de ennek valós jelentősége nulla.
Jött a hidegháború, és minek után fő jellemzőjük a voluntarizmus, úgy gondolták, a szovjetek majd csak elvesztik a gazdasági-katonai párharcot. Fel sem merült.
A végére sikerült kinevelniük egy veszedelmes szabadkőműves kémet, Gorbacsovot, és az egész 1917 óta elhúzódó ügy végére pontot tettek. De még mindig nem valósult meg a családi álom, nem jött létre egy jól irányítható világbirodalom. Már minden országot az uralmuk alatt tartottak ugyan, de túl sok volt a “nemzeti sajátosság”. Egységesíteni, gleichschaltolni kellett.
Egy, még a 20-as években kidolgozott elmélet szerint, ha jól összekeverik a népeket, fajokat, egységes rendszerben lesz irányítható a világ. Nem lesz hartai kolbász és jamón serrano, csak hamburger, meg coca-cola. Vallás-semlegesen.
Igenám de a fránya négerek Afrikában, az irakiak Irakban szerettek viszont lakni.
Kellett szeptember 11, Madrid Atocha, Afganisztán, Irak, Arab Tavasz, Boko-Haram, ebola végül Szíria, mert be kellett indítani a népvándorlást. De ez sem megy igazán jól. Most a törökök köptek a levesbe. Aláírtak a sunyi németekkel egy trójai faló szerződést, amelyet a precíz és becsületes európaiak rögtön meg is szegtek: nem fizettek jószerivel semmit, abból amit megígértek. A törökök mégsem engedték útjára a népvándorlókat. Puccsot szerveztek a török elnök ellen, aki nem méltóztatott belebukni.
A családi vállalkozás elkezdett kapkodni, és a végén úgy fog járni, mint az egyszeri cigány, akinek a lova épp akkor döglött meg, amikor már szinte leszokott az evésről.
Nyugat nagyrészt hazugságokra, és sokszorosan felülértékelt devizájára épülő gazdasága előbb omlik össze, mint lesz kevertfajú. Egyébként nem kár érte, kis önzéssel mondhatom, nekünk ezer esztendeje csak keserűségünk volt belőlük.
A vak is látja, bajban vannak, immár hibát, hibára halmoznak. Leginkább azzal, hogy kijöttek a napra, és kiküldték reszketeg ügyvivőjüket, Sörös Gyuri bácsit.
Márai Sándor felülmúlhatatlan szavaival: „A csákány koppan, s nevedről lehull az ékezet”.
Apropó Márai: a gusztustalan, nyáladzó európai frakcióvezető szavaira válaszolva, jóllehet könyvet egyáltalán nem égetünk, Márait kiváltképp nem.
Ő a miénk.
Lovas István
(www.lovasistvan.hu)
