Az október közepéig, az RTL Klubon futó televíziós túlélőshow egyik szereplőjét Szolnokon és környékén jól ismerhetik. Varga Feri nem bánta meg, hogy részt vett a játékban, igaz, nem is maga adta be a jelentkezését. Szeptember elején beszélgettünk a Survivor rákóczifalvai játékosával. A szolnokinaplo.hu interjúja.
– Miért jelentkeztél?
– Nem én jelentkeztem, egy haverom viccből benevezett, akivel együtt szoktunk futni, edzeni. Már nem vagyunk fiatal gyerekek, de úgy döntöttünk például, hogy lefutjuk a maratont. Többször csináltunk már azt is, hogy beneveztük egymást versenyekre csak a hecc kedvéért. Kíváncsiak voltunk, hogy a másik végig tudja-e csinálni a versenyt. És ez a barátom nevezett be a Survivorbe. Erről viszont akkor értesültem, mikor az RTL Klub írt, hogy örömmel veszik a jelentkezésemet, és várnak a castingra. Persze, a barátom gyanúsan is kérdezgette, hogy nézem-e az e-mailjeimet.
– Mit reagáltál, mikor megkaptad ezt az üzenetet?
– Egyből felhívtam ezt a barátomat, hogy ez mégis mi, de ő csak nevetett. Derengett valami, hogy mi is ez a Survivor, de megmondom őszintén, nem tudtam pontosan.
– A castingra csak elmentél…
– Éppen dolgom volt Budapesten, mikor volt a meghallgatás, gondoltam, elmegyek. Mikor megláttam azt a kígyózó sort, inkább kifordultam, de az ajtóban megállított két lány, hogy töltsek ki egy lapot, és álljak be a sorba. Akkor éppen kinyílt egy ajtó és hamarabb bekerültem.
– Nem bántad meg, hogy elmentél?
– Abszolút nem bántam meg. Én nem szoktam megbánni a tetteimet, ezt se bántam meg.
– Mennyi időt töltöttetek kint?
– Az egész forgatás 50 nap volt. Ebből 44 nap volt a kihívás, tehát maga a verseny, a játék. Sokan ebből akarnak messzemenő következtetéseket levonni, hogyha végig ott voltam, akkor biztos megnyertem. A kiesők is maradtak, senki nem ment haza, csak a végén.
– És megnyerted?
– Majd kiderül!
– Arra a kulisszatitokra szinte mindenki kíváncsi, hogy csak színjáték volt-e a nomád élet, és a forgatás szüneteiben ettétek a hambit, vagy valóban magatokra voltatok utalva?
– Minden úgy volt, ahogy az a televízóban megy. Valóban kitesznek egy szigetre, ahol a stáb nem ehet, nem ihat, nem dohányozhat a közeledben. Ezzel nagyon rendesek voltak, mert ha szisszentettek volna egy hideg sört úgy, hogy nekünk csak meleg vizünk van, az nehezítette volna a játékunkat.
– Hogyan étkeztetek?
– Ugye van egy alapellátmány, ami rizs és bab. Ezt négy napra előre ideadták kis zsákokban, és be kellett osztanunk. És a rizs meg a bab nem egy kalóriadús táplálék, sok energiát nem nyertünk belőle. A babot beáztattuk, de abban a hőségben szór szerint felforrt és megbüdösödött a vízben. Volt, hogy négy órát főztük és ugyanolyan kemény volt, mint előtte.
– Fogytál a végére?
– Ha csak megjátszottuk volna, akkor nem fogytam volna 16 kilót! A játék előtti két hétben csak zabáltam, hogy hízzak, mert számítottam arra, hogy biztos lemegy pár kiló. De 16 kg-ot fogyni 44 nap alatt semmilyen szuperdiétával nem tudtam volna.
– Nem érezted azt időközben, hogy neked eleged van és feladod?
– Szerintem, aki nem érzett ilyet, az hazudik. Én is éreztem, a negyedik napon. És nem az éhezés vagy a klíma volt az oka, hanem az emberek.
– Hogyan bírtad ki összezárva ennyi ismeretlen emberrel?
– Ez nekem borzasztó nehéz volt. Akik ismernek, azok tudják, egy elég nehéz ember vagyok és nem tűröm magam körül se a kuplerájt, se a hülyéket. Szóval ezért fordult meg a fejemben, hogy hazamegyek.
– A lányok nem voltak elviselhetetlenebben kamerákon kívül?
– Volt egy lány, akivel az első nap összevesztem. Vele nem bírtam kijönni a jelleme miatt: nem bírom elviselni, ha valaki a szememben kedves, a hátam mögött pedig elhord mindennek.
– Van olyan, akivel azóta is tartod a kapcsolatot?
– Van, persze. A résztvevők nagy részét kedveltem, pár ember volt csak, aki nem volt a kedvencem, de nem lehet mindenki szimpatikus, és mi se lehetünk mindenkinek.
– Hogy bírod kezelni ezt a gyorsan jött hírnevet?
– Picit furcsa volt az elején, hogy megismernek. A harmadik adás után lehettünk, mikor egyik barátommal bementünk egy üzletbe a fővárosban. Éppen, hogy beléptünk, már láttuk, hogy összesúgnak az emberek, aztán jöttek szelfizni, dedikáltam nekik. Írtak az emberek Facebookon is.
– A Gulyásfesztiválon is minden évben kint vagy, betyár ruhában. Miért szoktál beöltözni?
– A Rákóczi Lovasai Hagyományőrző Egyesülethez tartozok, minden évben beöltözünk, és főzünk is a rendezvényen. Úgyhogy idén is többen odajöttek és megismertek még a betyár ruhában is.
Szolnokinaplo.hu