1.4 C
Budapest

„Ne éljetek álomvilágban, hanem élvezzétek az élet nemes küzdelmét!”

Sneider Tamást a Jobbik heves megyei országgyűlési képviselőjét kérdeztük: hazafiságról, harcos politizálásról, a fiatalság helyzetéről, sportról, és a cigányprobléma megoldásáról.

Ön, mint a Jobbik országgyűlési képviselője és egyben az egri hazafiak egyik vezéregyénisége, mit gondol a Betyárseregről? Milyen szerep várhat, a következő évek harcaiban, a betyárokra?

A Betyársereg egy viszonylag fiatal képződmény, amely az alakulása elején, mint minden szervezet, magán hordozta a kezdeti nehézségeket. Nem könnyű egy olyan szervezetet létrehozni, amelyben olyan sok, a szó szoros értelmében, erőteljes egyéniség van, mint a Betyárseregben. Mára szépen letisztult a Betyársereg tagsága és egyértelműen a magyar önvédelem legelitebb, folyamatosan növekvő csapatává alakult. A Betyársereg jövője a magyar önvédelem, a megmaradásunk tekintetében fontos. A jelenlegi nemzetáruló kormány, a felzárkóztatás hamis szólama alatt 20.000 cigány fiatalt kíván bokszolásra tanítatni. Nem vitás, hogy 20.000 felkészített cigánnyal akár az egész magyarságot el lehetne nyomni, ha nem volnának önvédelmi szervezeteink. A Betyársereg legnagyobb szerepe abban lehet, hogy példát mutat magyar fiatalok tízezrei számára a sport, a hazaszeretet és a bajtársiasság tekintetében.

A Jobbik és a Betyársereg együtt tud-e működni nemzeti kérdésekben? Egy párt, amely a demokrácia játékszabályai szerint kell, hogy játsszon és a Betyársereg, amelynek tagjai a betyárok ősi harcmodorát részesítik előnyben, egymástól egészen eltérő eszközökkel harcolnak.

A legkönnyebben talán Petőfi Sándor: A szájhősök című versének soraival tudok válaszolni erre a kérdésre. A vers első négy versszaka az akkori magyar politikai elit lehető legélesebb kritikája, ami teljes mértékben illik a mai magyar helyzetre is. Ám az utolsó versszak mégis így szól:

„Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!”

Nos, a Jobbik épp ebben a helyzetben van. Részben elfogadtuk a játékszabályokat, hiszen a parlament falai között tevékenykedünk, de csak azért, hogy végül fölfordítsuk majd „ez
Ál nagyok győzelmi szekerét”. A Betyársereg ugyanezért a célért küzd. Ám az ellenségnek ezernyi eszköze van, a nemzeti oldal pedig nem mehet a csatába úgy, hogy ne készüljön fel mindenre. A Jobbik a jelenlegi törvények betartásával kívánja megvalósítani az ország függetlenségét, anyagi és szellemi boldogulását. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy a magyarságot (bér és tudat) rabszolgaságba taszító erők, irdatlan vagyonuk megőrzése érdekében bármire képesek lesznek, akár erőszak alkalmazására is. Mi pedig felelős vezetőként, kötelesek vagyunk ezzel is számolni, és felkészülni a magyar emberek megvédésére. Ennek szellemében üdvözlünk minden, az önvédelmünket fegyelmezetten és ésszel erősítő szervezetet.

Aki ismeri az ön tevékenységét, az tudja, hogy képviselőként nem a parlamentből szemléli a vidék sorsát, hanem a hevesi emberek valódi problémáival, személyesen foglalkozik. Mint tudjuk a cigányprobléma a legaggasztóbb az Észak-magyarországi területeken is. Milyen megoldást kínál erre az egyre súlyosbodó helyzetre a Jobbik 2014-ben és be kívánja-e bevonni ebbe az igazi rendtételbe a többi nemzeti szervezetet? Gondolok itt legfőképp a Gárdára, HVIM-re, Betyárseregre.

A cigányság problémája rendkívül komplex kérdés, amelyet hosszú oldalakon keresztül is nehéz lenne összefoglalni. Azt mindenképp látni kell, hogy a cigányság egy kisebb része sikeresen átvette az európai viselkedési formákat. Azt is látni kell, hogy településenként is jelentősen változik a cigányságnak a bűnözésre, ingyenélésre való fogékonysága. Vannak települések, ahol, ha van, a cigányok többsége hajlandó szinte teljes értékű munkát végezni. A fő gond az, hogy a cigányságon belül is az ingyenélő, bűnözéssel foglalkozó réteg az, amely a születések magas számát produkálja és ezért évtizedenként meghatványozódik a probléma. Ha ez így folytatódik tovább, rövidesen bele fog pusztulni a nemzetünk. A megoldást két szóban össze lehet foglalni: munka és rend. Ezt a kettőt kell megvalósítani Magyarországon és erre kell rávenni a cigányság ingyenélő rétegét. Aki pedig erre nem hajlandó, arra az önfenntartó börtön vár, illetve szabad az út az Európai Unió más tartományai felé. Természetesen a két cél teljesülését nem könnyű elérni, de már magam is tucatnyi törvényjavaslatot adtam be az országgyűlésnek annak érdekében, hogy céljaink megvalósuljanak. Az más kérdés, hogy ezek a törvények csak akkor tudnak majd életbe lépni, ha a Jobbik alakít kormányt Magyarországon. Sokan szkeptikusak abban a kérdésben, hogy a cigányság bűnöző, ingyenélő rétegét munkára, rendre lehet- e szoktatni. Ismerve az előttünk álló feladatok nehézségeit, bármennyire meglepő, azt mondom, hogy ezt a problémát a legkönnyebb megoldani, ugyanis ehhez nem elsősorban anyagi erőforrások kellenek, hanem politikai akarat.

Ennek az akaratnak része az is, hogy visszaállítsuk Magyarországon a csendőrség intézményét, mely elsősorban a vidéki rendteremtés és a vidéki magyarság védelme szempontjából fontos. Kormányra jutásunk esetén ebbe a szervezetbe várunk minden hazafit, aki alkalmas erre a szolgálatra. Itt természetesen a magyar önvédelemben élen járó szervezetek tagjaira is nagyon nagy mértékben számítunk.

shneider003Ha már a harcról beszéltünk, térjünk egy kicsit sportosabb vizekre. Űzött valaha valamilyen sportot? Ha igen, mi volt az és mit nyújtott önnek?

Szerencsésnek mondhatom magam, mert a tanuláson, olvasáson kívül lételemem a mozgás. Kisgyermekként elsőnek az úszást sajátítottam el, majd nagyon korán, 12-13 éves koromban, építkezéseken dolgoztam. Egy nyári idény alatt megdöbbenve tapasztaltam, mennyit erősödtem a beton és malter hordástól. Úgy gondoltam, ezt az iskola alatt is folytatnom kellene, ezért a saját testsúlyommal és a legkezdetlegesebb eszközökkel elkezdtem edzeni. 16 évesen sok száz középiskolás közötti versenyen már messze a legjobb teljesítményt nyújtottam, többféle erőnléti gyakorlatban. A nyers erőt viszont formába is kellett önteni, ezért néhány edzés erejéig az akkori önvédelmi sportok mindegyikét (közel egy tucatnyit) meglátogattam. Közben folyamatosan más területekre is szó szerint áteveztem: jöttek a vízi sportok, majd a véleményem szerint leginkább embert próbáló terület, a hegymászás. Mai napig két gyengém van. Ha vizet látok, azonnal bele akarom vetni magam, ha hegyet látok, azonnal meg akarom mászni.

Volt-e valami edzésterve? Meséljen erről!

Az elmúl 27 évben rengeteg edzéstervem volt és teljesen természetes, hogy 13-14 évesen másképp edzettem, mint most 40 évesen. A súlyzós edzések gyakorlatait folyamatosan változtatom, színesítem attól függően épp melyik izomzatomat érzem gyengébbnek. Fontosnak tartom a harmonikus, minden izomzatra kiterjedő edzést. Például nagyon sokan elhanyagolják a lábizomzatukat és csak a felsőtestre edzenek. Ez amellett, hogy nem is túl szép látvány, egy küzdelemben óriási hátrányt jelent.  Az edzéstervnél sokkal fontosabbnak tartom a tiszta edzést. 40 évesen meggyőződésem, hogy semmi értelme nincs különböző szteroidokkal, hormonokkal fokozni az erőnlétet. Legalábbis annak biztos nem, aki valódi, akár egész életen át tartó erős fizikumot és erőnlétet szeretne. Életem során rengeteg fiatalt láttam, akik rövid ideig erősek voltak, majd eltűntek a süllyesztőbe. Én személy szerint annyira kerültem a különböző szereket, hogy fehérjeturmixot is csak 34 évesen ittam először, mégis kényelmesen 100-110 kg izomzattal rendelkeztem, és csak a hegymászások kedvéért fogytam le többször 95kg-ra.

shneider002Mit javasolna a mai fiatal generációnak? Milyen sportot űzzenek, ahhoz, hogy ne csak a testük, de a lelkük is megedződjék.

Minden sport alkalmas az emberi lélek fejlődésére. A súlyzós edzések, úszás, kajakozás stb. kitartásra, fegyelemre szoktatnak, de az igazi lelki fejlődést szerintem a test-test elleni vagy az ember és a természet közötti küzdelmek jelentik. Ennek értelmében a küzdő sportok és a természeti erők legyőzése tölthetik el olyan élményekkel, tapasztalatokkal az embert, amelyeket egész életén át hasznosítani tud.

Az egri nemzeti érzelmű fiatalok vezetőjeként ismerik Egerben, azonban a baloldali sajtó, mint régi skinhead vezérként emlegeti. Sokan nem tudják – és sokaknak baja sem lenne azzal, ha ehhez a szubkultúrához tartozott volna – de mégis mi az igazság?

A skinhead szubkultúrára hamar ráaggatták, hogy részegeskedő, indok nélkül verekedő, rosszarcú, gonosz fiatalok gyülekező helye. Természetesen ez ugyanilyen mértékben igaz lehetett volna a rockerekre, punkokra és más egyéb szubkultúrákra, ahol például a skinheadekkel ellentétben a kábítószerek nagy elismerésnek örvendtek. 16-18 évesen, mint lázadó fiatal, rövid hajjal, kockás ingben, piros hózentrógerrel, farmernadrágban, bakancsban jártam. Ez azonnal elég volt, hogy egy politikai tiszt azt írja a kartotékomra: bőrfejű. Természetesen magam is sűrűn jártam korabeli skinhead zenekarok koncertjére, ám a szó hagyományos értelmében valóban nem skinheadvezér, hanem sokkal inkább politikai vezető lettem, hiszen az első bejegyzett, kimondottan jobboldali ifjúsági szervezetet, az első hivatalos újságot a vezetésemmel hoztuk létre.

Milyen volt akkor az egri fiatalság? Mennyire voltak fogékonyak a nemzeti eszmére, és mi most a helyzet?

Eger a turizmusnak köszönhetően egy nyitottabb, szélesebb látókörrel rendelkező város volt a kommunizmus időszakában. Ennek is köszönhető, hogy a nyugati kultúra, benne a skinhead szubkultúra hamarabb jelent meg nálunk, mint az ország más területein. Pest, Eger, Szeged. Ezek voltak azok a városok, ahol a kommunizmus alatt nagyobb skinhead csoportok jöttek létre, akikhez egyre több fiatal csatlakozott. A skinhead szubkultúra hazánkban egyet jelentett az antikommunizmussal, hazaszeretettel, így nem csoda, hogy a skinheadek lettek a kovászai a fiatalok körében a nemzeti radikalizmusnak. Eger talán abban volt más, hogy a helyi skinheadek nem zárkóztak be maguk közé, hanem szívesen barátkoztak szinte minden más csoporttal. Ennek köszönhetően nagyon széles tábor alakult ki, ahol a legkülönfélébb fiatalok a nemzeti érzés talaján megtalálták a hangot egymással és össze tudtak fogni. Erre nagy szükség is volt, hiszen a cigánybűnözés minden napos félelmet ébresztet a fiatalokban és a rendőrség, a rendszerváltás után, úgy ahogy most is, képtelen volt rendet tartani.

Orosz Mihály Érpatak polgármestere és Sneider Tamás, Konyáron a Magyar Élet Menetén

Fiatalon – és még sokszor most is – ezernyi kalandon estem át. Az első legérdekesebb élmény számomra talán az volt, hogy bizonyos szituációkban az emberek mennyire ki tudnak fordulni magukból.

Emlékszem egy iskolai tinédzser diszkóra Egerben, amelyet 30 éves, bűnöző cigányok próbáltak terrorizálni. Ez akkor minden napos esemény volt Egerben és mindig sikerrel jártak. Ám ezen a napon fordult a kocka és a 16-18 éves magyar fiúk fellázadtak. Akkor töltött el bámulattal, hogy azok a gyerekek, akik egyébként a légynek sem tudnának ártani, hogyan vettek elégtételt azokért a megaláztatásokért, amelyet általában a saját falujukban érte őket nap mint nap. Elképesztő volt látni, milyen dühvel estek neki a nagydarab bűnözőknek, akik késeiket is elhajítva menekültek, amíg tudtak…

Ehhez hasonló élményeim tömegével vannak, nehéz közülük válogatni. Ebben az időben és később számos országban jártam ahol szintén értek „kellemes” benyomások. A volt NDK-ban, Erdélyben, Délvidéken fegyvert nyomtak a hátamnak vagy épp a fejemnek. Az erdélyi forradalom és a Marosvásárhelyi progrom idején, 17 évesen is a helyszínen voltam szüleim „legnagyobb örömére”. 2006-ban elsőként hurcoltak be a tévéostrom idején az épületbe, és a védelemért felelős parancsnok épp arra hivatkozva hagyta cserben a rendőreit, hogy engem el kell szállítania az épületből. De az utóbbi években is megesik, hogy cigányok szeretnék levágni a fejemet a saját házam előtt. Szóval manapság sem szoktam unatkozni.

Hogyan védekezhetnek a mai nemzeti érzelmű ifjak, mert sokszor, ha meg kell védeniük magukat, vagy társaikat még ők kerülnek bajba, a jogos önvédelem miatt.

Elsőként ésszel, másodszor erővel. Ez a sorrend nem felcserélhető. Egy egyszerű küzdelemben is az győz, akinek több esze van, jobban felméri a lehetőségeket. Fokozottan érvényes ez most, amikor valóban azt is számításba kell venni, hogy az egész államhatalom egyre inkább a magyarság ellen van irányítva. Ismerni kell néhány alapvető jogszabályt, amely a jogos önvédelem fogalmát körülírja és érezni is kell hol a határ a jogos önvédelem és a spontán erőszak között. Ám ez mind csak háttér információnak kell, hogy legyen, mert ha a helyzet úgy hozza, hogy meg kell védeni szeretteinket, barátainkat akkor nem mérlegelhetjük a következményeit, hanem cselekednünk kell.

sneider-tamas-001Három gyermek édesapja. Gyermekei követik a példáját?

Büszke vagyok három szép gyermekemre, hiszen sok fiataltól eltérően a tanulás mellett rendszeresen kijárnak a szőlőterületeinkre dolgozni és Aldebrőn is gondozzák állatainkat. Ennek köszönhetően már fiatalon megismerték és hozzászoktak a kétkezi munkához. Én ezt nagyon fontosnak tartom, mert legyen az ember bármilyen tanult, jól képzett, ha nem ismeri meg a fizikai munka fáradalmait és egyben szépségeit, akkor életének későbbi szakaszában – főleg ha vezető válik belőle – nem tud megfelelő döntéseket hozni.

Végezetül. Mit üzenne, a mai fiatalságnak?

Megint csak Petőfi soraival üzennék:

„Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sors idébb-odább.
Félénk eb a sors, csak csahol;
A bátraktól szalad,
Kik szembeszállanak vele…
Azért ne hagyd magad!”

Legyenek bátrak, akár férfinak, akár nőnek születtek. Soha ne kényelmesedjenek el, ne éljenek álomvilágban, hanem élvezzék az élet nemes küzdelmét. Ha így tesznek, akkor érdemes lesz visszatekinteniük életükre és nem kell majd szégyenkezniük utódaik előtt, mikor megkérdezik tőlük mit tettek akkor, amikor lehetőségük volt cselekedni, a hazát jobbá tenni.

(Betyársereg)

spot_img
spot_img

Kapcsolódó cikkeink

Friss cikkeink