Az alábbi történetet egy elkeseredett fiatal lány osztotta meg Fb-oldalán. Az 1-es villamost sokan már „terrorvillamosként” is emlegetik. Nem véletlen a jelző, hiszen az alábbi „élménybeszámoló” csak egy a sok közül. Drogügyekről, terhes kurva hasba rúgásáról értekeztek, utasokat zaklattak a cigány bűnözők. A teljes történet a cikkben. Mi pedig ehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy mostantól a Betyársereg tagjai – ha arra van dolguk – autó helyett, ügyes-bajos dolgai intézéséhez, az 1-es villamost fogják választani. Ez így környezetkímélőbb és egyszerűbb, mint a dugóban araszolni. Természetesen nem rendvédelemről van szó, hiszen ez törvénybe ütköző lenne. 🙂
Egész este a délután jár a fejemben. Nem tudok túljutni a történteken. Megosztom veletek, hátha jobb lesz, hátha segít a mellkasomban lévő furcsa nyomást enyhíteni. Munkatársammal elindultunk haza a munka végeztével. Felszálltunk az 1-es villamosra, a már rettegett fővárosi „thriller mesék” helyszínére. Leültünk mert épp jutott hely. A megállók egyikében 3 fiatal fiú is csatlakozott az utazókhoz. Volt náluk egy szarvas agancs. Igen. Ez önmagában sem hétköznapi, de higgyétek el mindez semmiség ahhoz képest ami ezt követte.
Munkatársam a stadion után magamra hagyott, megérkezvén uticéljához elköszöntünk egymástól. Mellém ült egy csinos jól szituált lány, velem szemben pedig egy idős néni pihegett. Az agancsosok leültek a szemközti helyekre… és elkezdődött életem lelfeszultebb, legmegdöbbentőbb hazaútja. A kisebbséghez tartozo nem is tudom minek nevezzem őket, sajnos nem tudok nem indulatos lenni, férgek, maradjunk a férgeknél, szóval elég hangosan beszélgettek.
Egymást cigánynak és tesónak szólítva azt ecsetelték melyik mikor jött ki a böriből és kinek mikor melyik tárgyaláson kell idézem „baszakodnia a fasszopó gecikkel”. Kitárgyalták a drogügyeiket és a zaklatásokat is. Majd a beszélgetésből kiderült, hogy az egyiknek a „kurvája” merthogy így nevezte, szóval „vemhes” merthogy így jellemezte. De „baszik rá hogy fiu e vagy lány mert ő aztán fel nem neveli. Legyen a gondja a puja a rühes dögnek ha már lenyelni nem tudta”!!!!! Itt, ennél a pontnál már éreztem, hogy ez egy kellemetlen út lesz. A társa elkezdte győzködni, hogy de nevelje fel mert ha fiú akkor majd lehet az anyagot teríttetni vele ha pedig lány akkor sok penzt hozhat ha futtatja. Mindharman megállapították hogy ez nagyon fain ugyhogy akkor mégsem rugdossa szét a ribanc hasát. igen, ezt így mondta. A fő kolompos elkezdte nézegetni a mellettem ülő lányt.
Rettegtem, hogy oda ne jöjjenek. Nos, nem jöttek, de ami ezután következett az örökre bennem marad. Azt találgatták hárman, hogy hány éves lehet. Majd azt mondta az egyik, idézem: hogy az ilyen minőségi pinák mind azt hiszik hogy ők valakik. A jó illatuk meg a menő ruhaik miatt. És hogy ilyenbe csak akkor márthatja a maguk fajta a faszát ha megerőszakolja. Majd azt ecsetelték, hogyan csinálnák, ki hogyan fogná le és baszná szét. Bocsánat ha vulgáris vagyok. A lány úgy remegett mellettem hogy esküszöm éreztem. Ránéztem a nénire aki velem szemben ült. Könnyes volt a szeme. félelem volt a levegőben. Közben arra gondoltam, hogy pont erről beszélgettem a munkatársammal, hogy mik történnek.
Ott ültem a pattanásig feszült idegek harcának közepén és fogalmam sincs miért de úgy éreztem nem bírom tovább. Nem tudtam mit tegyek és nem tudom megmagyarázni miért de azt mondtam a lánynak, hogy add a kezed. Megfogtam a kezét és az volt bennem, bármi lesz is nem engedem el. A „lelki terroristák” folytatták. Szavakkal inzultálták elég durván. Ő pedig szorította a kezem. Ekkor egy idősebb férfi, közbeszólt, azt mondta elég legyen. Persze azonnal célponttá vált. Ment a szétbaszom a fejed tata meg kitépem a szíved stb. A bácsi a következő megállónál elhagyta a villamost. Hatalmas csend lett. Egy pisszenés sem volt. Hiába tombolt a meleg, ott és akkor megfagyott a levegő. Esküszöm hallottam a szívverésem.
A téma a szarvas agancs lett, kibeszélték honnan lopták hol és hogyan fogják eladni. Időnként még odaszóltak „védencemnek” hogyan nyalnák ki és geciznék tele a finom szűk kis seggét. És ecsetelték néha hogy sikoltozhatna vergődhetne mint a múltkor a kiscsaj a vasútállomáson. Jókat röhögtek azon, hogy 8 hónapot kapott csak érte. Az „eloadas” kozben tobbszor is tobbekkel összenéztünk es mindünk szemeben ott volt az egyutterzes. Tudjatok amikor amolyan reszvetem pillantasokat vetunk. Végül a Flóriánnál leszálltak, mondván mennek anyagért. Persze távozóban az egyikük végső sokkolásként beleszagolt a lány hajába. Szegény eddig bírta és kitört belőle a sírás. Szerintem ő sem mostanában fog egyedül utazgatni.
Távoztak a „nagyfiuk” és mindenki megkonnyebbult. A lány a vegallomasig szoritotta a kezem majd egyutt szálltunk le a villamosrol. Annyit mondott hogy koszonom. Ahogy a néni is. Mind akik egyutt utaztunk, szerintem kihagytuk volna ezt a „mesét”. Azota tobbszor is vegigporgettem magamban a tortenteket. Végtelenul elkeserit, hogy ilyen vilagban élünk. Isten óvja a gyerekeket, a fiatal lányokat, és minden jó erzesu embert, hogy ilyenek keze koze keruljon. Az pedig ijeszto, hogy a bortonok tele vannak, es ezek szabadlabra kerulhetnek ujra es ujra es ujra… Nem felnek semmitol, nincs visszatarto ero, hisz a multkor megeroszakolt lányért is csak 8 honapot kaptak… És mindezen röhögnek. elkeserito, ijeszto es felelmetes!
Nincs kedvem villamosozni, nincs kedvem ehhez a varoshoz, ehhez az orszaghoz, es lassan ott tartok, hogy nincs kedvem ehhez a vilaghoz sem. Persze az élet megy tovább. Holnap felkelünk, megrázzuk magunkat és megyünk tovább. Hogy lehet ezen túljutni? Csukjam be a szemem és mintha nem létezne mindez, ne vegyek tudomást róla? Nem tudom mi a helyes hozzáállás, de kívánok nekünk egy szebb világot, egy szebb jövőt, talán ez is fejben dől el…
(Betyársereg)
