Sokan bár sportolnának, de nemhogy az edzőtermek bérletére nem futja a keresetükből, de a mindennapi megélhetés is komoly akadályokba ütközik. A Jobbik alelnökével az Alfahír beszélgetett.
Az Országos Egészségfejlesztési Intézet adatai szerint Magyarországon a polgárok egyharmada túlsúlyos, másik egyharmada pedig elhízott. Ez az állapot számtalan betegség kockázatát megnöveli, kedvezőtlenül befolyásolja a várható élettartamot, valamint az életminőségre is negatívan hat.
A túlsúlyosak körében nagyobb a kockázata a szív- és érrendszeri megbetegedéseknek, amelyek egyébként is a leggyakrabban előforduló halálokok között vannak Magyarországon. Fontos lenne a fiatal generációk sportos életmódra szoktatása, ugyanis kutatási eredmények azt igazolják, a fiatalkorban kialakult túlsúlytól már nehezebb megszabadulni, részben a sporttal kapcsolatos bizalmatlanság és a szégyenérzet miatt.
Egy a múlt évben publikált reprezentatív kutatás (MSD Pharma) szerint a magyarok kétharmada szinte soha nem sportol, 40 százalékuk pedig úgy gondolja, hogy egy kis súlyfelesleg nem okozhat egészségügyi problémákat – írja Sneider Tamás, az Emberi Erőforrások Minisztériumának címzett kérdésében.
Az Országgyűlés jobbikos alelnöke kifejtette: Sokan bár sportolnának, de nemhogy az edzőtermek bérletére nem futja a keresetükből, de a mindennapi megélhetés is komoly akadályokba ütközik. Akik pedig a sportolás egyik legköltséghatékonyabbnak tartott módját, a kocogást választják, azok – és ez különösen vidéken jellemző – ezt a műanyag borítású futópályák hiánya miatt rendre a kipufogó gáztól szennyezett, balesetveszélyes közutakon teszik.
A Kormány a mindennapos testnevelésre és az Eurobarométer adataira hivatkozik, amely szerint a legintenzívebb növekedést a rendszeresen sportolók tekintetében éppen hazánk érte el az Európai Unióban. Ami viszont a statisztikai adatokban nem jelentkezik, illetve a válaszból is kimaradt, hogy a növekedés ellenére még mindig rosszul állunk a nemzetközi összehasonlítások területén. Az említett jelentős növekedés is nagyságrendileg nagyobb lehetne, ha a kihasználatlan stadionok helyett a szabadidős sporttevékenységet elősegítő beruházásokra költöttek volna. Egy stadion árából – példaként kiragadva a felcsúti ékszerdoboz megépítésének a költségeiből, remélve, hogy nem haragítjuk magunkra az FC Felcsút vérmes és népes szurkolótáborát – szinte minden hazai településen alakíthattak volna ki szabadtéri fitnesz és sporteszközöket, asztalitenisz asztalt vagy rekortán futópályát. Ha csak a városokat vesszük figyelembe, akkor korábban nem tapasztalt csarnok- és tanuszoda beruházásokat lehetett volna indítani. Különösen előbbi otthont adhat a röplabdának, a kosárlabdának, a terem labdarúgásnak, a kézilabdának, a ritmikus sportgimnasztikának és még hosszasan lehetne sorolni a sportágakat.
Sneider Tamás szerint az akasztói stadion szomorú példája jól mutatja, hogy nem szerencsés a szükséges tanulmányok és a sportszakma véleményének mellőzésével milliárdokért stadionokat építeni. Ugyanakkor, ami magánpénzből butaság, az közpénzből olyan súlyos felelőtlenség, amelyet egy kormány sem engedhet meg magának.
Sneider kiemelte: a tömeg és szabadidősportra költött pénzek kétségtelenül kiadásként jelentkeznek a költségvetés egyik oldalán, ugyanakkor kutatási adatokkal is alátámasztottan megtakarítást eredményeznek az egészségügy területén. Ugyanez az elhibázott, kizárólag üzleti szempontok alapján indított stadion rekonstrukcióról már nem mondható el.
Tavaly a Betyársereg honlapján is megjelent egy interjú a képviselővel. Akkor kérdeztük sport múltjáról is és megtudtuk, hogy a mai napig aktívan sportol.
„Szerencsésnek mondhatom magam, mert a tanuláson, olvasáson kívül lételemem a mozgás. Kisgyermekként elsőnek az úszást sajátítottam el, majd nagyon korán, 12-13 éves koromban, építkezéseken dolgoztam. Egy nyári idény alatt megdöbbenve tapasztaltam, mennyit erősödtem a beton és malter hordástól. Úgy gondoltam, ezt az iskola alatt is folytatnom kellene, ezért a saját testsúlyommal és a legkezdetlegesebb eszközökkel elkezdtem edzeni. 16 évesen sok száz középiskolás közötti versenyen már messze a legjobb teljesítményt nyújtottam, többféle erőnléti gyakorlatban. A nyers erőt viszont formába is kellett önteni, ezért néhány edzés erejéig az akkori önvédelmi sportok mindegyikét (közel egy tucatnyit) meglátogattam. Közben folyamatosan más területekre is szó szerint áteveztem: jöttek a vízi sportok, majd a véleményem szerint leginkább embert próbáló terület, a hegymászás. Mai napig két gyengém van. Ha vizet látok, azonnal bele akarom vetni magam, ha hegyet látok, azonnal meg akarom mászni.”
A képviselővel készült teljes interjúnkat IDE KATTINTVA olvashatják.
(Alfahír, Betyársereg)