12.8 C
Budapest

„A szép Balaton mellől” című elbeszéléskötet – részlet

Az emlék póló története (katt a képre a történet megtekintéséhez):
Forrás: „A szép Balaton mellől” című elbeszéléskötet, Keszthely, 1906.

A Gyöngyöosi csárda1

A Gyöngyöosi csárda2

A Gyöngyöosi csárda3

A Gyöngyöosi csárda4

A Gyöngyöosi csárda5

A Gyöngyöosi csárda6


Vak Illés és Kőkes Pista Győr, Sopron és Veszprém megyék területén garázdálkodtak. Bakony erdőiből menekülniük kellett, átjöttek Zalába, ahol hamar hírhedt betyárokká váltak.

  1. december 15-én a rezi szőlőhegyen Lamperter János pincéjében mulattak orgazdáikkal együtt, akiktől tartozásaikat akarták behajtani. Egyikük azonban, nevezetesen Ivanics Ferenc, aki félt, hogy Illéssel együtt könnyen akasztófára kerülhet, feljelentette őket.

Tizenkét pandúr körülvette a pincét, majd miután a két betyár nem adta meg magát rájuk gyújtották azt. Tetőtől-talpig égve rohantak ki és több lövés által halálukat lelték.

Vak Illést és Kőkes Pistát a Gyöngyösi csárda közelében, közvetlenül az országút mellett temették közös sírba. Emléküket a még ma is látható kövekkel körberakott nyárfa keresztek és nevükkel faragott kőtábla őrzi.


Kis Gyerek Pista

Áll két kereszt Rezi külterületén a Gyöngyösi Csárda mellett egy szomorúfűz alatt. Betyársírok. Vak Illés és Kőkes Pista, a Balaton környék betyárjainak nyughelye. A legenda, s az elbeszélések azt mondják, különös fordulópont történt itt ennek a Kőkes Pista betyárnak az életében. A halál mindenképpen az – mondhatja mindenki. Így is van. A halál, fordulópont. Na de milyen halál…

„Köhécselve tért magához a gyerek, az erős pálinka, melyet a félszemű öntött a szájába, marta a torkát. Teljesen meztelen volt.

– Aztán legközelebb, ha azt mondják, menj haza, akkor fogadj szót! – egy szelet kenyeret és szalonnát tett le mellé Vak Illés, majd belevetették magukat a nádasba. Pista még sokáig feküdt kábán. Azok a betyárok, akikkel a rossz gyerekeket ijesztgetik, azok húzták ki a mocsárból. Akkor most ki a jó, és ki a rossz? Délután a vörsi pandúr ébresztette fel.

– Úgy látom, megtaláltad a betyárokat! – Inkább azok találtak rám. – ült fel Pista. Hazazavartak Vörsre. Úgy megijedtem tőlük, hogy nem figyeltem a zsombékra, mikor észbe kaptam, már nem engedett a mocsár. Ők mentették meg az életemet.

– Merre mentek? – szegezte rá fegyverét a rézsisakos. – Én nagyon kába voltam, a fenéki csárdát emlegették. Arra indultak, de több csapáson! – mutatott észak felé Pista. A pandúrok távozása után összeszedte a nádason száradó ruháit, megette a kenyeret, szalonnát, s elindult dél felé, Hídvég irányába.

– Adjon isten jó estét! – köszönt rá a csárdában a betyárokra. – Nem megmondtam, eredj haza! -dörrentett rá Illés. – Nem lehet. A pandúrok ébresztettek fel, maguk után kérdezősködtek, én meg elküldtem őket Fenékre. Most már rájöttek, hogy becsaptam őket, nem mehetek vissza Vörsre. Magukkal maradok. – Hogy hívnak? – Árva vagyok. A Kőkes Pista nevet ragasztották rám.

– Na, ezentúl Kis Gyerek Pista a neved. Aludj egyet a szűrben, aztán ha holnap is úgy látod, velünk jöhetsz. De, tudnod kell az igazat. Ránk akasztófa vár. Ha velünk tartasz, a te sorsod is ez lesz. Indulj aludni! – küldte ki Illés. A Sümeg – Keszthely út mellett álló Gyöngyösi csárda a Keszthelyre tartó állatkereskedők utolsó állomása volt. A betyárok gyakran megfordultak itt. Péntek Vendel lelakatolta a kármentő ajtaját, ekkor hallotta meg a vörösgém rikkantását.

– Zsuzsi gyere be! – szólt ki a konyhába. – Tudom, semmi közöm hozzá, de nem jól van ez így. Nappal az Ivanics gyerek jár hozzád, éjjel meg a Kis Gyerek Pista. Tudod, itt nincsenek vörösgémek.- fojtotta a lányba a szót.

– Vigyázz Zsuzsi! Nagyon vigyázz! A pandúr fizetett ellensége a betyárnak, a féltékeny férfi viszont elvetemült gyilkos! Most eredj! Az a vörösgém egyre hangosabban riko¬tozik. Pár hónap múlva, egy zord, hó fútta téli estén komor arcú öreg betyár zörgetett be a csárda ajtaján. Kimerülten rogyott le a kecskelábú asztal mellé.

– A Rezi szőlőhegyen voltunk Lamperter János pincéjében. Itt törtek ránk a pandúrok. A vén Ivanics vezette őket. Ránk gyújtották a tetőt. Álltuk az ostromot, amíg a fojtogató füst engedte. Akkor aztán Illésék kitörtek. Láttam mikor Vak Illést és Kőkes Pistát leterítette a golyó, aztán kimásztam a hátsó ablakon. – horgasztotta le a fejét az öreg. A Gyöngyösi csárda mögött temették el őket. Egyszerű temetés volt, csak Zsuzsi állt a koporsó mögött. Este nagy nehezen álomba sírta magát, melyből a vörösgém rikkantása zavarta fel. Az ablaka alatt Kőkes Pista állt.

– Bognár Jankót találta el a golyó. Én megmenekültem. – szorította karjaiba Zsuzsit.

– Most el kell rejtőznöm, de visszajövök érted. A következő évben egy novemberi éjszakán kétségbe¬esetten verte valaki a csárda ajtaját. – Nem hallották a lövést? – rogyott le a rezi plébános a székre. ¬ Hat pandúr jött értem, az Ivanics házhoz vittek, ott derült ki, hogy Vak Illés emberei. Elvitték az öreg orrgazdát a tanítóhoz, megíratták vele a végrendeletét, én voltam a tanú. Aztán idejöttünk a betyárok sírjához, ahol feladtam az utolsó kenetet, s a síron agyonlőtték Ivanicsot. Ott fekszik kint élettelenül. – temette arcába a kezét a plébános. A vörös¬gémet csak Zsuzsi hallotta meg. Az épület árnyékában várta Pista.

– Ugorj a nyeregbe! Megyünk a Tiszántúlra! Engem nem látott a pap. Én halott vagyok. Ott aztán keresünk munkát, letelepszünk, megváltozom, tisztességes ember leszek. – segítette fel a lóra. – Az egész világot meg kellene változtatni, hogy ne legyen pandúr, betyár, úr és koldus. Hogy az emberség, a jóság, és a megértés uralkodjék. Akkor, csakis akkor lehet majd tiszta szívvel ítélni és mérni az igazságot. – ölelte át Zsuzsi Pista derekát a nyeregben”

(Lipták Gábor nyomán)

Az írások és elbeszélések szerint Vak Illés (Illés Imre) és Kőkes (Kis Gyerek) Pista betyárok többek között Veszprém vármegye területén is garázdálkodtak. Miután a Bakony erdőiből menekülniük kellett, átjöttek Zalába, ahol hamar még hírhedtebb betyárokká váltak. Egy ízben a csárda közeli szőlőhegyen a Lampertet féle pincénél a Kosár nevű csendbiztos vezetése mellett a pandúrok körbefogták a betyárokat. A szalmatetős hajlék  felgyújtását követően a menekülés közben 1862. december 15-én tűzpárbajban agyonlőtték őket a pandúrok. Vak Illést és Kőkes Pistát a Gyöngyösi csárda közelében, közvetlenül az országút mellett hantolták el közös sírba. Ma is láthatók a szomorúfűz tövében a kövekkel körberakott nyárfa keresztek és nevükkel faragott kőtábla őrzi emléküket. A romantika ugyan széppé teszi a történetet, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy Kőkes Pista nem halt meg a szőlőhegyen, mert a Lamperter János féle szőlő és présháznál (pincénél) a Bognár Jóska nevezetű legényt lőtték le. Kőkes Pista elmenekült és később (a legenda szerint maradék társaival pandúroknak öltözve Reziben 1863. március 14-én) bosszút állt az áruló Ivanits Ferenc orgazdán. A Rezi község halotti anyakönyvében a fenti időpontnál és névnél a bejegyzés rovatnál a mai napig megtalálható „Duhajok által bosszúból agyonlőve”. Az akkori kocsmáros, egy Péntek Vendel nevezetű ember volt, és az ő Zsuzsi nevű szolgálójával kezdett új életet ki tudja merre..


(Betyársereg)

spot_img
spot_img

Kapcsolódó cikkeink

Friss cikkeink