Régen is voltak világmozgalmak, régen is megmozdultak s felkeltek a népek s óriási erőfeszítéseket végeztek, küzdöttek szabadságért, eszmékért és jólétért, de úgy látszik, mintha azok a népmozgalmak régen is, meg a középkorban is, inkább egyes nagy emberekhez fűződtek volna. Nem a tömeg, nem a nemzet s a társadalom lelke forrt föl ezekben a mozgalmakban, hanem egyes nagy emberek lelke áradt ki a tömegekre, nem a tömeg lelke lett nagy, hanem a nagyok lelke lett közös!” /Prohászka Ottokár/
A liberalizmussal elkábított világgal párhuzamosan olyan világot emeltek szorgos építő kezek, melynek sziklaszilárd alapjai minden vihart készek feltartóztatni. A nemzeti ellenállás végvárait ma már nem kopaszra borotvált, bakancsos fiatalok őrzik, hanem olyan emberek, akik nem a szubkultúrák megszállottjai, egyetlen amit képviselnek olthatatlan hazaszeretetük. Ez a hazaszeretet építette fel azt a masszív gránittömböt, melyen nem hatolnak át a magyarság megrontói és azok csahos kutyái.
A történelem nagy korszakaiban emberfeletti erők ébrednek, ezek az erők indítják el és vezénylik le a változások korát. A harcoló és küzdő népek ereje egyetlen biztosítéka a túlélésnek vagy a dicsőséges halálnak. A nemzetekben lakozó erő milliók lelkéből szakad fel és tör elő az ilyen nagy történelmi pillanatokban.
A háború szent lángjai hevítik a különböző néprétegeket, osztályokat és érdekeiben különvált, de vérségileg azonos nemzettársakat. Ezek a lángok hevítik hőssé a nemzetet. A háborús szelekció félrelöki a gyávákat, fanatizálja a hezitálókat és parancsot oszt az arcvonalban állóknak. Így lángol fel a háború művészetének gyűlölete, hogy friss tartalommal töltse fel a becsület, bátorság, hűség, bizalom és hősiesség alapfogalmakat.
A harcok lángolását a gyűlölet hevíti véres tivornyává. A pusztítás orgiája elszabadul és a fémek darálójában roncsolódik, törik a hús és a csontok. Mégis boldog tartalommal töltenek el bennünket a kínokkal és gyötrelemmel teli időszakok, hiszen ezekben az időkben talál vissza az ember rendeltetéséhez, természet jelölte útjához.
A lövészárokban fekvő katona gondolatai hazaszállnak, a családok mindent feláldozva támogatják a nemzet háborús erőfeszítéseit, a fizikai és lelki nélkülözések acélozzák meg a lelket és teszi naggyá a nemzet szellemét. A háború kalapácsa alatt alakul ki a világ melyért a frontvonalban állunk.
Nagy emberek, olyan vezető egyéniségek ébresztették fel a magyarság harci szellemét, a háború örök nyughatatlanságra ítélt szellemét, akik halhatatlanokká válnak tetteik és erőfeszítéseik miatt. Ha a Betyársereg és 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom harcos lendületét vesszük figyelembe, láthatjuk hogy a magyarság legjobbjai tömörülnek e szervezetek lobogói alatt.
Ezek a fiatalok az ellenállás ösvényét járják, bátorságukkal pedig példát mutatnak. Az elszánt arcok már jelzik, hogy a felébresztett szellem megköveteli a fizikai helytállást, olyan áldozatokat követelve, melyre a magyar történelemben számtalan példa sorakozik fel.
Nemzetünkre mért csapások szélvésze kovácsolja össze a nemzettestet, hogy egységet alkotva legyőzze az elnyomást és kivívja a hőn áhított szabadságot. A Betyársereg klánjai, a 64 Vármegye csoportjai mind-mind az első sorban fognak állni és önfeláldozó példát fognak állítani a következő generációk számára, akik egy jobb kor beköszöntével az említett szervezetek hősei előtt hajtanak fejet.
Szemben a materialista életszemlélettel, szemben az önzéssel, a restséggel, a magyar hazafiak tisztában vannak azzal,hogy a nemzet szolgálatában meghalni a legnagyobb dicsőség, melyet ember kiérdemelhet. A keskeny ösvényt országúttá tapossák, amelyen nemzedékek járnak, még pedig nemzeti ideálok világosságában, nagy, örök célok felé.
Nagy emberek szervezik most a magyarság jövőjét, olyan emberek, akik tisztában vannak küldetésük fontosságának súlyával. A magyar nemzet legjobbjai tűzbe hozzák a lelkeket, hogy beteljesítsék népünk akaratát, hogy a nemzet olyan erővel vesse bele magát a háború lángoló karjaiba, ahol a gyengék mind elhullanak az életre érdemesek pedig állva maradnak.
Az egységes nemzeti ellenállás gondolata fontosabb, mint bármikor. A nemzet szolgálata mindannyiunk kötelessége, a lángokat pedig a nagy, nemes emberek lobbantják fel lelkünkbe. Követjük őket, velük megyünk. Emeljük fel a zászlókat!
(Kovrig Attila – ÚjErő.net)
