9.4 C
Budapest

A raciális érzékenység szerepéről egy faji háború hajnalán I. rész – Küzdj Érte

A mai felforgató világban, amikor mindennemű identitást ki akarnak ölni az emberből fontos, hogy tisztában legyünk a rasszok közötti elvitathatatlan különbségekkel és a saját hovatartozásunk minél magasabbra mutató feltételeivel is. Előrejeleznénk, hogy a következő gondolatok biztosan ki fogják meríteni a modern kori rasszizmus jelzőjét, holott csak azt tisztázzák, hogy mindennek és mindenkinek meg van a saját helye és feladata. A Küzdj érte Facebook-oldalról, változtatás nélkül átvett tanulmány, amely nem feltétlenül tükrözi minden esetben, minden mondatában véleményünket, ám a téma fontossága, és a cikk bátor hangvétele miatt közöljük.

Ne maradj le a híreinkről! Cenzúramentes közösség:
A Betyársereg HunDub oldala >>>
Csatlakozz!

Bevezetés

A raciális érzékenység kérdését fogjuk körbejárni ebben a tanulmányban. Mivel ez a téma, mint azt látni fogjuk szorosan hozzákapcsolódik az identitás, az értékrend és a mentális egészség kérdésköréhez, így először röviden bemutatom a feltételeit az egészséges emberi működésnek, egy ehhez elvárt, minimálisnak mondott beavatási fokozatot megfogalmazva. Ezután megpróbáljuk megérteni, mit is jelent a rassz és mit jelent egy rasszhoz tartozni annak minden következményével együtt. Megpróbáljuk minél szélesebb körben megvilágítani azt, hogy mi történik akkor, ha nem vagyunk raciálisan érzékenyek, azaz, ha nem vagyunk az előbbieknek tudatában. Történelmi kitekintést adunk a rasszkérdést illetően és megvizsgáljuk közelebbről, hogy milyen társadalmi és politikai folyamatok vezettek el a manapság tapasztalható polkorrekt őrülethez, valamint górcső alá vesszük a „The Great Replacement” elméletet, ennek keretében elő kerül például a toxikus maszkulinitás, a cancel culture és egyéb nyalánkságok. Tudatában vagyok a téma tabu jellegének és azoknak az irracionális és hisztérikus érzelmi kitöréseknek, melyeket egyes, arra kondicionált emberekből ez a téma kivált. Tudatában vagyok annak is, hogy ezzel az írásommal kimerítem a Zuckerbergék által “gyűlöletbeszédnek” titulált “bűncselekményt” és felforralom a liberális agyvizeket, így nem odázhatom el sokáig az oldalam tiltását és a törlését, mely semmi ahhoz képest, hogy nemsokára Magyarországon is garantáltan börtönt fognak érni az ilyen gondolatok. A fehér rassz azonban olyan elviselhetetlen támadás alá került az elmúlt időszakban, hogy ma már elválik a könnyű út a helyes úttól és nem marad más választás: vagy kiállunk magunkért és felszólalunk nyíltan, vagy megszűnünk létezni. Nincs már hova hátrálni.

Az identitásról 

Ahhoz, hogy emberként teljes életet élhessünk, a szó biológiai, szociális, pszichológiai és spirituális jelentéstartalmát is kimerítve, szükséges kialakítani saját, önálló identitásunkat, ami személyiségünk stabil vázát adja. Egy identitásában sérült vagy hiányos személyiség óhatatlanul instabil lesz, hiszen a váz, amire a következő szintek épülhetnének, hiányzik.

Egy egészséges személyiségnek koherens képe van önmagáról és a tinédzser kort elhagyva a felnőtt korba lépve (jó esetben) határozott értékrenddel, megfogalmazott világképpel és szilárd identitással rendelkezik. Ezt a folyamatot az őshagyomány beavatásnak hívja és ennek bizonyos fokait megkülönbözteti minden kultúra alkotó civilizáció hagyománya, bár természetesen a beavatások magasabb szintjei nem az identitás keresésben merülnek ki, de enélkül a lépcsőfok nélkül elérhetetlenek.

Az identitás az egészségesen funkcionáló ember minimum-feltétele, egy kulcsa annak, hogy teljes életet élhessünk a szó feljebb felsorolt négy jelentéstartományában. Az identitás a személyiségtudatnak, az énképnek a bázisát alkotja. Arra a kérdésre ad választ, hogy “Mi vagyok én?” Az alkotóelemei ideák, értékek, így kapcsolódik az értékrendhez, mint fogalomhoz, mely bizonyos értékeket, ideákat állít prioritás szerint sorrendbe.

Az alapfokú beavatásról

Az alább felsorolt pontokban, megpróbáljuk nagyjából összegezni, mit is jelent az alapfokú beavatás. Ezen pontok közül a legtöbbet egyáltalán nem, némelyeket pedig csak nagyon nehezen és csak félig-meddig lehet megvalósítani helyes értékrend és szilárd identitás nélkül.

Biológiai értelemben véve egy egészséges életrend kialakítása és követése tartozik ide, a mindenféle, tipikusan modern kori nyavalyák elkerülése végett és a természettel való harmonikus együttélés céljából. A megfelelő testi, fizikális állapot elérése és megőrzése. A technokrata, kozmopolita életmódból fakadó környezetrombolás beszüntetése. Ezek mind kapcsolódnak a természet rendje szerint történő létezés megvalósításához. Az ember sorsa, hogy a Teremtés koronája legyen, nem pedig, hogy satnya „evolúciós” zsákutcaként végezze.

Szociális aspektusát nézve az alapfokon beavatott személy a társadalomnak feltétlenül építő jellegű része kell, hogy legyen. A szerves társadalom alapegységében, a családban képes funkcionálni, azaz saját családot alapítani, gyermekeiért felelősséget vállalni és vezetni őket egészen felnőtt koruk eléréséig, az alapfokú beavatásuk megszerzéséig. Hamvas szerint a társadalmi szerepét tekintve csak kétféle ember létezik: az építő és az élősködő. Nincs középút. Aki nem épít, az szükségszerűen élősködik, azaz törvénytelenül feléli a mások által előállított erőforrásokat. Jól gondoljon bele mindenki, hogy melyikbe tartozik! Az országunk csak úgy lehet nagy ismét, ha az élősködőket befogjuk az építők táborába.

Pszichológiai jelentését tekintve az alapvető mentálhigiénia fenntartását, az alapfokú önismeret elsajátítását és a társas kapcsolatok kialakítására és működtetésére való ismereteket sorolom ide. Saját magunk, azaz viselkedésünk, gondolat- és érzésvilágunk, motivációink objektív szemléletének elsajátítása.

A legmélyebb, spirituális réteget szemlélve az emberi minimumnak része kell legyen egy exoterikus szintű tanítás elsajátítása bármely ősi vallásból. Nálunk, magyaroknál ez alapvetően a kereszténységet kell, hogy jelentse, de senki ne gondoljon itt arra, hogy a mai, szánalmas állapotokat tükröző “keresztény” egyházakban látnám a megoldást. A kereszténység egészen mást jelent, mint amit ma látunk belőle, ezt mindenki jól jegyezze meg! Fontos, hogy a kereszténység előtti ősi világot ne utasítsuk el ész nélkül, vakon, ahogy azt a hivatalos álláspont képviseli, hiszen több közük van Krisztushoz a kereszténység előtti papoknak, mint a mostaniaknak (tisztelet a ritka és csendes kivételnek). Ez nem dogma kérdése, hanem emberi minőségé. Biztosan feltűnt sokaknak, hogy ez az oldal igyekszik felölelni és közelebb hozni a fehér ember teljes életművét, beleértve a Krisztus előtti világot is, így az ősmagyar lelkületet vagy a görög-római kultúrkört ugyanúgy, mint a középkori, harcos keresztény szellemiséget. Ezenkívül nem szégyen más, nagy és értelmes civilizációktól tanulni, ily módon kerülhetnek például szanszkrit szavak az eszmefuttatásokba. A cél a látszólagos, szamszára-beli káosz szintézise egy magasabb szinten.

A sérült identitás és a raciális érzékenység hiánya

A “Mi vagyok én?” kérdésre a helyes értékrenddel rendelkező ember például azt felelheti, hogy férfi vagy nő, fehér vagy fekete, magyar vagy román, katolikus vagy ortodox, valamint a régebbi időkből, ami mára már kikopott: paraszt vagy nemes. Az identitás gerincét tehát a következő identitásképzők kell, hogy alkossák: nemiség, vallás, nemzetiség, rassz, kaszt. Ezeknél alacsonyabb rendű képzők is alakíthatják az identitást, mint például kisebb csoportokhoz való tartozások, például melyik futballcsapat szurkolói vagyunk, de fontos, hogy ezek a fenti, nagyobb halmazokon belül sorolható kisebb halmazok legyenek. Például, ha valaki a fehér rasszhoz tartozik, de úgy gondol magára, mint rap-zene kedvelő és ez a vonás, identitásában meghatározza, azaz többek között öltözködését és viselkedését befolyásolja, akkor megbomlik az identitása, mert belekerül egy olyan idegen elem, mely ellentétes a valódi mibenlétével, így ezáltal hasad az énképe. Nem hiába öntik le a fehér fiataljaink torkán erőszakos módon évtizedek óta a feketék mocskát, itthon pedig ezzel szimultán módon a cigányok szennyét. A fehér rassz lefegyverzése már régóta halad. Egy ilyen dicsőséges entitást csak a legnagyobb ravaszsággal, a szellemi síkról kiindulva lehet elpusztítani, a forrását kell megmérgezni, a gyökereit kell megrágni ahhoz, hogy a teste megtörjön. Ez a test pedig egyre betegebb, a demográfiai adatok egyértelműen megmutatják: gyorsabban fogunk kipusztulni, mint az orrszarvúak, ha így folytatjuk.

Abban az esetben, ha fehér emberként kábulatunkban megengedjük a mainstream média urainak, hogy elménk, lelkünk legintimebb belső részeit ők alakítsák, hogy ők mondják meg számunkra azt, hogy identitásunk szintjén mivel azonosuljunk, egyértelműen meghasonlunk és énképünk meghasad. Ennek feltétele tehát, ahogy mondtuk, ha valaki nem azzal azonosul az identitásában, ami az ő saját énjének lényege. Ez pedig feltétlenül megtörténik az éberség hiányában, hiszen az a tartalom, ami ma a médiából az agyakba ömlik, antikrisztusi jellegű, erről senkivel nem kell vitát nyitni. Ez a meghasonlás természetesen kihat egész énünkre, így a hőn áhított transzparens egzisztenciát, a hiteles létezést bizonyosan nem lehet megvalósítani.

Ezekből következik tehát az, hogy az identitásunkat NEM mi választjuk meg, ahogy a ma divatos korszellem, a mézes-mázas, szivárványos őrület hirdeti. A nemünk adott, csak fel kell tudni nőni hozzá. A rasszunk, fajunk adott, csak fel kell tudni nőni hozzá. Ugyanez igaz vallásunkra, nemzetiségünkre és kasztunkra is. Aki nem képes felnőni ezekhez, az definíciószerűen lép az őrület útjára, a mentális betegségek fogságába, extrém esetben az öngyilkosságba, ahogy a “transzneműek” nagy része teszi. Nincs másik nem, nincs másik vallás, nincs másik rassz. Az ár ellen lehet úszni, de nem érdemes. Lehet lázadni a Teremtőd ellen, de tudni kell viselni annak következményeit. Bár a „transzneműség” az egyik legextrémebb példája az identitászavarnak, léteznek ennél sokkal elterjedtebb és emiatt károsabb formái is. Kiváló példa erre a drogos fiatalok esete, akik identitásuk részévé tették, hogy ők „A drogosok”. A legnépszerűbb kábítószert, a marihuánát a feketéktől vette át a fehér fiatalság, ez egy teljesen faj- és tájidegen szer a mi számunkra, fogyasztása ezért rendkívül káros, ugyanis hosszútávon kiöli a virilitást, a férfiasságot, az akaraterőt, az ambíciót, ezáltal depressziót okozva.

A rassz egy olyan egyenruhát jelent a mai világban, melytől nem tudunk megszabadulni. A fehér öltözékünket Istentől kaptuk ajándékba, mikor utunkra indított és csak akkor vethetjük le, mikor elhagyjuk e földi világot. Viseljük tehát ennek megfelelően, tisztelettel és méltósággal. Fehér egyenruhád ne aggasd tele a feketék sallangjaival, mert úgy fogsz kinézni, mint egy szánalmas bohóc.

A rasszok egymáshoz való viszonya az emberiség története során

A rassz az emberiség életútja során sokáig nem szerepelt tudatosan felfogott identitásképzőként. Ennek oka, hogy az újkor előtt rendkívül ritkák voltak a rasszok közti érintkezések. Ezek az érintkezések pedig szinte kivétel nélkül a hódításoknak és a háborúknak voltak köszönhetőek. Egy átlag európai földműves számára az ember színe a fehér volt és vita lezárva.

A nagy felfedezések utáni időszak eseményei meghatározóak a rasszkérdést illetően. A gyarmatosítás során egyértelművé vált a rasszok közti hierarchia megléte. A fehér, mint kultúra alkotó, domináns rassz lépett fel a primitív fajták felett gyakorolt uralmával. Ez egy ténymegállapítás, amin nem változtat az újabban hozzákapcsolt, esetlegesen feltörő hisztérikus kitörés. A gyarmatosítás kérdésköre rendkívül érdekes és magyar emberként meg van a véleményem róla, ugyanis nem gondolom üdvözítő tevékenységnek a primitívek tömeges elhurcolását és rabláncra verését, úgy, ahogy földjeik felprédálását sem, különösképpen, ha ez önző érdekből történik, anyagi haszonszerzés céljából, az anyagba való alászállás démonaitól fűtve. Hálát adok a sorsnak és korabeli vezetőink bölcsességének, hogy nem vettek részt ebben az ellentmondásokkal teli folyamatban. Azonban senki nem veszi el a fehér ember érdemét, miszerint kitűnt a többi rassz közül elsősorban intelligenciájával, szervezettségével, ambíciójával, akaraterejével, találékonyságával és problémamegoldó készségével.

A mongoloid rassz képviselői méltó helyet foglalnak el a rasszok hierarchiájában. Intelligenciát, szervezettséget, kultúrát és műveltséget tekintve összességében nem, vagy nem sokkal maradnak el a fehér embertől, ugyanakkor a domináns szerep mégis a fehérnek jutott kettejük történelmi viszonyát szemlélve. Bár mi „fedeztük fel” őket, mégis, amit ott találtunk, az az ősi magas civilizáció, a több ezeréves kultúra többé-kevésbé folytonos létezése volt, melyhez olyan kvalitások társultak, melyekkel meg is tudták védeni azt előlünk.

A negrid rassz egyértelműen a hierarchia alján található. Intelligenciáját, szellemi fejlettségét tekintve a rangsor legalján helyezkedik el, ebből kifolyólag nem rendelkezik műveltséggel, kultúrával, nem köthető nevéhez egyetlen magas civilizáció sem, nincsen egyetlen kiemelkedő történelmi személyisége sem, se híres hadvezér, se zeneszerző, se költő, se festő, se filozófus, se tudós. Az élet azon területein, ahol a fehér rassz kivétel nélkül képviseli magát maradandó alkotásaival, egyáltalán nem jut szerephez. A feketék életmódja a mai napig primitív, ami a technológiai fejlődéssel csak még rosszabb irányt vett, ugyanis azelőtt legalább a természet részeként viselkedtek, azóta a természet eszetlen prédálójává léptek elő, ebben persze a fehér embernek is szerepe volt, aki a kezébe adta a technikát, de észt már nem tudott kölcsönadni a használatához.

A rassz, ahogy már megállapítottuk, tudatosan nem játszott identitás-alkotó szerepet a történelem régebbi koraiban, tudat-alatt természetesen hatalmas determináló erővel rendelkezett mindig is. Az, hogy milyen rasszba születünk bele, olyan zsigeri módon befolyásolja az életélményt, mint nem sok más. Ez annyira igaz, hogy két külön rasszba tartozó ember hiába él évszázadok óta ugyanabban az országban, hiába beszéli ugyanazt a nyelvet és hiába sulykolja a politika és a média évtizedek óta az egalitarista ideológiát, mégis ég és föld a különbség az amerikai fehér és fekete lakosság között.

Míg a fehér gyermekek rendezett családi körülmények közé születnek, a feketékre ez a legkevésbé jellemző, „családjaik” általában kaotikusak. Míg a fehérek által lakott kerületek tiszták és bűnözéstől mentesek, addig a fekete gettók életveszélyes helyek, ahol a drog és annak elosztása körül forognak a mindennapok. A fehér egy intelligens, dolgos fajta, aki képes maga körül bárhol virágzó országokat és civilizációkat építeni, azonban a feketékre ezen tulajdonságok ellenkezője igaz, ők bárhol és bármiből képesek szemétdombot formálni, ha kibontakozhatnak.

A fehér és a fekete rassz különbségeit történelmi példákkal kiválóan meglehet világítani azok számára is, akik sosem jártak még személyesen feketék által uralt országokban. Dél-Afrika esete például megmutatja, mi történik akkor, ha a fehér kisebbség uralmát rendszerszinten megdönti a fekete többség. A kontraszt a két rendszer között akkora, hogy aki 1989-ben járt utoljára a Dél-Afrikai Köztársaságban az el sem hinné, hogy ugyanazon ország földjét tapossa, ha 2021-ben sétálna végig rajta. Erről több kiváló elemzés is született már, ajánlom például mindenki figyelmébe Lauren Southern: Farmlands című filmjét, mely a fehérek ellen elkövetett ma is folyamatban lévő genocídiumra fókuszál.

Egy faji háború hajnalán

Nem kellett volna feltétlenül így lennie, de a korszellem elhozta a totális faj-alapú háborúskodást. Ennek oka legfőképpen a woke-establishment, vagy a konteósok által elkoptatott nevén háttérhatalom, mely annyira már nem is “háttér”. A raciális érzékenység szóösszetétel az ő feje tetejére állított világukban éppen az ellenkezőjét jelenti, mint ahogyan azt én használom. Náluk ez annyit tesz, hogy ragadj meg minden alkalmat a fehér rassz elleni gyűlölködésre, végső soron annak teljes elpusztítására. Aki erre a vonatra felül, annak nincsen megállás, ahogy 2020 nyarán ez sokadjára is egyértelműen kiderült. Ártatlan, mit sem sejtő szerencsétlen fehérek tucatjait verte agyon, vagy félholtra a felbőszített színes horda, csakis fehér “egyenruhájuk” miatt, melyet nem rejthettek el, miközben nehezen megkeresett pénzüket mentek elkölteni az ugyanazon csoportok által birtokolt bevásárlóközpontokba, mint akik rájuk uszították a primitíveket az ócska propaganda harsogásával. Ezenkívül fehérek kisvállalkozásait, boltjait verték szanaszéjjel és gyújtották föl ugyanezen alkalomból, ezzel romba döntve számtalan, tisztességes fehér család életét, szolgasorba döntve őket, miközben “black-owned business” feliratokkal védték a színesek boltjait. Ehhez asszisztáltak nagy erőkkel és teljesen nyíltan a woke-establishment bástyái, a nagy multik. Kivétel nélkül és teljes mellszélességgel álltak be a BLM mögé, mely nem más, mint egy fekete felsőbbrendűséget hirdető terrorszervezet. Valójában nem most álltak be mögéjük, hiszen gyakorlatilag ők hívták életre e szörnyeteget az évtizedes múltra visszatekintő szisztematikus agymosással, mely lassú méregcsepegtetéssel indult, mára pedig kiterjedt faji alapú terrorcselekmények sorozatává nőtte ki magát. Faji polgárháború csak egyetlen okból kifolyólag nem eszkalálódott: a fehér férfi majdnem teljes passzivitása miatt. Okosan kivárták azt a kritikus pontot, mire a társadalom túlnyomó többsége eljutott ebbe a passzív, agyhalál közeli állapotba, nevezetesen, hogy erényként tekint saját írmagjának kipusztítására. Eme szorult helyzetben az egyetlen megoldás a primordiális rendhez való visszatérés.

Az elviselhetetlenné fajuló fehér-ellenes propaganda

Ma már nem tudunk úgy média tartalmat fogyasztani, legyen az televíziós vagy internetes, hogy ne jönne szembe velünk úton-útfélen az erőszakos, fehér-ellenes propaganda. Ennek története régre nyúlik vissza, azonban napjainkban olyan arcátlanná fajult, hogy már az is észreveszi, aki nem is akarja. Ezt a következő pontokban alaposabban megvizsgáljuk, a történelmi vonatkozásaitól kezdve.

(Küzdj Érte)

spot_img
spot_img

Kapcsolódó cikkeink

Friss cikkeink