A dóci falunapon történt eseményekről a média is beszámolt, azonban arról nem beszéltek, hogy cigányok balhéztak és volt, aki egymaga szembeszállt a dühöngő állatokkal.

Az egyetlen ember, aki nem hagyta, hogy őt vagy a párját bántsák a cigányok az Kovex volt, aki okulásképp írta meg a történetét nekünk. Mi példaértékűnek tatjuk a kiállást, amelyet amúgy a helyi rendőri erők nemhogy nem tettek meg, de még rendesen intézkedni sem mertek. Ez sem meglepetés persze. A Betyársereg már többször járt a vidéken és aránylag rendet is teremtett, azonban most több cigánybűnöző kikerült a börtönből és bátornak érzik magukat. A betyárok persze nem hagyják annyiban a dolgokat, de erről később még beszámolunk…

A Délmagyarország hasábjain, illetve a helyi rádió hírei közt is szereplő történet,miszerint hárman támadták egy férfit, aki arccsonttörést szenvedett a következőképp zajlott:

„Dócban (Szegedtől 25 km-re)  június 7-én tartották a Falunap-i rendezvényt, ahol a közösség apraja-nagyja megjelent. A helyi cigány banda már nagyon készült az ünnepségre, no, nem házi finomságokkal, vagy építő ötletekkel támogatva a kis közösséget, hanem olvasván a plakátokat ( idézem a helyi füleket) : „Megbaszunk majd pár magyart! ” -fogalmazódott meg az oly régóta vágyott gondolat a kiművelt kisebbség agyában. Ennek hangot is adtak  később  is a rendezvényen, több résztvevő vendéggel kötözködve  ez a mondat még néhányszor elhangzott, minek eredményeként csak a meghunyászkodás, a cigányok és a baj elkerülése (már amennyire lehet 20-25 cigányt a családjával kikerülni egy udvaron és egy sátorban) érdekében a magyar ember  újkori szokása szerint nem ment bele a vitába. A hangulat fokozódott, oldódtak a gátlásnak nem mondható, de előre megfontolt szándéknak annál inkább nevezhető cselekedetek sora.

Párom és én jó ideje együtt vagyunk, a környezetükben élünk,  ismertek minket, illetve párom munkája során is találkozik helyiekkel és azok problémáival. A békesség érdekében és tekintettel ezen körülményekre provokáció, beszólás mentesen fogadtuk köszönésüket, illetve néhány szót váltottunk is némelyikkel.

Egy padon ültünk, vacsorához készülődve kellemes hangulatban, mikor is a sátorhoz hívott az egyik cigány.

Odamentem, mikor is elhangzott ismét az általam még nem hallott aznap esti varázsige a Raffael-féle mentalitásból: „Ma még megbaszunk itt pár magyart! Ha ez nem lesz így, akkor Renit (párom) vagy Kovexet (én) !

Nekem se kellett több: „Gyertek, basszatok meg engem!” -szólt a mondat, amit nem gondolom, hogy érző embernek magyarázni kéne. Aki embernek és magyarnak vallja magát, nem tűrné, hogy fenyegessék, megalázzák és a párját ilyen szövegkörnyezetben megemlítsék. Nem álltam be a sorba, és nem sunnyogtam el, hanem egy emberként és szó szerint egy emberként fogadtam az elhangzott mondat megtorlását egy csapat cigánytól.

A Dél-Magyarország hasábjain, illetve a helyi rádió hírei közt is szereplő történet, miszerint hárman támadták egy férfit, aki arccsonttörést szenvedett a következőképp zajlott:

Miután kimondtam, amit más ember nem mert volna, kaptam az ütést, amit visszaadtam, eközben bal oldalról kaptam még egyet egy másiktól, de mire azt visszaadtam volna, jobb oldalról az összes cigány rámvetette magát. Aztán vitt a cigány tömeg a sátor szélétől az udvar felé.  Folyamatosan kaptam az ütéseket és rúgásokat, eközben én is adtam vissza pár ütést, és amennyire tudtam, hárítottam a támadást. Addig a pillanatig komolyabb sérülésem nem is keletkezett. A helyi rendőrök mindezt végig nézték és nem mertek közbe avatkozni, majd az összes könnygázt ránk fújták. Ekkor szétugrott a tömeg. Én is rohantam vízért, hogy kimossam a szemem és a szám, közben az emberek is hoztak nekem vizet, majd szembe fordultam a cigányokkal és rájuk akartam menni, miközben az egyik cigány hátulról lefogott és egy másik is a hátam mögé került és karóval vagy fával leütött. Betört a fejem, a földre estem, próbáltam felállni, eközben kaptam ütést, rúgást, minek okán széttört az arccsontom. Ezek után vérző fejjel feltápászkodtam és kiabáltam, hogy: „Rohadt büdös cigányok! Hol vagytok?”- majd a tömegtől kiderült, hogy a helyi rendőrök hazaküldték őket jogosítvány nélkül, ittas állapotban. Az egyik cigány meg akarta verni az egyik rendőrt, akik még akkor sem tettek semmit, még egy igazoltatásra sem került sor. Egy erre az alkalomra külön fizetett kutyás őr sem avatkozott közbe semmilyen formában sem. Utána kijött a mentő, mert a rendőrök kihívták és a megdöbbent tömeget ezúttal mi hagytuk magukra. Három cigányt sikerült elintéznem, és az egyiket kórházba juttatnom. És még ők kértek rendőri védelmet ezek után. Gyerekek, felnőttek egyaránt végignézték a merényletet, többen kaptak a gázspray-ből és több kiskorú, illetve felnőtt is nehezen dolgozta fel a látottakat és azóta is nagyon fél a cigányoktól, de nem mer tenni semmit, hiszen mondják: „Ezek bármire képesek!” A tanúkihallgatások azóta is folyamatosan zajlanak, sok a rendőr Dóc utcáin, de ennek ellenére a cigányok fenyegetik a magyarokat, hogy ne merjenek ellenük tanúskodni, mert akkor megjárják! A magyarok féltik a családjukat, de az összefogás sem jut az eszükbe, hiába volt köztük egy, aki példát mutatott, eddig úgy tűnik, nem lelt követőkre, vagy talán könnyebb a szőnyeg alá söpörni, hogy gyávák vagyunk és hagyjuk magunkat elnyomni, majd csodálkozunk és ingatjuk a fejünket a történteken. Meg kell várni, hogy valaki meghaljon ahhoz, hogy rádöbbenjük, a becsület és az összefogás a magyar ember jellemzője kellene, hogy legyen 2014-ben is, vagy fontosabb a homoszexuálisok, vagy zsidók elamerikásodott szennyével telerakni egy kirakatpolitikát. A jelen állapot azonban azt tükrözi, hogy mai álságos világunkban az igazi emberi értékek, amitől haladni képes egy nemzet, vagy akármilyen kis közösség,(értem ezalatt a családokat főleg) olyan szellemiség felé mutat, amely kiváló táptalaja az önpusztításnak. Így érdemes egy emberként küzdeni valamiért, amit úgy hívnak szabadság és becsület?! IGEN! Ezek után is gondolkodás nélkül jelentem ki! Ez az én vitathatatlan IGAZSÁGOM!”

„Toroczkaiék rács mögé juttatták a dóci cigányklán vezérét” – erről szóltak a hírek 2011-ben, amikor is a Betyársereg, Toroczkai László és Zagyva Gy. Gyula vezetésével egy körülbelül 50 fős csapattal tett egy sétát a dóci tanyavilágban, ahol egy népes cigány klán évek óta rettegésben tartotta a közel ezer fős tanyai közösséget. A Rafael család által vezetett klán rabolta ki néhány éve a helyiek által csak Homokpusztának nevezett térség közepén álló Sivatagi Sörözőt is, ahonnan a kétgyermekes, 22 éves pultoslányt is elrabolták, majd négyen megerőszakolták.

 A BarikádTv összeállítása az akkori eseményekről:

Toroczkai László mesél a történtekről és arról, hogy a rendőrség tehetetlenségében már egy Rebiszes lovas egységet is telepítettek a tanyavilágba.

(Betyársereg)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Komment