A Légió Hungária október 23-ai felvonulásának furcsa módon egyik szónoka egy orosz hazafi. De csak elsőre tűnik ez furcsának… A vele készült interjúból kiderül, hogy mennyire is a normalitás fellegvára Oroszország, mennyire is hagyták maguk mögött a bolsevizmust, és hogy mi a helyzet az LMBTQ propagandával. Tudta, hogy leginkább a kommunista-ellenes hazafiakat üldözik?
Október 23-án a Corvin-közben egy orosz szónok is színpadra fog állni a Légió Hungária rendezvényén. Sőt, mi lehetünk az a fórum, melyen keresztül a szónok bemutatkozhat a magyar nacionalista közösségnek – Kezdi az interjú felvezetését a Nacionalista Zóna oldal. Innentől változtatás nélkül közöljük az igen exkluzív és tanulságos anyagot.
Vannay László / Nacionalista Zóna – Annak ellenére, hogy olyan okokból, melyeket az interjú során kifejtünk a teljes neved nem hozzuk nyilvánosságra, arra kérünk, hogy mutasd be mozgalmi pályafutásod a Nacionalista Zóna olvasóinak.
Orosz aktivista – Üdvözlöm a magyar bajtársakat! Én egy orosz nacionalista vagyok, aki az elmúlt 15 során aktív volt különböző, nem hivatalos oroszországi nacionalista csoportokban. Szerkesztője voltam egy jól ismert jobboldali portálnak 2008-2014 közt. Nemzeti kisebbség ellen való felbujtás kapcsán bűnügyi aktám van, továbbá megvádoltak úgynevezett extrémista szövegek publikálásával. Ez is hozzájárult a bűnügyi aktámhoz.
Jelenleg egy bajtársammal „A Hajnal” projektben veszünk részt. Maga a kezdeményezés 2012-ben indult azzal a célzattal, hogy információ forrásként szolgáljon és okítsa a jobboldali közösséget, történelmünkkel, hazánkkal és a XX. század személyiségeivel kapcsolatban. Ezt a Fehér Mozgalomnak dedikáltuk (az antikommunista erők összefoglaló megnevezése – szerk.), az orosz ellenállásnak, akik a szovjet rezsim ellen harcoltak és a felszabadítási mozgalomnak, akik szövetségben álltak Németországgal a II. világháborúban. A helyzet az, hogy a hasonló témákat elhallgatták a kommunista elnyomás évei alatt, és ez mit sem változott a jelenlegi Oroszországban sem, így munkánk úttörő jellegű.
V.L. / N.Z. – Tudnál némi betekintést engedni ideológiai alapjaitokba? Kik azok a történelmi személyek, akikre hősként tekintetek?
Orosz aktivista – „A Hajnal” azokat az orosz nacionalistákat egyesíti soraiban, akik gyűlölik a szovjet rezsimet, és annak szellemi utódait az Orosz Föderáció kormányának soraiban. Mivel a modern orosz kormány minden tekintetben a szovjet folytatása, ezért nem ismerjük el annak jogát, hogy az orosz államiságot képviselje.
Ideológiailag és történelmileg a Fehérek mozgalmára építkezünk. Meggyőződésünk, hogy a történelmünk szovjet periódushoz köthető epizódjainak felülvizsgálata nélkül lehetetlen Oroszország újjáéledése.
Korunk orosz nacionalista generációjának van mire büszkének lennie. Harcunk szimbolizmusa a múlt és a jelen hőseinek tiszteletében testesült meg. Az antikommunista ellenállás szellemiségének őrzői vagyunk és követői a „Jó ügy” harcosainak, a Fehéreknek. Nem véletlenül választottuk a korunk orosz nacionalizmusának szimbólumaként a „Lándzsát”, hogy ezzel is adózzunk a Fehér Mozgalomnak. Valamikor ez volt egy fiatalokat magába tömörítő nacionalista szervezet, a Fehér Idea szimbóluma, amit 1934-ben alapított Viktor Larionov, aki az orosz Fehér hadseregben szolgált Wrangel tábornok alatt.
A Lándzsa.
A Fehér mozgalom természetesen nacionalista volt, melyet inspirált az évszázados orosz néphagyomány. Ők Oroszországért harcoltak. Az orosz fehér emigráció táborában formálódott az ideológiai és politikai nem elfogadás, melynek a kereteit az orosz nemzet spirituális elitjének és rasszának magva adta a bolsevizmus elleni küzdelemhez. Ezért jogfolytonosságot szeretnénk gyakorolni a Fehér mozgalommal és hűséget a saját történelmünkhöz. A fehérek harca egy egyedülálló embertípusnak adott életet – igazi idealistáknak és hősöknek. Kornilov, Kolchak, Wrangel, Turkul, Kutepov, és még sorolhatnánk. Rengeteg nagy hőse volt az antibolsevik ellenállásnak a II. világháború alatt is, mint például Andrey Shkuro vagy Bronislav Kaminsky. De említhetnénk Piotr Krasnovot, és a doni kozákokat, akik a polgárháború ideje óta (1918-1920) harcoltak a szovjetek ellen.
A 2000-es évek kezdete óta rengeteg ellenállási csoport jött létre országszerte (BTO, SPAS, BORN, stb.), melyek radikálisan küzdenek a jelenlegi rezsim ellen. Dmitry Borovikov, Alexey Voevodin, Nikola Korolev, Maxim Bazylev, Nikita Tikhonov, Alexei Korshunov és sokan mások, ismert vagy ismeretlen harcosok, akik hadat üzentek a neobolsevik kormány képviselői és azok szolgái ellen. Ezeket a harcosokat olyan személyiségek és események inspiráltak, mint a Polgárháború és Oroszország hősei, Svyatoslav a bátor, Evpatiy Kolovrat és Dmitry Donskoy. Különböző büntetőeljárások során megtudtuk, hogy az említett szervezetek elfogott tagjai úgy azonosították magukat, mint „orosz katonák, akik megtisztítják a városaikat a hódítóktól”. Az új orosz jelentkezőket a kötelességtudatuk vezérli, melyet készek teljesíteni akár életük árán is. Néhányukat a rendőrség ölte meg, sokuk pedig nagyon hosszú időre, akár életfogytiglanra börtönbe kényszerült. Habár a harcukat még nem koronázta győzelem, olajat öntöttek arra a tűzre, mely megvilágítja a kiutat a sötétségből, ami elnyelte Oroszországot. Az önfeláldozásuk szimbóluma megmutatja, hogy a rabság és a hazugságok ellenére az emberek lelke még mindig él és reménykedik.
V.L. / N.Z. – Putyin Oroszországára, mint egyfajta paradicsomra, ahol reneszánszát élheti a normalitás. Te, aki a mindennapjait ebben a környezetben töltöd, hogy éled meg mindezt?
Orosz aktivista: Akik így gondolják, azok nem ismerik a modern orosz élet realitását. A hatalom az Orosz Föderációban neo-szovjet és anti-orosz természetű. Miféle hagyományos értékekről beszélhetünk, amikor az Orosz Föderáció határai tárva-nyitva állnak az Ázsiából érkező migránsoknak és a kaukázusi köztársaságok kivételezettebb helyzetben vannak, mint az orosz etnikum? Az oroszok és az ázsiaiak közti konfliktusban az orosz kormány mindig az utóbbiak pártját fogja. Bármely orosz szervezetet betiltanak, amely kritizálja a rendszer migrációs politikáját, még erre vonatkozó büntetőjogszabályok is léteznek.
Tudjuk, hogy sok magyar ember és több európai ország szimpatizál Putyinnal. Igazán nagy félreértés, hogy Putyin orosz tradícionalista vagy nacionalista lenne. A valós kép teljesen más. Szibéria területeinek nagy részét feladták Kínával való küzdelem nélkül, a Közép-Ázsiával és a Kaukázussal szomszédos határok nyitva állnak a fekete és sárga csőcselék hordái előtt, akik ellepik a mi területeinket rabolva, gyilkolva és megerőszakolva a mieinket.
A korrupció és az oligarchia növekszik, egyre több a koldus az orosz társadalomban, a falvak már rég kihalófélben vannak. Ezek mind rejtve vannak, és más dolgok kerülnek felszínre, hogy elfedjék az igazságot az orosz emberek elől. Vessünk egy pillantást az ukrán eseményekre: Mindenki szeme csak a konfliktusra fókuszál, a média csak erről beszél, és mindez eltereli a figyelmet az orosz emberek égető problémáiról. A rendszer egyszerűen megfosztja az egyéneket nemzeti identitástudatuktól. Az állami költségvetésből továbbra is csak a védelmi iparra fordítanak, a kultúra és a tudomány, mondhatjuk, hogy továbbra is mellőzve vannak. A fő cél az olaj eladása, holott Oroszország termelése, üzletei és infrastruktúrája egyáltalán nem épültek fel, a legtöbb terméket Nyugatról vásároljuk és azokat adjuk el az orosz piacon.
V.L. / N.Z. – De az tényszerű, hogy szekták működését tiltják be, bűncselekmény az LMBTQ népszerűsítése, feminista csoportokat számolnak fel. Vagy mindez csak színjáték lenne?
Orosz aktivista – A törvény által kizárólag a kiskorúak között terjesztett homoszexuális propaganda tiltott az Orosz Föderációban, nem általánosságban az LMBTQ propaganda. Ez mindössze egy olyan legenda, amit az orosz média tudatosan terjeszt nyugati irányba. Hova tovább ezek az ügyek úgy végződnek, hogy akik ezeket a tiltó törvényeket hozzák, végül saját magukat tiltják. Minden szerveződést felszámolnak, ami kiesik az rendszer kontrollja alól. Tehát a hangsúly nem azon van, hogy milyen irányból érkezik a rendszerellenes kritika, hanem azon, hogy egyáltalán ne létezzen. A rendszerrel történő bármi nézeteltérés vádat von maga után az Orosz Föderációban.
V.L. / N.Z. – Oroszország hogy viszonyul hivatalosan a kommunista múlthoz? Azzal tisztában vagyunk, hogy a „nagy honvédő háború” hazafias színezetet kapott, de ezen túl az oktatásban esik szó a kommunizmus bűneiről?
Orosz aktivista – A hivatalos hozzáállás a szovjet múlthoz a leginkább úgy körvonalazható, hogy az Orosz Föderáció a Szovjetunió és nem pedig a cári Orosz Birodalom utódjának tekinti magát. A rezsim megváltoztatta ugyan a kormányzó párt nevét, de jogfolytonos maradt, hogy továbbra is rendelkezhessen az elrabolt javakkal, úgy ahogy ez a kapitalista országok oligarcháinál szokás, és ezen túl minden mítosz, ideológiai dogma és sztereotípia ugyanaz maradt az 1917-ig tartó történelmünkkel kapcsolatban. Visszatérve az interjú 3. kérdésére ugyan azok a fanatikus internacionalisták irányítják az Orosz Föderációt, mint akik a bolsevikok voltak. Csak most úgy szeretnének élni, mint a hercegek és a földesurak. Ezért a II. világháborúhoz való hozzáállás egy vallási kultuszra hasonlít. Tilos ezt az időszakot kritizálni, vagy kényelmetlen kérdéseket feltenni a szovjet bűnökről. A társadalomban persze jelen van ez a gondolat, hiszen minden családnak vannak rokonai akiket gulágra küldtek, államosították a tulajdonukat, vagy kivégeztek a kommunisták. A hatóságok megpróbálják elhallgattatni a témát, de addig is elmennek, hogy meghamisítják az áldozatokra vonatkozó adatokat. Sőt, mit több, a hatalom újabban elkezdett új emlékműveket állítani olyan véreskezű gyilkosoknak mint Sztálin vagy a szovjet titkosrendőrség alapítója, Dzerzsinszkij.
Az oroszok elvesztették az esélyt arra, amit a 20. század ’90-es éveiben kaptak, például olyan személyek ellenőrzése, akik a múltban valamilyen státuszt töltöttek be a kommunista állami apparátusban. Ez olyan problémákat kreál, mint például a szovjet szellemiségűek revansa. Visszatérés a totalitárius múltba. Általánosságban mégis miről beszélhetünk, ha Putyin a Szovjetunió összeomlását a 20. század legnagyobb geopolitikai katasztrófájának nevezte?
V.L. / N.Z. – És, mi a hivatalos álláspont a cári Oroszország örökségének ápolása kapcsán?
Orosz aktivista – Putyin rendszeresen negatívan nyilatkozik az utolsó orosz cárral kapcsolatban. Az orosz nacionalisták álláspontja ezzel a történelmi periódussal kapcsolatban egyértelmű. Elutasítjuk az állam ezen eléggé elavult és reakciós modelljét, túl sok mindent nem tudunk vele kezdeni a saját politikai orientációnk projektjében. Azonban, ha ezt az időszakot Oroszország történelmi és kulturális örökségének aspektusából nézzük, akkor teljesen igenelhető részünkről, mert a nacionalizmus a hagyományainkon alapszik, és egyetlen nacionalizmus sem létezhet a nemzeti örökség ismerete, és annak legmélyebb tisztelete nélkül.
V.L. / N.Z. – Most, hogy kiindulópontokkal rendelkezünk az orosz helyzet megítélése kapcsán, forduljunk rá kicsit a mozgalmi életre, illetve mindarra, ami maradt belőle napjainkra. Nem is olyan régen szervezetek sokasága működött felétek, a legkülönfélébb tevékenységi köröket lefedve. Mikor változott meg a hatalom viszonyulása, és miben mutatkozott meg ez a változás?
Orosz aktivista – Sajnálatos módon az elmúlt 10 éveben a Putyin-rendszer nagyban korlátozza a jobboldali aktivizmust, ugyanúgy, mint a jobboldali aktivisták szabadságát magát is. Egy nacionalista Oroszországban egyenlő az extrémistával, vagy a terroristával, néhány mozgalmárt meg is öltek (Maxim Bazylev, Dmitry Borovikov, Aleksey Korshunov), míg másokat életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek. 2009 és 2014 között a főbb orosz hazafias szervezeteket („Mozgalom az illegális bevándorlás ellen” („DPNI”)/„Az Oroszok” („Russkie”), „Szláv Unió” („Slavyansky Souz”)/”Orosz Össznemezeti Unió” („RONS”)/ „Nemzetiszocialista Szövetség” („NSO”) és sokan mások) hivatalosan is betiltották. Mindez lényegileg azt jelenti, hogy az egész orosz hazafias oldalt kitaszították a legalitásból. Természetesen volt néhány igen erős szervezet az orosz hazafias oldal „ns szegmensében” is, azonban a nevüket nem említhetjük egy nyilvános interjúban, mert az elmúlt években igencsak meghurcolták őket.
Az antifasizmus vált Putyin Oroszországának legfőbb ideológiájává – ez egy groteszk egyvelege a kommunista mítosznak, a nyugati liberalizmusnak és a multikulturalizmus politikájának.
V.L. / N.Z. – Mit tehetnek azok az egykori vezetők és aktivisták, akik nem voltak hajlandóak letérni az útról?
Orosz aktivista – Tevékenységünk természetéből adódik, hogy elég komoly ellenőrzésre számíthatunk a munkánk minden terén. Ezért úgy kell működnünk, mint egy zárt, nem hivatalos csoport. Oroszországban a hosszútávú szervezeti működés orosz nacionalista alapokon lehetetlenné vált. A mozgalmárokat vagy zaklatják, vagy letartóztatják. A jelenlegi vezetésnek – ugyanúgy, mint a kommunistáknak – csak saját személyes céljaik elérése számít. De folytatjuk amit elkezdtünk, hiszen tény, hogy az ilyen helyzetek, periódusok kipukkasztják önmagukat, ami után jön egy átmeneti korszak Oroszország megújulásához. Az orosz hazafiaknak készen kell állniuk a 24. órára, hogy megküzdjenek a hatalomért abban az országban, amit őseink alapítottak.
V.L. /N.Z. – Napjainkban milyen szintű mozgalmi életről beszélhetünk Oroszországban? Azzal tisztában vagyunk, hogy a Russian Center tevékenységének központját Kijevbe helyezte át. Ez a tevékenység mit jelent napjainkban?
Orosz aktivista – A helyzet katasztrofális. Az elnyomó rendszer minden oldalról támadást indított a hazafiak ellen. Az aktivizmus minden legális formáját módszeresen ellenőrzi a titkosszolgálat, a rendőrség felállított egy különleges hivatalt, amely az „extrémistákkal” (ezt a nevet adta a hazafiaknak a kormány) való harc kidolgozásán munkálkodik, továbbá nálunk teljesen tilos bármilyen nyilvános megmozdulás (demonstráció, menetek, koncertek vagy sportrendezvények), van néhány precedens a bajtársak erőszakos elvezetésére. A rendszer megpróbál megölni minden legális nacionalista kezdeményezést és gyorsan börtönbe dugni a hazafiakat a 282-as bűnügyi kód használatával (nemzetiség elleni felbujtás). Manapság több mint 2000 orosz hazafi ül börtönben.
A politikai szakadárok elnyomása jelenleg a sztálini időkkel vetélkedik. Azonban bármi is legyen, mi ezentúl is kivesszük a kis részünket a közös harcból, azonban nincsenek jó kilátásaink az elkövetkező évekre. Nincs többé igazi lehetőségünk további fejlődésre ebben az országban – minden túl rossz és reménytelen a modern Oroszországban. Nem lenne túlzás azt mondani, hogy ez az ország majdnem olyan, mint Észak-Korea, például kizárólag csak egy nézet létezik, a „demokrácia”, azonban a valóság eléggé különböző. Nincs se szólásszabadság, sem pedig gondolatszabadság.
A „Russian Centre”-t 2015-ben alapították, amikor választó kongresszust tartottak Kijevben. Alapvetően ez a szervezet olyan orosz politikai emigránsokat tömörít a soraiban, akiket kényszerítettek, hogy politikai okokból elhagyják hazájukat. Véleményünk szerint a „Russian Centre”-nek az orosz nacionalizmus élcsapatává kellene válnia, egyfajta kollektív vezetővé. Ha nincs vezető, nincs senki, aki vezesse a nemzeti felszabadító küzdelmet, akkor minden hazafinak kötelessége, hogy vezetővé váljon.
V.L. / N.Z. – Maradtak egyáltalán működő szervezetek napjaink Oroszországában? Számíthatunk valami pozitív változásra a közeljövőben?
Orosz aktivista – Az orosz nacionalista mozgalom jelenleg válságban van és nem igazán történik semmi. Mi egy autoriter rendőrállamban élünk; a kormány folyamatosan szűkíti a határokat. Sok hazafi inkább inaktív lett, nehogy összeütközésbe kerüljön a törvénnyel. Természetesen néhány bajtárs még mindig próbál aktív lenni, azonban mindenki azt kockáztatja, hogy lekapcsolja Putyin rendőrgépezete.
Minden, ami körülvesz minket – beteg és rothadó társadalom, degeneráltak, politikusok, idióta emberek – agymosottak a Kreml propagandától. Minden aktivista, aki valami munkát végez, egyedül vagy kisebb csoportokban dolgozik, név nélkül. Azonban ezeket a csoportokat is extrémistának titulálja a Putyin rendszer. Sajnos sokan közülük már emigrációba kényszerültek, sokan pedig börtönben ülnek.
V.L. / N.Z. – Végezetül térjünk rá beszélgetésünk apropójára, a Légió Hungária október 23-i felvonulására. Mióta állsz kapcsolatban a szervezettel? Nem lepett meg, hogy orosz szónokot hívnak meg egy olyan eseményre, ahol kifejezetten az egykori Szovjetunió elleni fegyveres harcról emlékeznek meg?
Orosz aktivista – A Légió Hungáriával 2019. február 9-én találkoztunk, Budapesten, ahova azért mentünk, hogy részt vehessünk az éves „Festung Budapest” megemlékezésen. Ezen a napon rengeteg nacionalista gyűlt össze Európa különböző országaiból, hogy azokra a katonákra emlékezzen, akik 1945-ben estek el a vörös horda elleni egyenlőtlen küzdelemben. A mi országunkat egy orosz hazafiakból álló delegáció képviselte. Bajtársaink az orosz nemzeti színű zászló mellett magasba emeleték a „Lándzsás” fekete transzparenst is, és közösen emlékeztek meg más európaiakkal Budapest védőiről. Az este folyamán nagyszerű koncertet adott a német Blutzeugen zenekar.
A megemlékezésen és a koncerten való részvétel mellett hasznos kapcsolatok alakultak ki az európai hazafias mozgalmakkal, különösen a Festung Budapest szervezőivel. Számos napot töltöttünk el elegáns környezetben, vendégszerető magyar bajtársakkal és kirándulásokkal tarkítva Budapest környékén. A Légió Hungáriás bajtársak nagyon műveltnek, érzékenynek, barátságosnak és pozitív embereknek tűntek, csakúgy mint a hasonló gondolkozású oroszok. Magyarország az egyik leggyönyörűbb európai ország, Budapest pedig csodálatos város rengeteg régi épülettel, kulturális szempontból érdekes létesítményekkel, az egész város egy élő történelem.
2019. április 13-14-én részt vettünk a „Radical Alliance” nevezetű felvonuláson, „radikális szövetség” mottó alatt és az Európa Kardja konferencián Ungváron, ahova ukrán bajtársak hívtak meg minket a „Carpathian Sich”-től. Itt oroszok, magyarok, ukránok, lengyelek, csehek és szerbek gyűltek a kerekasztal köré, képviselve országukat és a jobboldali politikai mozgalom új generációját.
A Russian Center és a Légió Hungária delegációjának egy része az ungári vár bejáratánál.
Meg kell, hogy említsem, az első kapcsolatot a magyarokkal még az orosz skinheadek vették fel, akkor a ’90-es években RAC koncerteken vettek rész Magyarországon és más kelet-európai országokban. Később további meghívásokon keresztül, hasonló rendezvényeken Budapesten és Győrben egyre barátibb kapcsolat alakult ki a magyar és az orosz hazafiak között, ami mind a mai napig tart. Azonban sajnos abban az időben nem a politikai cselekvés volt az elsődleges, az egész kizárólag a szubkultúráról szólt.
Elutasítjuk a sovinizmust, ami teljesen elavult és előítéletes, és teljesen elfogadhatatlan és destruktív a mai páneurópai nacionalista mozgalomnak. Manapság nem csak nacionalistának kell lennünk, de fehér rasszvédőnek is mindenek előtt. Sajnálatos módon néhány nyugati bajtárs nem érti a különbséget orosz és kommunista között. Azonban azok az idők elmúltak, a hidegháború időszaka is lezárult, mi értelme van folyamatosan a múltban élni?! Realistának kell lennünk és a mában élnünk, egységeben előre nyomulva, főleg ezekben a borzalmas időkben, amikor Kelet-Európa lett fajtánk utolsó bástyája.
V.L. / N.Z. – Úgy tudjuk, hogy a múltban szervezetetek már olyan anti-kommunista rendezvényt Moszkvában, ahol kifejezetten a magyar szovjetellenes szabadságharcot emeltétek ki Ti is példának. Erről tudnál részletekkel szolgálni olvasóinknak?
Orosz aktivista – Természetesen, egyik bajtársunk a „Kibékíthetetlen Ligából” egy ilyen molinóval ment Moszkvába egy demonstrációra. Ez közvetlen hivatkozás arra, ami 1956. októberében történt a hazátokban. A molinón lévő fotó egy csekistát ábrázol az ártatlan áldozataival. Reméljük, hogy az orosz emberek követni fogják a példátokat és fellázadnak a rendszer mai kutyái ellen.
V.L. / N.Z. – Aki jelen lesz október 23-án az LH rendezvényén személyesen is találkozhat majd veled, de lenne valami, amit még ezen interjú keretei közt mondanál el a magyar nacionalista közösségnek?
Orosz aktivista – Nagy megtiszteltetés részt venni az antikommunista felkelés emlékére szervezett rendezvényen. Tudjuk, hogy ez egy tragikus esemény volt a magyar történelemben, azonban higgyétek el, hogy kommunizmus elleni harcotok nagy tiszteletnek örvend köreinkben. Ti magyarok voltatok az első rabszolgasorba taszított nemzet az úgynevezett „Keleti Blokkban”, ami ellenállást szült a szovjet kommunista elnyomással szemben, majd igazi harccá nőtte ki magát országotok függetlenségéért. Példát adtatok a lengyeleknek és a cseheknek, így ők is követtek nem sokkal később. Tisztelet azoknak, akik harcoltak és képesek voltak meghozni a szükséges áldozatot. Őket követjük és emlékezünk azokra, akik harcoltak a szabad Európáért, együtt dolgozva más nemzet fiaival a közös ügyért.
Arra vonatkozólag, hogy egy orosz nacionalista miként vélekedik az 1956-es eseményekről – természetesen azt valljuk, hogy ez a szovjet kommunista totalitarizmus bűne volt és a modern magyar történelem egyik legtragikusabb eseménye. Úgy gondolom, hogy nincs bocsánat ezekért a bűnökért, valamint, hogy a kommunista ideológia követői egy nap felelni fognak a vérengzésért és a marxizmus számos más bűnéért.
Nem feledkezhetünk meg azokról az oroszokról sem, akik részt vettek a vörös hódítók elleni magyar felkelésben 1956. októberében Budapesten. Néhány kutató az eseményeket a „II. világháború utolsó csatájának” nevezi. Több mint 50 ezer ember vett részt benne. A felkelők között nem csak magyar, de orosz antikommunisták is voltak. Többezer orosz harcolt együtt a magyarokkal vállvetve. Ha levonjuk a logikus következtetést, akkor az oroszok is hozzájárultak ahhoz, hogy a mai Magyarország egy sokkal egészségesebb nemzeti képet mutasson, mint Európa többi országa.
Szeretnénk megosztani veletek némi információt az orosz antiszovjet harcosokról, 1956. Magyarországából. Az „Orthodox Szemle” szerzője, T. Nadbarsam (1959) idéz egy magyar beszélgetést az orosz résztvevőkről:
„Mi magyarok, sohasem fogjuk elfelejteni, hogy egyetlen nemzet fiai áldozták vérüket és adták életüket a velünk együtt a harcban, az oroszok. Ez a nemzet olyan lett nekünk, mint a testvérünk és talán minden magyar, aki szereti a hazáját örökségül hagyja ezt a gyermekeinek. Nem véletlen, hogy a lázadók rövid győzelme alatt, Nagy Imre kormánya kiadott egy rendeletet, mely garantálja a magyar állampolgári jogokat minden orosznak és a családjának, akik a magyarok mellett harcoltak.”
Mindezeket egyetlen egyszerű ok miatt volt érdemes megemlíteni: Paradox módon az orosz emberek voltak az egyedüliek, akik segítő kezet adtak a felkelő magyaroknak. A büntetés ellenére szabad akaratukból harcoltak a magyarok mellett. Még a „szabad Nyugat” is mindig megfelejtkezik a Keletről. A kommunistákat annyira sokkolta, mikor megtudták, hogy az orosz katonák széles körben csatlakoznak a felkelőkhöz, hogy olyan zászlóaljakat is küldtek Budapestre, melyeket kizárólag ázsiai államokból toboroztak. Az orosz patrióta szervezetek (RNO, NTS) pedig mindent megtettek, hogy annyi oroszt állítsanak a magyarok oldalára amennyit csak lehetséges. Manapság, amikor az európai nemzetek újra elkezdik kölcsönösen segíteni egymást, amikor a páneurópai idea elkezd erősödni, nem szabad megfelejtkeznünk az orosz-magyar együttműködés ezen fejezeteiről.
A magyar és orosz bajtársak közös cselekvése lenne a legjobb, hogy kimutassuk testvériségünket. Azonban sajnálatos módon úgy gondolom, hogy a politikai aktivizmus jelenleg kivitelezhetetlen, sokkal szorosabb együttműködés szükséges hozzá. Ugyanakkor a távolság is elég nagy országaink között, nem vagyuk szomszédok, hogy közös rendezvényeket és találkozókat tudjunk szervezni. Azonban nagyon szeretném látni az esetleges jövőbeli közös munkánkat!
( – Vannay László / Aktivizmus / Nacionalista Zóna – )
