Közismert mondás, hogy a győztesek írják a történelmet. Van viszont a történelemnek egy olyan szeglete, amiről még a győztesek sem akarnak írni.
Szálasi Ferenc személyének és kormányának megítélése nem egyszerű. Lehetne az is, ha olyan világban élnénk, ahol a történelem egyes szakaszait nem tabusítanák olyannyira, hogy még a kérdések megfogalmazást is törvénnyel büntetik.
Ennek fényében nem annyira meglepő, mégis elkeserítő, hogy alig lehet tudni valamit egy olyan komplexumról, amiből mindössze három van egész Európában. Kettő látogatható, sőt a hadtörténelmet kedvelők által közkedvelt helyszín, a harmadik pedig a Szálasi-bunker, amiről csak azok tudják, hogy létezik, akiket kifejezetten érdekel a téma.
A bunker rövid története, hogy az 1944-es nyilas hatalomátvétel után Szálasi Ferenc nemzetvezető parancsot adott a Gyepű II. vezéri védőkörlet kialakítására. A munkálatok Kőszegtől nem messze az erdőben kezdődtek meg és 1945 február elejéig tartottak. Az eredmény egy 20 méter mélyen lévő, két helyiségből álló (28 és 33 négyzetméter) bunker lett, amit a nemzetvezető igényeinek (puritán életstílus jellemezte, így lehet következtetni a “luxus” mértékére) megfelelően.
Mivel a bunker nem volt atombiztos, így Szálasi és kísérete végül birodalmi területre távozott Nyugat-Magyarországról.
A világháború végeztével, a káoszt kihasználva a helyiek elhordtak mindent, ami mozdítható volt. Ezért nem is lehet őket hibáztatni, hiszen a hátország ekkor már távolról sem hasonlított a bőség szigetére. Az erdő, amiben kialakításra került a bunker szigorúan őrzött határsáv lett, a földalatti építmény pedig a szovjet katonák melegedője. Helyiek elmondása alapján a mai napig láthatóak falfirkáik. 1953-ban megpróbálták berobbantani a bunkert, de mivel egy kötélen eresztették le a robbanótöltetet az valószínűleg nem került elég mélyre, így csak a felszíni bejárat pusztult el, a földalatti helyiségek érintetlenek maradtak.
A rendszerváltás után Bakay Kornél régészprofesszor volt, aki elsőként megpróbált hozzányúlni a témához, de sajnos nem járt sikerrel. A Mazsihisz azonnal támadásba lendült és először csak egy helyi kiállítást lehetetlenítettek el 2002-ben, majd a bunker múzeummá alakítását is, arra hivatkozva, hogy “neonáci kegyhely” lesz belőle.
A nyugat.hu 2015-ös fényképén látható, hogy valaki volt olyan merész és elhelyezett egy mécsest a bunker (napjainkban felújított, de lezárt) felszíni bejáratánál. Nem tudjuk, hogy a Mazsihisz ingerküszöbét ez már meghaladja-e, de reméljük, hogy olvasóink ezen nem botránkoznak meg.
Mi úgy gondoljuk, hogy ennek a bunkernek múzeumként kéne szolgálnia az utókort, de ha valaki egy mécsesgyújtással kíván megemlékezni a II. világháború eme rejtélyes helyszínén, akkor ebben a szabad és demokratikus világban ez engedtessék meg neki.
(Puskaporos szaru – SZKR)
