László Balázs talán az utóbbi évek egyik legenergikusabb és legkarizmatikusabb ifjú harcosa, aki mára a hazafias fiatal értelmiség zászlóvivőjévé lépett elő. Az Identitesz vezetése után az Erő és Elszántságban is bizonyított. Gondolataival sok fiatalnak mutatott utat, jó ellensúlyt képezve ezzel CEU liberális “értelmiségével” szemben. Azonban az utóbbi időszakban teljesen eltűnt a közéletből és a közösségi oldalakon sem hallhattunk róla. Azonban most mintha visszarobbant volna a köztudatba és egy jól meghatározott stratégia mentén aktivizálta közösségi médiás felületeit. Az utóbbi időszakról és a visszatérésről kérdeztük László Balázst.
– Az utóbbi pár évben nagyon aktívan szerepet vállaltál mind a politika, mind pedig a közélet területén. Azonban körülbelül háromnegyed éve „eltűntél”, azóta semmi hír rólad. Mi volt ennek a háttérbe vonulásnak az oka és mit csináltál mióta nem láttunk?
– Igen, eltűntem. Sok mindent helyre kellett tennem mind magamban, a magánéletemben és a környezetemben egyaránt, ez pedig meggátolta, hogy energiáim java részét a nyílt politikai küzdelemre fordítsam. Újra kellett hangolnom a húrokat, a közélet viharos jellege viszont erre nem adott volna lehetőséget. Mondhatni, taktikai visszavonulás volt a részemről – és ne legyen félreértés, sosem vagyok tétlen, ezen időszak alatt sem voltam az. Viszont úgy „tértem vissza”, mint amikor egy küzdelem iránt elkötelezett katona újra lehetőséget kap a fronton, hogy megküzdjön a győzelemért. Megerősödve, jobban kiképezve állok most ismét a politikai közélet kapujában, hogy újra belevágjak, hogy újra küzdhessek még nagyobb erővel és még nagyobb elszántsággal azért, hogy generációm élni és küzdeni akaró rétege felemelje a hangját rasszunk és kultúránk jövőjéért és nemzeti önbecsülésünk helyreállításáért.
Amúgy hozzá kell tennem, hogy hiába léptem kettőt hátra a közélet porondjától, mégis hétről hétre éreztette velem a Sors, hogy részése vagyok a körforgásnak, mióta megtettem benne az első lépést. Az éreztetés alatt azt a rengeteg embert, azt a megannyi szituációt értem, amelyek folyamatosan jelen vannak évek óta az életemben: egy munkás ember határozott kézfogása a buszon; egyetemi órák között tengődő hallgatók bátorító tekintete az utcán; csak pár szó erejéig odalépő ismeretlenek tömkelege, akik támogatásukról biztosítanak; barátok és családtagok újbóli küzdelemre intő szavai; mind-mind, hétről hétre olyan megerősítések voltak ezek, amelyek eszemben tartották, hogy nem maradhatok örökké a háttérben. És most itt is az ideje, most visszajöttem és újult erővel kezdek neki a feladatoknak. Mindazokért, akiknek a nevében szólhatok, akiket hűen képviselhetek.
– Mondhatni „visszarobbantál” a köztudatba a közösségi oldalaid is aktivizálódtak, így mind Facebook-on, mind pedig Instagramon is megtalálhatnak. Úgy tűnik ez is nagyon profin ki lett találva. Ez is a stratégiád része?
– Sok minden fog történni, amire alaposan fel vagyok készülve és természetesen, meghatározott stratégia alapján. Úgy vélem, hogy akinek nincsen legalább három különböző kockázatú és kimenetelű terve minden egyes politikai lépése kapcsán, az nem sokáig marad meg ebben a szférában. Olyan ez, mint egy háború, amely minden nap 00:01-kor kezdődik és egészen aznap éjfélig tart, megkívánva a megtervezés és a spontaneitásra való készség harmonikus egyvelegét. Felkészültség, határozottság és elszántság a kulcsa, ez pedig mindannyiunk érdeke, mert ellenfeleink is felkészültek, határozottak és elszántak. Így a kérdés az, hogy ki teljesít jobban, ki lesz éberebb és ki lesz kitartóbb. Én az leszek, ellenfeleinkben e tekintetben ne legyen kétség.
– Mi lesz most? Miért pont most tértél vissza? Mik a terveid a következő időszakban? Félinformációk terjednek a terveidről, de konkrétumot még nem tudunk.
– Nem kerülöm tovább a forró kását, ne legyenek félinformációk: az a megtiszteltetés ért engem, hogy Toroczkai László hivatalosan felkért arra, hogy legyek a Mi Hazánk Ifjainak egyik szervezője. Természetesen, elvállaltam és a személyes kitűzött célom – szervezői ráhatásom függvényében – hogy egy olyan ifjúsági mozgalom jöjjön létre, amelynek tagjai mind jellemükben, mind szellemiségükben, mind pedig fizikumukban egy olyan mintát tudjanak nyújtani a legfiatalabb generációk számára, amelyet példaként állítva lehetőségünk nyílik felmutatni korunk azon hiánycikkét, amelyet mintegy „emberfeletti emberként” neveznék meg: aki jellemében állhatatos, gondolkodásában céltudatos, értékrendjében igaz hazafi, erejének és határozottságában pedig teljében mutatja a helyes utat a társadalom még alvó rétegei számára. Egyúttal pedig – a minta megteremtésén túl – egy olyan újszerű szerveződés megalkotása is a cél, amely nem egy „Jobbik Ifjúsági Tagozat 2.0” tükörképét adja, mert az végeredményét tekintve sajnos semmi újszerűséget nem kínál. Ezért kiemelten fontos, hogy mind üzeneteiben, mind formavilágában, mind pedig önmeghatározásában újszerű legyen, mert úgy vélem, hogy minden eddigi hasonló próbálkozás generációnk számára csupán mókuskerék volt, amely sehova sem vezetett. Nem találták a kulcsokat a zárhoz, nem értették meg az Y és a Z generáció sajátos jellemzőit. Én viszont most személyes felelősséget vállalok azért – közreműködési lehetőségeim között értve – hogy minden tőlem telhetőt megfogok tenni azért, hogy a Mi Hazánk Ifjai egy kellően újszerű, erős és határozott országos ifjúsági szervezetté nőjje ki magát szigorúan a pártot és Toroczkai László politikáját támogatva mindenben. Én pedig ezen munkám során ugyanazt az értékrendet fogom képviselni, mint amit az Identiteszben és amit az Erő és Elszántságban is képviseltem.
– Toroczkai Lászlóról mi a véleményed?
– Mély a tiszteletem felé. Megtiszteltetés, hogy Tyirityán Zsolt mellett végre őt is megismerhettem. Számomra ők ketten testesítik meg azt az ideát, amely a legnemesebb értelemben vett vezetői jellemet jelenti. Követem őket bárhova, csak ennyit tudok mondani.
– Mi a helyzet az Erő és Elszántsággal?
– 2017. nyara és ősze leírhatatlan emlék számomra. Amit az Erő és Elszántsággal felmutattunk, arra végtelenül büszke vagyok, hogy részese lehettem. Sikerült bemutatnunk, hogy értékrendünkre van igény a társadalomban, és azt, hogy bizony sokak megmozdulnak, ha meghallják a magyarság védelmében felszólalók hangjait. Az Erő és Elszántság egy mozgalom, a Mi Hazánk pedig már egy párt. Az értékrend azonos, a célkitűzések úgy vélem úgyszintén, így annak a realitását érezni, hogy a két út most egybeforr és közös erővel folytatjuk a jövőnkért vívott küzdelmünket. Egységben az erő, ez ősi törvény.
– Akkor ezentúl most ismét sokszor láthatunk rendezvényeken és a médiában?
– Ha tavaszi „eltűnésem” előtt sok energiát adtam bele az aktivizmusba, akkor ami most következik, az nem csupán sok energia befektetése lesz, hanem minden egyes porcikám minden apró rejtett erejének teljes körű bevetése. Készen állok minden erőmmel és sok helyen leszek majd látható, mert minden felületet el kell érni annak érdekében, hogy magyar patrióta közösségeink folyamatos képviselete biztosított legyen.
– Hogy látod ezen kívül általánosságban a hazai politikai helyzetet?
– Tudom furcsa, hogy ezt mondom – lévén hamarosan egy párt tagjaként tevékenykedem – de még kicsit mindig távol áll tőlem, hogy túlzott részletekbe merülve nyilatkozzak pártpolitikával kapcsolatban. Toroczkai László mindent megfogalmazott az elmúlt hónapokban, amelyek a jelenlegi közpolitikai környezet sajátosságairól, előnyeiről és hibáiról reálisan szólnak, így csak egyetérteni tudok ezen gondolatokkal és ezeken túl egyelőre nem tudok és nem szerenték hozzászólni. Eljön az ideje, hogy én is pártpolitikai témában fogalmazzak részletes okfejtéseket, de a Mi Hazánk vezetésének véleménye az én gondolataimat is tükrözi.
– Mit üzennél visszatérésed alkalmából mindazoknak, akik eddig is követték politikai tevékenységedet?
– Azt, hogy itt egy új idő, egy új lehetőség, egy új lendület. Ragadják meg, éljenek vele és aktivizálódjanak, mert ha még nagyobb egységet alkotva teremtünk új fénycsóvákat, akkor hatásunkat bármilyen ellenszél ellenére is éreztetni tudjuk. Viszont most külön szólnék még a 14 és 30 év közötti derék magyar ifjakhoz is; szólok hozzájuk, mert rájuk van szüksége a Mi Hazánk Ifjainak és nekem is rájuk van szükségem, mert a következő évtizedek baljós jeleit figyelve nem lehet kérdéses számunkra, hogy nemzedékünk számára nagy döntések, nagy áldozatok és nagy küzdelmek fognak várni. Rajtunk kiemelten múlik, hogy mit hoz a jövő; magyar lesz-e, vagy a Nyugat hanyatlása minket is kipusztít-e szeretett, ősi földünkről. Legyetek olyan aktívak, mint még soha, csatlakozzatok a Mi Hazánk Ifjaihoz és építsünk egy olyan bástyát generációnk számára, amelynek hangja megtöri a gyilkos csendet! Ébredjetek, vegyetek ismét erőt, tartsatok velünk, tartsatok velem!
(Betyársereg)
