A nagykanizsai betyárok székelyföldi túrájáról már írtunk honlapunkon. Akkor megígértük, hogy egy részlletes beszámolóval is jelentkezünk, egyenesen a harcosoktól. Most kiderül, hogy, hogyan fogadták a harcos kereszténység képviselőit a Kissomlyó-hegy és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben.
Miért mentetek Erdélybe-Székelyföldre?
Elsődleges úti célunk a Búcsú volt, de mivel több naposra terveztük az utazást, más helyeket is szerettünk volna felkeresni.
Merre jártatok utatok során?
Előre megbeszéltük a srácokkal, hogy miket nézzünk meg. A kanizsai indulás után Szamosújvárt vettük célba, ahol halhatatlan vezérünk, Rózsa Sándor sírját kerestük fel. Itt elhelyeztünk egy nemzeti színű szalagot, majd par perces néma főhajtás után indultunk tovább. Amikor elhagytuk a temetőt, több anyaországi fiatallal is találkoztunk, akik hozzánk hasonlóan a Betyárvezér sírjához érkeztek tisztelegni.
Ezután Szentegyházára mentünk a vendéglátóinkhoz, akikhez több mint 10 éve visszajárunk. Szokásos, szeretetteljes fogadtatásban volt részünk, de nem időzhettünk sokat, mert indultunk Csíkszeredába, ahol az Ismerős Arcok zenekar koncertezett. Az egész csapat nevében mondhatom: hatalmas élménnyel gazdagodtunk. Nemzeti rock zenekar koncertje Székelyföldön! Leírhatatlan….
Gyorsan szombat reggel lett, a búcsú napja. Talán ezt a napot vártuk a legjobban. Gyönyörű napsütés volt, az égiek megszántak minket. 9 óra körül érkeztünk Csíkszeredába, ahonnét a több 100 ezer zarándokkal együtt gyalog mentünk fel a nyeregbe. A pár kilométeres séta jó hangulatban telt, öröm volt látni a sok népviseletbe öltözött embert. A misét mi a Kálvária felől közelítettük meg. A látvány, ami fent vart minket… hát nem lehet szavakkal elmondani. Az oltár mögötti dombon szoktunk mindig lenni, innen belátni az egész nyerget. Innen a legszebb a látvány… ezt mindenkinek látnia kell legálabb egyszer az életben. A nap fénypontja számunkra a Magyar és a Székely Himnusz eléneklése volt, a mise után. Sok 100 ezer Magyar Testvérrel együtt… Ez volt az a pillanat, amikor azt éreztük, hogy igen, van miért harcolni…
A nap hátralevő részét a szentegyházi nevezetességek látogatásával töltöttük.
A program vasárnap is adott volt. A Gyimesbe mentünk, az ezer éves határhoz, ahova ezen a napon szokott jönni a Csíksomlyó Express. Délelőtt felkerestük a bátor katona, Sebő Ödön szobrát és itt is elhelyeztünk egy piros-fehér-zöld szalagot. Itt találkoztunk Orosz Mihály Zoltánnal, akivel par percet beszélgettünk. A vonat érkezését követően visszatértünk a szállásra.
Annyit jegyeznék meg, ezzel a nappal kapcsolatban, hogy egy román újságíró hölgy is készített rólunk fotót a vonat előtt, ami meg is jelent a román sajtóban.
Hétfőn egy rövid túrát tettünk a Madarasi Hargitára, a kopjafákhoz. Majd délután Székelyudvarhely nevezetességeit néztük meg. Többek között a Szoborparkot es a Vasszékelyt.
Milyen fogadtatásban volt részetek, mint a Betyársereg tagjai? Tudták az emberek, hogy mi az a Betyársereg?
Hatalmas szeretet fogadott minket mindenhol. Tudtak az emberek, hogy kik vagyunk. Rengetegen jöttek oda hozzánk gratulálni és erőt kívánni a munkánkhoz, vagy csak egy kézfogás erejéig. Sok közös fotót készítettek velünk. Jóleső érzés volt és büszkeséggel töltött el minket. Ezek az elismerő szavak, tekintetek még jobban megerősítettek minket abban a hitünkben, hogy jó ügyért harcolunk.
A képen is látszik, hogy mindenütt a Betyársereg zászlajával vonultok. Nem volt gondotok ebből a román hatósággal?
A rendőrökkel különösebb gondunk nem volt. Leszámítva egy 1 órás kolozsvári pihenőt, amit egy félreértett üdvözlésnek köszönhettünk. Amúgy rengeteg rendőr volt mindenhol. Méregettek is néhányan minket, de atrocitás nem történt.
Terveztek még hasonló kirándulást?
Többen közülünk rendszeresen járnak Székelyföldre. Természetesen, ha tehetjük, újból visszatérünk. Ha előbb nem is, a 2016-os búcsú alkalmával biztosan.
További képeket a kanizsai harcosok túrájáról IDE KATTINTVA érhetnek el.
(Betyársereg)
