A 2023.01.12. nap éjszakáján Budapest, XI. Kerületében történt esemény társadalmunkat sokként érte.
Egy tragédia esetén nem elég csupán a részvét, az együttérzés kinyilvánítása, hanem fontos a tanulságok levonása. Természetesen egy ilyen rendkívüli esemény után rengetegen válnak „szakértővé”, akik úgy gondolják a szituációt jobban, profibban tudták volna megoldani. Könnyű egy fotelból vagy egy kocsma pultját támasztva azt hangoztatni, hogy a tragédia az intézkedő rendőrök személyes képzetlensége, szakmai hiányossága, tétlensége, azonban aki már volt hasonló éles szituációban, az tisztában van vele, hogy egy életveszélyes helyzetben a másodperc tört része alatt kell olyan döntéseket hozni, amely később az egész életüket meghatározhatják. Az említett „szakértők” könnyen dobálóznak azzal a kijelentéssel, hogy az elkövetőt agyon kellett volna lőni, azonban jelentős része azoknak, akik ezt hangoztatják, nem lett volna képes meghúzni a ravaszt egy hasonló szituációban vagy életük végére lelki nyomorulttá váltak volna egy emberélet kioltását viselve a lelkiismeretükön. Arról nem is beszélve, hogy nincsenek tisztában vele, hogy milyen eljárásban kellett volna minden szempontból jogilag alátámasztani a döntésüket az elkövető lelövésében.
Igazat kell adni azoknak, akik azt hangoztatják, hogy a megfelelő kiképzés hiánya mindenképpen szerepet játszott a tragédia bekövetkeztében. Akik a médiában azt hangoztatják, hogy a rendőrök megfelelő kiképzést kapnak, azok vagy nem látják át a rendszert, vagy hazudnak.
Létezik egy latin mondás, amely így hangzik: Sub lege libertas. Magyarul annyit jelent „Csak törvény által van szabadság.” Hosszan lehetne fejtegetni ennek a jelentését, viszont a rendőrgyilkosság kapcsán elgondolkodtató, hogy a jelenlegi jogszabályok valóban a jogkövető ember szabadságát és biztonságát szolgálják-e? A válasznak annak kéne lennie, hogy IGEN, de a szomorú valóság azt mutatja, hogy nem minden esetben.
Az európai világ rohamos és erőszakos liberalizálása, amely liberalizáció eredetileg a fejlődés szabadságát kéne, hogy jelentse, jelenleg egy erőtlen, önvédelemre képtelen társadalom létrehozását jelenti, a degeneráció szabad fejlődésével. Egyre több jogkövető, a társadalom hasznos, építő tagja érzi a saját bőrén, hogy a túlzott liberalizáció oda vezet, hogy a jogos önvédelem tere egyre jobban visszaszorul, a biztonságunk megteremtésére hivatott erők kezéből pedig kivesznek minden eszközt, amely hatásosan, eredményesen tudna fellépni a rend fenntartásában.
A bűnözők jogai már túlmutatnak a sértettek jogain, ezzel impotenssé téve a rendfenntartásra hivatott szervezetet. Aki az igazságának akar érvényt szerezni, annak a jelenlegi jogrendszerben hosszú procedúra elé kell néznie és nem garantált, hogy az igazságot megfelelően fogják szolgáltatni részére. A bűnözők jogainak a védelme pedig egy virágzó iparággá vált. Ügyvédek és jogvédők tömegeinek a magas színvonalú megélhetését és hírnevét biztosítja a bűnözők jogainak a képviselete.
Észre kell vennünk a jelenlegi jogrendszer nem követi a társadalmi változásokat. A liberalizáció által megjelenő népbetegségek (mint például a kábítószer fogyasztás) hatékony kezelésének a hiánya, a problémákkal kapcsolatos bűncselekmények megjelenését fogja eredményezni (betegségek, erőszakos bűncselekmények, vagyon elleni bűncselekmények).
A fentiekben foglaltakról azért fontos beszélni, mert talán így lehet megérteni, hogy egy adott szituációban a rendőr miért nem mert határozottabban, „keményebben” fellépni. A rendőrnek adott esetben egy másodperce van meghozni a döntést egy adott élethelyzetben, amit aztán jogászok íróasztal mögül, akár évekig is fognak elemezni és értékelni, vajon a döntés megfelel-e egy tucat jogi normának. A másodpercek alatt az éles szituációban olyan döntést kell meghozni, hogy azt követően az az intézkedő rendőrnek akár az egész életét meghatározhatja. (Például, ha a 2023.01.12. éjszakai események során lelövik az elkövetőt, abban a helyzetben, amiről a video is kering az interneten, akkor jó eséllyel a rendőrök elveszítik az állásukat, őket vonják büntetőjogi felelősségre.) A jelenlegi jogszabályok szerint a rendőr elő sem veheti a fegyverét, amig a használatra okot adó esemény nem áll fenn. Tehát, amíg csak annyit tudunk, hogy egy adott személynél van kés, de azt nem vette még elő, akkor a rendőr nem veheti elő a fegyverét, hiába lenne életszerű, hogy készenlétbe helyezi azt.
Fontos kérdés a témában, hogy miért nem volt védőmellény és miért nem volt sokkoló. Jelenleg nincs olyan szúrásálló védőmellény rendszeresítve, amely folyamatosan a rendőrökön van, pedig az elmúlt néhány év eseményei alapján igencsak indokolt lenne. Továbbá a nemrégiben rendszeresített sokkoló eszközök vagy nincsenek ellátva a kilőhető elektródákkal vagy nem engedélyezett a használatuk költséghatékonysági meggondolásból.
Tehát jelenleg fontosabb a spórolás a biztonság megfelelő szintű finanszírozásánál. Röviden, ameddig nem változtatnak az életszerűtlen törvényi szabályozáson, és nincs megfelelő szintű anyagi megbecsülés, addig nem várható el talpraesett, erőt és biztonságot garantáló rendvédelmi szerv működése sem.
Egy harcosunk gondolatai – Betyársereg
