„Bárki is próbálja feltételezni – és aktualizálni – a politikai jobboldalon, ma már nincsen küzdelem Szent István és Koppány között, kurucok és labancok között, függetlenségpártiak és kiegyezéspártiak között, legitimisták és a nemzeti királyság hívei között, vagy Horthysták és hungaristák között. (…) A Történelem keménykezű bíró, akik pedig nem ismerik fel az általa kimért parancsszavakat, azok elvesztik minden létjogosultságukat a politika kíméletlen világában.”
László Balázs az Erő és Elszántság alelnökének gondolatai a múltba révedés jelenségéről és egy új jobboldali megközelítésről.
„Magyar politikai és társadalmi viszonylatban fontos ismertetni még egy olyan kiküszöbölendő tényezőt, amelynek elhagyása kulcsfontossággal bír mozgalmunk megfelelő szemléletmódjának kiépítésében: ez a kiküszöbölendő tényező a múltba révedés és a folyamatos, szinte már a jelentől elszakadt és a jövőért vívott küzdelmet nélkülöző nemzeti nosztalgia jelensége. Ez a jelenség magyar jobboldali közösségeink bizonyos köreiben lelhető fel; konkrét gyakorlati esetekben akkor, amikor némelyek korszakunk szempontjából nem meghatározó történelmi ellentétek felhevítésén fáradoznak, illetve sokakat az öncélú nosztalgiázás tévútjára terelnek. El kell fogadnunk a tényt, hogy a történelem organikus, folyamatosan változó, így semmi sem történik kétszer ugyanúgy. A jelenlegi magyar társadalom- és embertípus teljesen más gondolkodási és cselekvési szerkezettel rendelkezik, mint bármely másik kor bármely pillanatában. Amennyiben viszont naivan elhitetjük magunkkal a „régit vissza” szemléletének nem létező létjogosultságát, úgy nem csak becsapjuk önmagunkat és a politikai közösségünkhöz tartozó társainkat, de nagyobb kárt is okozunk vele, mint gondolnánk: eredménye a keserűség és a folyamatos csalódás, mert hiába keressük, de nem látjuk a régi kor emberét és a régi kor társadalmi sajátosságait. Új korszakban élünk, így megmaradásunk és politikai érvényesülési lehetőségünk szempontjából életbevágó a múltba révedés kultuszának felszámolása és a jövőbe tekintő szemlélet megértése és elsajátítása. Ez természetesen nem jelenti azt – a félreértések elkerülése végett – hogy elődeink hősiessége ne lenne mintapélda számunkra, viszont mi nem valamely régmúltbéli időszakot akarunk feltámasztani (hiszen ez a világ valós működése szempontjából lehetetlen), hanem „egy új történelmet akarunk kezdeményezni”.
Mozgalmunk nem enged teret a múltba révedés káros formáinak, mert törekvésünk új jobboldali – a jelenben él és a jövőbe tekint – így lelki szemeink előtt a magyar létrend és a magyar jövő biztosításának akarata áll!”
Miként azt szellemi irányelveink meghatározzák (amelyekből fentebb idéztünk), az Erő és Elszántság a múltba révedés kultusza helyett az előre tekintésben való egység megteremtését tűzte ki célul, ennek fontosságát és korunk parancsoló ereje szerinti szükségszerűségét pedig nem lehet eléggé kihangsúlyozni. Nem mehetünk el újra e téma mellett már csak azért sem, mert a félreértéseket tisztázni kell, hogy jövő-orientált állásfoglalásunk világos, egyértelmű és félreérthetetlen legyen.
Tény, ami tény és az elején leszögezendő, hogy már javában zajlik a XXI. század. Ez nem vélemény, ez nem értékítélet, ez puszta ténymegállapítás. Maga a tény pedig – hogy új korszakban élünk és új kihívások előtt állunk – magától értetődően teremti meg a jogot, hogy olyan irányjelzőket tegyünk ki mozgalmunk politikájában, amelyek nem álomba ringatva terelik a múlt homályába politikai közösségünk tagjait, hanem kizárólag olyanokat, amelyek a legpontosabb realizmus mentén határozzák meg a jelen érdekeit és a jövő biztosításának szigorú feltételeit.
Bárki is próbálja feltételezni – és aktualizálni – a politikai jobboldalon, ma már nincsen küzdelem Szent István és Koppány között, kurucok és labancok között, függetlenségpártiak és kiegyezéspártiak között, legitimisták és a nemzeti királyság hívei között, vagy Horthysták és hungaristák között. Bármennyire is szeretné bárki ezek aktualitását vizionálni, ezek már nem létező ellentétpárok. Minden megváltozott, minden szeglete máshogy áll a minket körülvevő politikai valóságnak. A minden reális tényezőt megtagadó, hamis barát-ellenség viszony kialakításának pedig egyenes következménye a történelem színpadán való egyértelmű leszereplés. Viszont nekünk sem a leszereplés, sem az eltűnés nem áll érdekünkben, így a múltba révedés helyett alternatív megközelítéseket kell keresnünk. Ez nem azt jelenti – és itt jön elő az esetleges félreértések megválaszolása – hogy számunkra nem elődeink heroikus példamutatása és életstílusa lenne a meghatározó. Sőt, egyenesen és kizárólag meghatározó! Viszont, nem szabad összekeverni a múltból vett életút-példák követését a múlt társadalmi és politikai környezetének, illetve az abban rejlő ellentétpárok aktualizálásának lehetetlenségével.
Nem utolsó tényező az sem, hogy jelen korunkra – a nemzetközi baloldal aknamunkájának köszönhetően – szinte teljes gyökérszakítást hajtottak végre a ma társadalma és a régmúlt társadalmai között. Bár orientációs (irányadó) mintákkal még rendelkezünk, de egy az egyben már nem vagyunk birtokában azon társadalmi és politikai elemeknek, amelyekből építkezve visszaállíthatnánk bármilyen entitást is a múltból. A régi (vagy eddigi) jobboldal megtette történelmi kötelességeit, életútját végigjárta. Viszont az új korban, az új viszonyrendszerek keretei között és az új ember- és társadalomtípus világában a régi paradigmák már nem állják meg a helyüket. Ha ezt nem ismerjük fel kellőképpen, úgy sohasem fogjuk tudni politikai értékrendünket megfelelő szinten közvetíteni a ma társadalmában. Új hívószavakra, új paradigmákra, új megközelítésekre van szükség: ergo, egy teljesen új jobboldali narratíva megalkotása szükségeltetik. Félreértés ebben se essék, hiszen az is világos és egyértelmű, hogy mi a jelen liberális környezetét abszolút értelemben elutasítjuk, annak helyén pedig vegytisztán az erkölcsi, szellemi, politikai és társadalmi helyreállítás gondolatát tűztük ki célul. De, jelen korunk sajátosságainak és valódi ellentétpárjainak felismerése, illetve a jelen problémáinak megoldására való koncentrálás és a jövő-orientált perspektíva kialakítása nélkülözhetetlen lépések.
Hogy milyen is ez az új jobboldali narratíva – amelynek gondolata mellett zászló követ zászlót és ember követ ember – arról ízelítőt már szellemiségünk és mozgalmi működésünk is adni tud. Természetesen ez még kezdeti fázis, de a nulladik lépésen már bőven túl vagyunk, a munka pedig semmilyen körülmények között sem fog leállni, mert az erőegyensúly elve és a politikai/társadalmi helyreállítás igénye ezt következetesen megkívánja. A Történelem keménykezű bíró, akik pedig nem ismerik fel az általa kimért parancsszavakat, azok elvesztik minden létjogosultságukat a politika kíméletlen világában.
László Balázs, alelnök Erő és Elszántság
